A legutóbbi közgyûlésen több kimondottan rossz döntés is született, de ezek közül az egyik olyan horderejû, mely nem pusztán hátrányos helyzetbe hozza a várost, hanem tragikus következményekkel is járhat. Ez pedig azon rendeletmódosítás megtorpedózása volt, mely kibõvítette, pontosabban egyenlõsítette volna – az EU szabta keretek között – a munkahelyteremtõ támogatásokat. Ugyanis örömmel jelenthetem be, hogy a jelenleg érvényben lévõ szabályozás, mely egy cégnek legfeljebb 10 új munkahely létesítéséhez nyújt fejenként 500 eFt-os támogatást – és a válság idõszakában megfelelt az igényeknek –, mára már elavultnak tekinthetõ. Hosszas tárgyalások után egy városunkban már eddig is jelen lévõ, megbízható vállalkozás, összesen 150 fõs létszámbõvítést tervez. Természetesen ehhez szükségeltetik, hogy a rendelet ne büntesse csak azért, mert sok új munkahelyet létesítene. Ezt az elképzelést örömmel karoltam fel, hisz teljes mértékig közösségi cél, hogy minél több álláshely létesüljön a városban, arról nem is beszélve, hogy a többlet helyi adók révén például hány kilométer útburkolat újulhatna meg. Ráadásul a világgazdaság fellendülésével több hasonló léptékû, akár nagyobb vállalat Kanizsára települése is realitás, így bíztam abban, hogy a rendelet módosítása ellenszavazat nélkül kerül elfogadásra. Még én sem feltételeztem, hogy a Fidesz és az SZDSZ ezt is megfúrja, mintha nem lenne érdekelt a beruházás megvalósulásában, Kanizsa sikerében. A napirend vitája során azonban még egy cél felsejlett elõttem, amikor egy képviselõ azzal „érvelt”, hogy az ilyen kérdéseket nem rendeleti úton, hanem esetenként kéne elbírálni. Hirtelen azt hittem rosszul hallok, hisz a magyar valóságot ismerõ emberhez hasonlóan pontosan tudom, hogy az egyedi elbírálás, a kivételezés a korrupció legtermékenyebb talaja, s mint ilyen a banánköztársaságok sajátja. Pontosan azt a balkáni szemléletet tükrözi, miszerint a pozitív döntés csakis a személyes kapcsolat és a megfelelõ ellentételezés függvénye. Azt, amivel szemben megválasztásom pillanatától kezdve – és nem csak szavakkal harcolok –, még ha ezért egykori támogatóim el is fordultak tõlem. Ezért is voltam konzekvensen ellene minden olyan törekvésnek, mely pozitív, vagy negatív értelemben eltér az életszerû szabályozástól, és a problémákat is általános érvényû, hosszú távú döntésekkel kívántam orvosolni. Ez ugyanis azt az érzést erõsíti mindenkiben, hogy Nagykanizsa kiszámítható, korrekt, ugyanakkor a problémákat orvosolni képes partnere minden itt élõ embernek, és itt mûködõ vállalkozásnak egyaránt. Jelen esetben nincs más választásom, mint a közgyûlésben minél hamarabb sikeresen rendezni a kérdést, hogy a létszámbõvülés késlekedés nélkül megvalósulhasson. Ebben kérem minden felelõs választópolgár segítségét – akik szeretnének egy sikeres Nagykanizsán élni –, gyakoroljanak nyomást képviselõikre, hogy azok ne érezhessék, következmények nélkül gátolható a város fejlõdése...
Nagykanizsa, 2010. május 4.
Marton István polgármester