A Képzõmûvészetek Háza (Kiskastély) és a Magyar Plakát Ház udvarán felállított színpadon elsõként a Bástya citerazenekar lépett a színpadra. Az 1998-ban hazai és felvidéki fiatalokból álló zenekar többszólamú citerajátékával a hagyományos vonószenekarok hangzásvilágát idézte. Programjukban magyarlakta vidékek népzenéjét, olykor elképesztõ technikával szólalták meg. Rövid mûszaki szünet után a színpadra lépõ Bakos Árpád mind a vajdasági, mind a magyar népzenei élet kiemelkedõ alakja. Bosnyák és szerb zenészbarátaival magyar népdalokat balkáni hangszereken szólaltattak meg. Bakos Árpád csodálatosan tiszta, iskolázott énekhangját egy egész hangszerarzenál megszólaltatásával kísérték barátai. Olyan kuriózumnak számító autentikus hangszerek szólaltak meg, mint a tapan, a def, a vase, a kemane, a macedón kaval, vagy a koboz és az ud.

A nap záróeseményét a nagyszínpadon Sepsiszentgyörgyrõl érkezõ Transylmánia együttes szolgáltatta. Népzenei elemekben bõvelkedõ produkciójukat az eddig megjelent 3 albumuk anyagából állították össze. Lelkükbõl fakadó, fülbemászó, szívhez szóló muzsikájukkal, dacolva a vészesen közelítõ viharfelhõkkel és a bármikor kitörhetõ viharral jó hangulatot teremtettek.
A szombati nap a Szabó Balázs Band koncertjével kezdõdött, ezzel együtt a nap, ha nem az egész fesztivál meglepetését okozva. Népzenei és könnyûzenei hangszerek metszetében, azok fúziója alatt sajátosan keveredett a táncház és a rock koncert hangulata. Említésre érdemesek frappáns, humoros dalszövegeik melyek nagymértékben hozzájárultak a zenekar sikeréhez.
A népzene és a funky ötvözete után az improvizatív jazz és a népzene különös elegyét mutatta be a Tárkány mûvek. Ha eltekintünk az olykor zavaróan egyszerû dalszövegektõl, melyek méltatlannak tûntek Paár Julianna kitûnõ énekhangjához, egészen színvonalas produkciót láthattunk. Különös tekintettel Tárkány-Kovács Bálint cimbalom és Kovács Gergõ szaxofon játékára.
A késõeste színpadra lépõ Csík zenekar koncertjére már kevésnek bizonyultak a nézõtéri székek és padok. A felcsendülõ dalok segítségével láthattuk Garibaldi csárdás kiskalapját, majd az idõkerekét tovább visszaforgatva a kuruc kor dallamvilága tárult elénk. Hallhattunk felvidéki menyasszonyköszöntõt és észak mezõségi dalokat. Természetesen ez alkalommal sem maradhattak el azok az átdolgozások, amelyek a Csík zenekart igazán egyedivé, közismertté tették. Így nagy sikert arattak ezen a koncertjükön is Lovasi András ill. a Kispál és a borz, valamint a Quimby együttes dalaival. A rövid, de annál sikeresebb könnyûzenei blokk után a zenekar szilágysági és gyimesi ritmusokat és dallamokat életre keltve visszatért a népzene világába. Temperamentumos muzsikálásuknak köszönhetõen már a koncertjük alatt is alakulóban volt a táncházi hangulat, melyen a lassan eleredõ esõ sem lett úrrá.
Cz.Cs.

Okulva az esõ okozta kellemetlenségekbõl, vasárnap már a Plakát Ház és a Képzõmûvészetek Háza termeiben csendültek fel a hangszerek és az ének olykor andalító, elgondolkodtató vagy épp mosolyra fakasztó, vidám dallamai.

Délután még meglehetõsen kevesen ültek a Plakát Ház földszinti helyiségében, de nem a zene alacsony színvonala, inkább a szomorkás idõ miatt, hiszen a Kosbor trió értékes muzsikája még azokat is megérinthette, akik amúgy nem részesítik elõnyben a világzenei vonulatot. Dalaikat nem csak a különleges hangszerek-a lantgitár, a gadulka, a kavola és ezek egyensúlyozására a szikárabb szaxofon- teszik emlékezetessé, hanem ezek összhangjából összeérlelõdött, középkorias, melankolikus dallamvilág. Mivel ez a nap az énekelt verseké volt, ezért nem meglepõ, hogy az amúgy is lírai alkotásokat megéneklõ együttes Pilinszky János-mûveket adott elõ, híres költõnk verseit amúgy több, a fesztiválon fellépõ elõadó repertoárjában is szerepeltek.
A Kor-Zár népes csapatának zenéjét már a Kiskastélyban lehetett meghallgatni. Az 1989 óta létezõ együttes tagjai elsõsorban felvidéki költõk mûveit zenésítik meg, de a klasszikusoktól- József Attilától és Ady Endrétõl- is felcsendültek ismerõs sorok. Harmonikusan váltogatták egymást a vidám és a szomorkás ritmusok, a zenészek pedig próbálták bevonni a közönséget az éneklésbe. Zeneileg kiválóak voltak a nóták, a hangtechnikán ugyanakkor lehetett volna igazítani, bár lehet, csak a terem kis mérete nem tette lehetõvé a tiszta hangzást.
Dinnyés József gitárral kísért és versekre hangolt énekét újból a Plakát Házban hallhatták a rendezvény vendégei, ekkora már megnövekedett a hallgatóság létszáma. Egy órás elõadást követõen, immár a Kiskastélyban a fesztivál névadója, az Igricek együttes Elment a madárka címû nótája nyitotta meg a szûkre szabott koncertet. Nagyjából fél órás szereplés után átadták a színpadot Kátai Zoltán versmondónak, aki korábban a Kor-Zár csapatába is betársult egy kis furulyázás erejéig.
A fesztivál utolsó fellépõi, immár nagy létszámú közönség elõtt, a Cseh Tamás emlékmûsort prezentáló kaposvári színmûvészeti fõiskolások voltak.

Z.A.