A Corvin, egy nagyon szép lakótelep! – igazított útba ismerõsöm, aki maga is ott lakott évekkel ezelõtt. – Csak le kell nézni a földre! – egészítette ki az elhangzott véleményt egy lokálpatrióta olvasónk, Sipos István, aki szívügyének tekinti lakókörnyezete rendjét, tisztaságát és biztonságát. Szombat délelõtti sétánkon be is mutatta az ott tapasztalható problémákat. A látottak alapján úgy összegezhetnénk, az elfelejtett városrészek közé tartozik a belvárosban meghúzódó, kétszáznegyven család, ezerháromszáz ember számára otthont adó csendes, fás-virágos lakótelep.

Sipos István elõször tavaly decemberben fordult lapunkhoz segítségért. Az akkor leírtakra Marton István polgármester válaszolt, majd a Közterület Felügyelet vette jegyzõkönyvbe a panaszt. Azóta eltelt öt hónap, elmúlt a tél, a tavasz, s bennjárunk a nyárban. A szavak után tettekre várnak, sürgõsen!

A Nyugdíjas Klubot idõs emberek, az épület túlsó részében található óvodát gyerekek keresik fel szüleikkel, nagyszüleikkel. Ha valaki nem néz állandóan a lába elé, kitörheti a járdán a bokáját. A közelmúltban éppen egy óvodai dolgozó járt így, s táppénzen van még ma is. A garázsok elõtt a vízelvezetés nincs megoldva, nagyobb esõzésnél tíz centiméteres vízen kell átugrálni, ami olykor a garázsokba is befolyik. Kísérõnk rendszeresen felügyeli a területet, öszszeszedi a szemetet, javítja a zárakat, járja az óvoda környékét, melynek udvarába több alkalommal is betörtek. A háborítatlannak tûnõ lakótelepen nemcsak a korábbi években, õsszel is történt hasonló betörés. A közösen készített kukatartót is el akarták lopni a napokban. A játszótérrõl éppen éjjel zavart el randalírozókat, a lányok, fiúk után hetente szedi össze az üres pálinkás és boros üvegeket. Acéldrótból huszonhat darab cigarettacsikk-szedõ csipeszt szerkesztett, melyeket szétosztott a kismamák között. Ötlete eredményesnek bizonyult, szinte megszûnt a csikkeldobás a játszótéren. A Citromszigetrõl már kevesebb váratlan vendég érkezik, ellenben más utcákból fel-feltûnnek kutyákat vécéztetõ idegenek, akik a tiltótáblák ellenére beviszik az ebeket. Ennek megszüntetése érdekében már szervezkedésbe kezdtek a helyiek.
A sportpálya mellett elhaladva rögtön szembetûnnek a kerítésbõl kiálló balesetveszélyt jelentõ drótok. (Lásd képünkön) A pályát februárban aszfaltozták, s ahogy az építõanyagot szállító hat tonnás teherautó a járólapokat összetörte, ugyanúgy vannak most is. Kijavításuk elmaradt! A játszótér aszfaltozása is fércmunka. A gödrökben áll a víz, és mintha fûmaggal vetették volna be. A szomszédos, magánerõbõl felújított ház falát vihar idején elérik, csapkodják a fák ágai. Arrébb egy kiszáradt faág bármikor a fejére eshet valakinek. Mementóként egy lombja vesztett fa árválkodik az ablakok elõtt, két éve kivágásra vár. (Lásd kis képünkön) Mögöttünk egy elfelejtett ütött-kopott pad húzódik meg a fûben. A vízelfolyó eldugult, a négy éve kalapáccsal bevert, befejezetlen munka miatt a patkányok sokasága jól él a szélvédett házak tövében. (Lásd cím fölötti képünkön) A járda lejt, nagy esõzés idején az épület alá folyik a víz. A Corvin lakótelepen kilencvennyolc garázs és százhetvenhat autó után fizetnek adót. A vélemények szerint lenne fedezete az útjavításnak.
Sipos István megjegyezte azt is, a fõkapitány úr ígéretet tett rá, hogy hétvégeken, este tízóra körül egy-egy kocsit kiküld ellenõrzésre, de ezt sajnos nem tapasztalták. A lakótelepen egyre több a bûnözés, amit néhányan megpróbálnak megakadályozni, de nem mindig sikerül.
Lokálpatrióta olvasónk kérését így összegezte:
– Ismételten kérem a Polgármester Urat, vegyen tudomást arról, hogy Kanizsán van egy lakótelep, ahol kétszáznegyven család úgy szeretne élni és boldogulni, mint ahogy az ön környezetében élnek. Négy évvel ezelõtt Önre szavaztunk, de miért?
B.E.