A Batthyánys, Landleros, Irányis Öregdiákok Egyesülete a gimnáziummal karöltve 2010. június 5-én, szombaton szervezte meg elsõ alkalommal öregdiákjai találkozóját. 1765. június 5-én alapította Batthyány Lajos a környék és Kanizsa elsõ gimnáziumát, mely piaristaként és államosítva is a régió erõs kisugárzású, értelmiségivé nevelõ iskolája.

A napot színes programkavalkáddal ünnepelték. Volt „BLGén” elnevezésû kulturális bemutató, öregdiák-jelenlegi diák focimeccsek, Iskolamúzeum avatás. Tizenegy osztály tartott kerek évfordulós osztálytalálkozót. Õk ünnepi osztályfõnöki órával, az „alma mater” bejárásával is emlékeztek. A különleges napot a nosztalgia jegyében sokan vacsorával zárták az iskola menzáján.
Az évforduló másik jeles eseménye az iskola közel 40 ezer kötetes „lelkének”, a könyvtárnak névadója, melyet ettõl a naptól Tüskés Tibor Iskolai Könyvtárnak neveznek. Tüskés Tibor, a fél éve elhunyt író, szerkesztõ, kritikus, Nagykanizsa Díszpolgára az iskolára hagyta könyvtárát. Így méltó a névfelvétel, melynek fényét Király Lajos „Tüskés Tiborra emlékezem” címû kötetének felmutatása is emeli. Ezen felül Simon M. Veronika festõmûvész olajfestményét, Tüskés Tibor portréját is leleplezték az ünnepen. A rendezvény vendége volt dr. Nagy Anna költõnõ, Tüskés Tibor özvegye.

Balogh László igazgató megnyitó beszédét alább olvashatják:

Kedves Batthyánys, Landleros, Irányis Öregdiákok!

