…ez világszenzáció – vezeti föl lobbybeszédét Marton István polgármester a „Thrák Királyok Völgye" címû Plakát Ház béli kiállítás megrendezése kapcsán. Szónoki fordulatként még rátett egy lapáttal. Ha jól emlékszem államok versengenek azért, hogy megkaphassák. A magyar állam kétszer versengett érte, kétszer bukta el idáig. Ha most egy 50 ezres kisváros ezt meg tudja szerezni, ez hír Amerikától Ázsiáig mindenütt. Én láttam ezt az anyagot, egyszerûen elképesztõ. Ez olyan szintû anyag, mintha az ember elmegy Münchenbe és mondjuk, ott nézi meg az arany kiállításokat.

Marton hozsannázó lendülete, aki gépipari gazdasági mérnöki oklevelére hivatkozva gyakorta tetszeleg közgazdászi szerepkörben akkor sem tört meg, amikor nyílvánvalóvá vált, hogy a Kõfalvi Csilla sorvezetõje alapján készült elõterjesztés számszakilag hibás. Mert ki érti azt, hogy miként lesz 17.065.950 Ft a tervezett kiadás, ha a résztételek összege 8.565.950 Ft (szállítás, õrzés, biztonságos elhelyezés) plusz 6.800.000 Ft (kalasnyikov-álló vitrinek), valamint a hozzárendelt személyi kiadások 850.000 forintos tétele csak 16.215.950 Ft-ra rúg. Azt meg az élet igazolta, hogy az európai léptékkel mért belépõjegyárakból képtelenség a tervezett 5.535.000 Ft-os bevételt produkálni. Lett is belõle durván a fele 2.743.200 Ft. De a lényeg, milyen elõterjesztés az, ahol a kivitelezés során még elköltõdik pluszban több, mint nyolc és félmillió forint, s ezzel majd' huszonhatmillióra tornászódik fel a végszámla? (Ekkora tévedésnél azért illene megkérdezni a fölkent szakértõt.)

Riasztó aranyból?

A Plakát Házat 2006 második félévében vehette birtokba a város. A közel kétszáz milliós beruházást minden (szak)hatóság hibátlannak ítélte meg, így kissé meghökkentõ, hogy most hárommilliót meghaladó összegért kellett riasztórendszert kiépíteni. Már csak azért is, mert az épület kezdetektõl rendelkezett ezzel. Az meg csak hab a tortán, hogy az alig másfél hónapig tartó õrzés 1.883.000 Ft-ot emésztett föl. Ez ugyanis 1.868 forintos órabért jelent. Összehasonlításul, egy banki õr 400 forintot keres óránként.

Éljen a repi!

A kiállítás során 673.975 Ft-ot emésztett föl az arra érdemesek bendõje. Ez kilencvenhét általános iskolai tanuló napi háromszori étkezését biztosítja egy hónapon át. De nemcsak szellemmel él az ember! Jól példázza ezt Plamen Stefanov esete. Õ számla nélkül 45.000 Ft-ért adott szakmai tanácsot, viszont 48.000 forintnyi természetbeni ellátásban részesült a Gastro Boglárka 2007. Kft. jóvoltából. A cég nevét még bizonyosan hallani fogjuk. A tulajdonos ugyanis Nagykanizsa városnak elfelejtette bejelenteni, hogy múlt év december 18-án a Zala Megyei Bíróság elrendelte a vállalkozás felszámolását. Márpedig a városnak, mint tulajdonosnak errõl illett volna tudni, mivel a kft. több önkormányzati helyiséget is bérel. A cég mûködésérõl – hogy például számlát bocsát ki a mai napig –, a felszámoló biztos is csak lapunktól értesült. Ez a szál azt mutatja, a trák kiállításnak lesznek bírósági szálai is.

Hol vannak a helyi vállalkozók?

Szinte sehol, állapíthatjuk meg az összesített táblázatból. Még névjegykártyát is a budapesti székhelyû, Karakostova Antoniya Lyubomirova ügyvezette InVendor Kft. gyártott számunkra. A tisztességes öszszeget (3.285.675 Ft) számlázó cég szinte mindenhez ért. Hirdet, reklámanyagot gyárt, szaktanácsad és tolmácsol. Bár ebben nem lehet elég erõs, mert fordítót még Szombathelyrõl is kellett hozni. Ennek tükrében már az sem meglepõ, hogy a kiállítás szervezõi Kanizsán még képkeretezõt sem találtak, 1.055.625 Ft-ért egy zalaegerszegi könyvkötõt kellett megbízni effajta munkával.
„Közel három éven át voltam kénytelen védeni a város kasszáját a keselyûktõl, nyilván nem fogom közéjük dobni a kulcsot most sem.” – nyilatkozta Marton István a közgyûlés önfeloszlatása kapcsán. Nos, úgy tûnik, a kaszszakulcs a trák kiállítás kapcsán kiesett a polgármester kezébõl. Hogy kinél van, reméljük egy alapos vizsgálattal kiderítik.

Dóró János