November 29-ig tekinthetõ meg Herpai Zoltán festõmûvész, Shakespeare mesék címû kiállítása a Petró Galériában. A tárlatot Koplik Judit mûvészettörténész ajánlotta a galérialátogatók figyelmébe. Az ünnepség rangját emelte két zalaegerszegi mûvész, akik a Rómeó és Júlia címû musicelbõl adtak elõ részleteket.

A nem mindennapi varázslatot nyújtó könyv az angol Lamb testvérek nevéhez fûzõdik, akik Shakespeare színmûveit elbeszélésekké, mesékké dolgozták át gyerekek számára. A Petró Galériában a tavaly decemberben megjelent Shakespera mesék elsõ kötete, és az idén kiadott második kötet is megvásárolható a falakon látható képekkel együtt. Herpai Zoltán 1975-ben kapta meg oklevelét az Iparmûvészeti Fõiskolán a grafikai tanszék elvégzése után. Azóta a festészet, a grafika és az animációs film területén dolgozik. Tagja a Magyar Képzõ és Iparmûvészek Szövetségének. Vonzódik a meseszerûhöz, az abszurdhoz, a képtelenségekhez, a szürrealizmushoz, az álom, a monda, a mitológia világához.

– A Shakespeare mesék gondolatát ön találta ki, vagy a megrendelõtõl jött az ötlet? – kérdeztük a mûvésztõl a megnyitót követõen.

– Valamikor régen reklámgrafikusként végeztem s utána szinte rögtön átnyergeltem a festészetre, és az eltelt több mint harminc év alatt hetven kiállítást rendeztem. Festettem, festettem. Néha illusztrációkat is készítettem, de ritkán. Tavaly év elején megkeresett az Alföld címû folyóirat fõszerkesztõje, hogy szeretné az én rajzaimmal illusztrálni az egyik számukat. Én örültem, de megjegyeztem, hogy nincsenek kész rajzaim, csak nagyon régiek, de szívesen rajzolok, hiszen januárban nem nagyon megy a festészeti piac. Elkészítettem harminc rajzot, tetszettek a fõszerkesztõnek, és meg is jelentek. Magamban úgy gondoltam, nem szabad abbahagyni, folytatni kell tovább. De mit is csináljak? – töprengtem, fölnéztem a könyvespolcra és eszembe jutott, mennyire szerettem gyermekkoromban a Shakespeare meséket. Elkezdtem a saját szakállamra illusztrálni õket. Három mesét lerajzoltam, s amikor elkészültem, kiadót kerestem. Szerencsére egy hónap alatt találtam is. Így történt.

– A rajzokon mai fiatalok szerepelnek korabeli ruhákban. Ismerõsök arcait, vagy kitalált arcokat látunk a képeken?

– Nem ismerõsök, kitaláltak. Egyrészt én rendszeresen dolgozom a képeimnél modellel, másrészt a XX. században a legnapibb mûvészet a film és a videó. Ha megnézünk egy Shakespeare feldolgozást, ott is korabeli ruhákban, korabeli díszletben, mai emberek játszanak. Ha igazán el akarok jutni a mai fiatalokhoz, nem szabad archaizált arcokkal dolgoznom, mert a mai fiatalok szívéhez is a mai ember karaktere, mimikája van a legközelebb. Tulajdonképpen úgy dolgoztam, mintha egy filmet készítenék, mai szereplõket öltöztettem föl korabeli jelmezekbe.

– Egy-egy történetet idéznek fel ezek a képek. Önálló mûalkotásként is fogadja a közönség?

– A korabeli könyvnyomtatás idején is készítettek a nagy mûvészek illusztrációkat, metszetekként. Például Salvador Dali és Picasso is illusztrált könyvet. Egy jó illusztráció ugyanúgy egyedi mûalkotás is. Ugyanúgy fölrakható a falra, és ha esetleg megvan hozzá a könyv is, akkor beillesztheti a történetbe.

– Mi lesz a következõ munkája?

– Csak nagyon halkan jegyzem meg, egy képregényt akarok készíteni nagyon sok kicsi festménnyel. Egy kora-középkori nagyon kalandos történetrõl, magyar szerzõvel, de ennél többet nem árulhatok el róla.

A szokásos ajándéksoroláson Hári Ferencné, Magyar utcai és Fazekas Heléna Kinizsi utcai lakosoknak kedvezett a szerencse, akik egy-egy kötettel gazdagodva térhettek haza.

Bakonyi Erzsébet