„Hol vagytok Ti, régi játszótársak?!”…

(Balogh László vagyok, az iskolánk aktuális igazgatója.) Múltbanézõ és jövõbetekintõ találkozóra hívtunk mindenkit, akik gimnáziumunk emlékeinek ápolásához és iskolánk fejlõdéséhez tevõlegesen vagy akár jelképesen hozzájárulni kívánnak. Tettük mindezt ily módon 1. alkalommal a barátság és az „összetartozás” jegyében.
Emlékezünk, tehát vagyunk. Marquez után szabadon: „Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.” Bizony hatalma van az elmesélt vagy újra megélt múltnak: megõrzõ, összetartó ereje. (Egyébként nem a felejtés, hanem az emlékezés gyógyít…)
Bizonyos diákkori emlékek felnõttkorunkig és tovább kísérnek bennünket: életreszóló emlékek! A múlt minden pillanata és közöttünk áll: a felejtés, ami eltöröl – és az emlékezés, ami átalakít. Az életet pedig nem azok a napok jelentik, amelyek elmúlnak, hanem azok, amelyekre emlékezünk…
És van batthyánys, landleros, irányis szív még mindig. Hiszünk abban, hogy ez az iskola hagyományosan jó az igényesség és a természetesség jegyében. Ez az iskola mondjuk 1948. június 18-tól, az államosítástól kb. 10 ezer „szép, okos lányt és bátor, értelmes fiút” adott érettségizettként Nagykanizsának. A kezdetektõl ez a gimnázium Kanizsán az értelmiségivé válás legfõbb színtere. Ma is az, bár 1000 fõs, 30 osztályos „mamutintézmény és labirintus” vagyunk, de hagyományaink és modernitásunk, eredményeink, jelenünk és jövõnk azt jelenti, hogy irányisnak, landlerosnak, batthyánysnak lenni jó volt és lesz!
Ezért alakulhatott meg Öregdiákjaink Egyesülete. Ezért van évkönyvünk minden évben, van nyugdíjas klubunk. Ezért jelent meg a mi iskolánkban az országban elõször a „Tablók Könyve”. Ezért lett Iskolamúzeumunk, s ez a találkozó is remélhetõen sikeres. (Egyébként az öregdiák egy iskola legjobb reklámhordozója, így ez a találkozó még beiskolázási korrelációval is bír…)
Érdekes módon 1765-ben június 5-én, azaz a mai napon alapította gróf Batthyány Lajos, az ország utolsó választott nemzeti nádora, a Mária Terézia számára a „Vitam et Sanguinem!” („Életünket és Vérünket!”) – jelenet rendezõje a környék és Kanizsa 1. gimnáziumát; mely piaristaként és államosítva is a régió erõs kisugárzású, értelmiségivé nevelõ iskolája. Természetesen 1765-ben piarista iskolát alapítottak, és, sajnos, 1948-ban ezt államosították, de ha nem is mi vagyunk a jogfolytonos intézmény, de ennek az 1765-ben alapított iskolának mi is lehetünk fontos leszármazottai, mintegy 1948-as, azóta erõssé vált ága. Ezért vehettük fel az ún. „átkos” korszak után 1990-ben az iskolaalapító nevét. Közben 1992-ben visszajöttek Kanizsára a piaristák, ennek örülünk, hiszen ez minket is még jobb munkára ösztönöz a testvériskola szomszédságában. Számomra ezt még a tegnapi „Összetartozás Napja” is erõsíti. Így kerülhetett fel a piarista idõket idézõ emléktáblára utolsó névként most Fejtõ Ferenc neve mint valóban piarista diák és Kanizsa büszkesége. Ezzel a jelképes gesztussal a jövõben mi inkább az 1948 utáni múltat kívánjuk bõvebben ápolni. Mindezt a „békés egymás mellett dolgozás” testvéri szimbólumának is szánjuk a piarista iskola felé.
Ezt az Öregdiák Napot színes programkavalkáddal ünnepeljük a BLG-ben. Volt „BLGén” elnevezésû kulturális bemutató, öregdiák-jelenlegi diák focimeccsek. Ez most a protokolláris köszöntõ. Innét egy rövid iskolabejáró sétára hívjuk majd a vállalkozó „újraballagókat”. Közben Iskolamúzeumot avatunk Szebenyi Mária igazgatónõ által, néven nevezzük a „Dr. Gulyás Mihály Fizikai Elõadót”. Ezentúl „Tüskés Tibor Iskolai Könyvtár” lesz a neve az iskola közel 40 ezer kötetes „lelkének”, a könyvtárnak. Tüskés Tibor, a fél éve elhunyt író, szerkesztõ, kritikus, „Nagykanizsa Díszpolgára” az iskolára hagyta könyvtárát. Így méltó a névfelvétel, melynek fényét özvegye, Dr. Nagy Anna jelenléte is emeli. Köszöntjük Király Lajos költõt, aki „Tüskés Tiborra emlékezem” címû kötetét mutatja fel itt nekünk 1. alkalommal. Simon M. Veronika festõmûvész olajfestményét, Tüskés Tibor portréját is leleplezzük a könyvtárban ezen az ünnepen. 11 osztály tart évfordulós osztálytalálkozót ezen a napon. Õk ünnepi osztályfõnöki órával, az „alma mater” bejárásával is emlékeznek. Különleges napunkat sokan vacsorával zárják este 7-kor az iskola menzáján a nosztalgia jegyében.
Email-levélben(!) köszöntött bennünket Kugler Sándorné, Györgyi néni, a 102 éves fizikatanárnõnk. Hadd idézzem bölcs szavait:
„Tisztelt Igazgató Úr! Kedves László!
Köszönöm meghívását az öregdiák találkozóra. Boldogan mennék, ha éveim nem akadályoznának. Úgy gondolom, nagyszerû ötlet a volt diákokat az osztály zártságából egy tágabb közösségbe összehívni, hiszen közös az iskolai múlt, az emlékek, az iskola szelleme. Elmosódik az évek különbsége, új barátságok jöhetnek létre. Remélhetõleg az öregdiákok is így gondolják, és mind többen élni fognak a lehetõséggel, igazolva ezen kezdeményezés helyességét.
Sok sikert kívánva köszöntöm: Kugler Sándorné”

S még hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a mai nappal gyûjtést kezdeményezünk Szemenyey-Nagy Tibor szobrászmûvész, iskolánk volt tanítványa „Emlékfal” címû képzõmûvészeti alkotásának megvalósítására. Ennek makettje látható itt, mely afféle „imamalom” lesz iskolánk talán legkultikusabb helyén: a régi épület oszlopos lépcsõfordulójában.
Végül intésként az õrzõkhöz, talán bölcsülvén, a fiatalkornak emléket állítva, a lélek szerint élõknek idézem irodalmi színpados múltunkból Szophoklész Antigonéjának kórusát: „Bölcs belátás többet ér / Minden más adománynál./ Az isteneket tisztelni kell,/ Gõggel teli ajkon a nagy szavak/ Nagy romlásra vezetnek,/ S józanná nem tesz, csak a vénség.” Ez vigasz lehet minden öregdiáknak, s nekem is. S talán még az: ha már „szülõföldünk” ez az iskola, akkor „Kanizsa – vár (vissza)”, s a szeretet lát jól az iskolánkban is…
Isten éltesse Iskolánkat! Minden Mestert és Tanítványt…

(Elhangzott 2010. június 5-én 16.00 órakor a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnáziumban az „Öregdiák Találkozón”.)