Erdei iskola. Újra, ám ezúttal utoljára. Hiányozni fog. A társaság, a programok, de talán még a kézmûves-foglalkozások és az órák is.

Az idei is úgy indult, mint az elõzõek. Gyülekezés a pályán, izgatott, várakozó arcok, kíváncsi, már-már irigy tekintetek a felsõbb évesektõl. Hisz ki ne szeretné egy héttel megkurtítani a tanórákkal teli évet, hogy egy olyan helyen töltse idejét, ahol barátok, napsütés és szabadidõ várja?

Utunk ezúttal - csakúgy, mint 3 éve - Novára vezetett a Csicsergõ Szabadidõ-központba. Miután mindenki megtalálta a saját csomagját, egybõl felfedezésre indult a csapat. A tó rögtön elvarázsolt mindenkit, bár lehet, nem is a hullámzó víztükör, hanem az azon ringatózó csónakok látványa volt ilyen hatással ránk. Abban a pillanatban tíz meg tíz hang hasított a levegõbe: "Fürödhetünk?" A tanerõ nemsoká megenyhült, így megmártózhattunk, ám ezt kevesen vállalták - a térdig érõ iszap némiképp hátráltató tényezõként hatott, fõleg a lányokra. Elsõ nap nem voltak órák, idõnket nagyrészt tájfutással múlattuk, ahol is a rutinosabbak bizonyíthattak, míg azok, akik eddig nem ismerték e sportot, átélhették, milyen is a "gondolkodó futó" sportága. Ezenkívül felavattuk az elsõ batthyánys erdei iskolájukat töltõ ötödikeseket, ami kúszásból, mászásból, BLG-jelmondatból és csúszdázásból állt. Másnap már voltak délelõtti órák, szám szerint három. Ezen foglalkozások alkalmával minden tanár egy országról tartott izgalmas és érdekes elõadást a Világfalu jegyében, melynek során megismerhettük az adott ország kultúráját, vallását, történelmét, szokásait. Ittunk például teát tejjel brit példára, festettünk bindit az indai nõkhöz hasonlóan (bár egy-két vállalkozó- és vicces kedvû fiú is kipróbálta...), és sirtakiztunk Zorbához, a göröghöz hasonlóan. Kínánál lámpásokat készítettünk, Oroszországnál a nyírfáról daloltunk – természetesen oroszul, Afrikánál az elõembernek hitt pigmeus történetére csodálkozhattunk rá. (Érdemes volt figyelni, hisz utolsó nap vetélkedõt tartottunk az országokból.) Emellett a második napon mindenki kipróbálhatta a kvíz-klub nyújtotta szórakozást Alexa Péter tanár úr segítségével, kinek idegei valószínûleg kötélbõl vannak... Ám nemcsak az észbeli megmérettetések voltak emlékezetesek, hanem a sportos, sportszerû programok is. Sportszerû, hisz a rekorddöntési kísérlet például, melynek során egymáson fekvõtámaszoztunk, inkább nevezhetõ sportszerûnek, mint... gyakorlatilag bármi másnak.:) Egyik este cipõ nélkül tartottunk sportvetélkedõt, ahol a "vegyes" (minden osztályból 3-4 embert tartalmazó) csapatok mérték össze ügyességüket és kitartásukat. Ezen csapatok egyébként egész héten egymás ellen versengtek bizonyos feladatoknál, mint pl. a Világfalu-vetélkedõ, a "Kötélhúzás a tó felett" címû szuperprodukció, vagy akár a nagyteremben tartott játékos vetélkedõ.

A szervezett programokon kívüli szabadidõnket eltölthettük csocsózással, biliárdozással, pingpongozással, vagy kihasználhattuk a tó adta lehetõségeket, úgymint csónakázás és fürdõzés.

Remekül éreztük magunkat egész héten, mígnem eljött az utolsó este, a búcsúzás estéje- ahová nem mellesleg hivatalos volt iskolánk igazgatósága is. Minden csoport (mely egy fél osztályt jelentett) egy mûsorral készült az országával kapcsolatban. Anglia mûsora mi másról szólt volna, mint a három leghíresebb angol: a Királynõ, Mr. Bean és Beckhamék ténykedéseirõl. Kínát megpróbálta leigázni Dzsingisz Kán, ám a kung fu- harcosok és Charlie angyalai megakadályozták ebben. Az arab országok egyik meghatározó alakja, Mohamed életét kísérhettük nyomon a 6.a egyik felének, míg a dél-afrikai bennszülöttek világába nyerhettünk betekintést az osztály másik felének elõadásában. A hetedikesek egyik csapata a varázslatos Indiába kalauzolt el minket, a másik csapat mûsorában pedig görög istenek versengtek a halandókkal. Végül következtek a "vének" mûsorai, közülük az elsõ egy brazil bennszülött felnõtté válási feladatait elemezte, míg az oroszos csapat megmutatta, hogyan készültek a mûsorra, mely majdnem a "Körömolló és egy rettenetes csúszómászó" címet kapta. Legvégül a nyolcadikasok búcsúmûsora következett, amely nem volt más, mint a leporolt gólyabáli elõadás, tele szövegtévesztéssel, jelmeztelenül, ám talán még százszor sikeresebben, mint négy éve. Az estét megkoronázandó karaoke-partyt tartottunk, míg el nem jött a lefekvés ideje.

Másnap a lebarnult arcú diáksereg kissé szomorúan, de élményekkel telve vette birtokába a buszokat, és a többség alvással töltötte az út másfél óráját - sõt talán a nap további részét. Mikor megérkeztünk, mindenki furcsán nézett a bõröndös-hátizsákos-táskás-macis-párnás seregletre, akik épp megrohamozták a menzát. S a "kicsik" már most alig várják, hogy jövõre ismét ott várakozhassanak egy hétfõ reggelen a kosárlabdapályán.

Gerencsér Lilla 8.a