A nagykanizsai hajléktalanok helyzetérõl szervezett kerekasztal beszélgetést a Hajléktalanok és Hátrányos Helyzetûek Zala Megyei Szervezete. Az eseményen részt vett dr. Molnár József rendõrkapitány, Antal Istvánné, a Magyar Vöröskereszt Nagykanizsai Területi Kirendeltségének vezetõje, Barbarics László, az Átmeneti Szálló vezetõje, Czmerk József a Munkaügyi Hivataltól, valamint Papp Judit, a Polgármesteri Hivatal Szociális Osztályának képviselõje.

Elöljáróban Orsos Imre elnök egy havonta ülésezõ szociális kerekasztal létrehozását kezdeményezte, ahol kibeszélhetnék a problémákat. Bejelentette, június 2-án tájékoztatást kapnak a szociális segélyben részesülõk a munkalehetõségekrõl, és hamarosan számítógépes tanfolyam indul hajléktalanok számára a Halis István Városi Könyvtárban. Mint mondta, az egyesületet egyszemélyben képviselõ elnök, a szociális osztálytól vár választ arra a kérdésre, hogy mi módon lehetne évente három-négy önkormányzati bérlakást kiutalni a hajléktalan ellátó rendszerben lévõ keresõképes hajléktalanok számára.

A problémák között felsorolta, a hajléktalanok városkörnyéki hegyi ingatlanokat vesznek birtokukba, ahol más vagyonát megrongálva dorbézolnak. Ennek megakadályozására segítséget kért a Vöröskereszttõl és a rendõrkapitánytól. „Sajnos egyre több a roma származású hajléktalan” – tette hozzá. Gondot jelent az is, hogy sok esetben állami gondozásból kikerülõ fiatalok veszik igénybe a Vöröskereszt által fenntartott hajléktalan ellátó rendszert. Ezért kidolgoznak egy olyan stratégiát, hogy a 18. életévüket betöltõ fiatalok a kapott pénzbõl vásárolt ingatlant ne tudják eladni, ne csalja ki tõlük senki a pénzt, és ne váljanak bûncselekmények áldozatává. A higiéniával kapcsolatban megjegyezte, tisztában van azzal, hogy nem lehet senkit sem tisztálkodásra, fürdésre kényszeríteni. A köztereken, a buszokon nem biztos hogy örülnek a város polgárai annak, ha egy ilyen hajléktalan helyére ülnek le, hiszen ki vannak téve a fertõzésveszélynek. Ki felel egy esetleges fertõzésért? Szerinte ebben is nagy a felelõssége a Vöröskeresztnek. Lakossági fórumon is közölte az egyesület elnöke a hajléktalanokkal, civil szervezetének nem az a feladata, hogy jogi és pandúri szerepet vállaljanak, hanem elõsegítsék a Vöröskereszt és az önkormányzat munkáját. Nagykanizsán százhetvennyolc regisztrált hajléktalan él. Az ellátó rendszert sajnos egyre többen fogják igénybe venni. Nagyon fontos szerep vár a munkaügyi központra és a civil szervezetekre abban, hogy ne kerüljenek utcára az emberek.
Dr. Molnár József rendõrkapitány válaszában kiemelte: a téli idõszakban különösen figyelnek arra, hogy ne fagyjanak meg emberek az utcán. Az elmúlt hét évben nem is fagyott meg senki, viszont sokakat szállítottak be a kijózanítóba. Tevékenységük azonban nem oldja meg a problémát, meg kell elõzni, hogy hajléktalanná váljon valaki. A tapasztalatok szerint nyolcvan százalékban szubjektív körülmények okozzák a hajléktalanná válást. Van egy olyan réteg közöttük, akikkel bármit tehetnek, akkor sem akarnak visszatérni a társadalomba. Aki több évig él hajléktalan sorsban, elõbb-utóbb asszimilálódik ebbe a helyzetbe, integrálódik, és nem is akar kiszakadni belõle. Meggondolatlanul nem lehet önkormányzati bérlakásokat kiadni a számukra. Meg kell tanulniuk, hogy a rezsitõl kezdve sok mindenért fizetni kell, és együtt kell élniük a lakókörnyezettel. Próbajelleggel lehetne kiadni a lakásokat, mert a társadalom, a közösség fog visszacsapni a város felé, hogy kiket szabadítunk rájuk. Szépek a felsorolt elgondolások, de nem a jelenlévõk oldják meg a munkalehetõséget, az alkoholizmus problémáját. A rendszerváltást követõen megszüntették a kötelezõ alkoholelvonó-kezelést, így nagyon nehéz segíteni az embereknek. Nincs olyan város ebben az országban, amelyik ennyit fordított volna a hajléktalanok munkához segítéséhez. Azon az emberen azonban nem lehet segíteni, aki nem akarja. Annak sincs értelme, hogy havonta leüljünk, és beszélgessünk. A problémáról már nagyon sok ember nagyon sokat beszélgetett, de nem jutottunk elõre. Részben módosítani kell a jogszabályokat, és az információkat el kell juttatni az érintettekhez.
Kiegészítésében Antal Istvánné elmondta, húsz bérlakást már kiutaltak hajléktalan családoknak, s ebbõl két-három év után legalább öt viszszakerült a Családok Átmeneti Otthonába, mert nem fizettek. Az említett foglalkoztatások, képzések évek óta a hajléktalanok rendelkezésére állnak. Naponta hat óránál hosszabb ideig azonban nem lehet foglalkoztatni õket. A hajléktalanság megelõzésérõl kell gondolkodni. Legyen munkahelye, lakása a személynek, de ez nem a Vöröskereszt, hanem a társadalom problémája.
B.E.