Az Ápolónõk Nemzetközi Napja alkalmából szakmai nappal egybekötött ünnepséget tartottak a Kanizsai Dorottya Kórházban.

– Az ápolást tudományként, hivatásként határozhatjuk meg. Ez azonban nem volt mindig így, folyamatosan alakult ki az idõk folyamán – hangsúlyozta többek között beszédében Péter Zsuzsanna ápolási igazgató, melyben felidézte Florence Nightingale életútjának fõbb állomását. Az ápolás fejlõdésében nagy változásokat hozott Florence Nightingale tevékenysége, mellyel alapjaiban változtatta meg az ápolást. Önálló szakmává, hivatássá emelte, és létrehozta az ápolóképzést. Korának legjelentõsebb alakja volt az ápolás tekintetében. Világszerte május 12-én tartják az Ápolónõk Világnapját, arra emlékezve, hogy százkilencven éve, 1820-ban, ezen a napon született Firenzében Florence Nightingale brit ápolónõ, a modern nõvérképzés úttörõ alakja. Az ápolási igazgató megemlékezett Kossuth Zsuzsannáról is, a magyar történelem mára elfelejtett személyiségérõl. Kossuth Lajos legkedvesebb húga, bizalmasa sok mindenben segítette a bátyját. Az 1831-es kolerajárvány idején bátyja segítõtársa, aki ekkor a felvidéki kolerajárvány kormánybiztosa volt. Õt nevezték ki 1849-ben a tábori kórházak fõápolónõjévé.

Péter Zsuzsanna után Marton István polgármester köszönte meg az ápolónõk megfizethetetlen munkáját, melyen belátható idõn belül változtatni kell. Boros Károlyné, a Magyar Ápolási Egyesület Zala megyei vezetõje ünnepi megemlékezésében a betegágyak mellett dolgozó ápolók, szakdolgozók munkájáról szólt. Beszédében kiemelte: ma a segítõ, gondozói tevékenység nem számít alapértéknek. Az idei mottó talán még soha nem volt annyira aktuális és gondolatébresztõ, mint most, az átalakuló magyar egészségügyi és ápolási rendszerben. Biztos szakmai környezet, minõségi munkahelyek, minõségi betegellátás. Ennek megvalósításához az ápolók hivatástudatára, a szakma szeretetére, magas színtû szakmai képzettségre van szükség. Ebben a feladatban kulcsfontosságú szerepet játszanak az ápolók. De mi is az ápolás? – tette fel a kérdést, s meg is válaszolta: az ápolás szent és tiszta hivatás, hiszen a szenvedõknek enyhülést, a haldoklóknak könnyebbséget, a gyógyulóknak életet ad. De szent és tiszta hivatássá csak az emberszeretet teheti.
Prof. Dr. Bátorfy József fõigazgató a köszöntõ szavak mellett a gondokról is szólt: A nehézségek között a kórház financiális helyzetét említette. A helyzetük azért is nehéz, mert a méltatlan fizetések nem teszik vonzóvá az egészségügyi pályát. Az alulfinanszírozottság következménye, hogy egyre több a pályaelhagyó orvos, szakdolgozó és nõvér. Tovább nehezíti munkájukat az orvos és kórház ellenesség, amely sajnos országos jelenség, de kiemelten érezhetõ Nagykanizsán. Végezetül a jelenlévõket arra kérte, a kórház vezetésével együtt tegyenek mindent azért, hogy a betegek javára, gyógyulására továbbra is mûködhessen ezen a szinten a kórház. Az ünnepség zárásaként Florence Nightingale dicsérõ oklevelet kapott Deák Zsoltné, Csácsné Bagladi Erika, Salamon Béláné, Markotán Ildikó, Bujtor Gézáné; a Magyar Ápolási Egyesület különdíját Kecskés Kálmánné vehette át. A program tudományos üléssel folytatódott.
B.E.