A tegnapi napon kérelmeztem a Zala Megyei Munkaügyi Bíróságon, hogy tekintettel a sorozatos törvénytelenségekre, semmisítse meg a közgyûlés jogtalan határozatát, amivel eszközölte azonnali szabadságoltatásomat (csak e döntés kapcsán több különbözõ jogtiprást érhetünk tetten). Korábban többször elmondtam, hogy ez – a szakszerû és tisztességes helyettesítés hiányában – beláthatatlan következményekkel járna a városra nézve, és az élet már másnap igazolta minden aggodalmamat. Pénteken a jegyzõ és az alpolgármester közös levelében felszólította az összes hivatali dolgozót, hogy tõlem utasítást semmilyen formában nem fogadhat el, így nemhogy felügyelni tudnám a készülõ dokumentumokat, de még csak tudomást sem szerezhetek az esetleges visszásságokról. Sõt, az eljárás abszurditásához tartozik, ha tájékozódni próbálnék, a tisztviselõknek – a legsötétebb Rákosi-rendszert idézõ módon – két példányban jelentést kellene írniuk az esetrõl…Összehasonlításképpen, én soha egyetlen közgyûlési tagtól – legyen bármilyen politikai pártnak a tagja – sem tagadtam meg a dokumentációba való bepillantás lehetõségét, mi több kifejezetten örültem az ilyen irányú érdeklõdésnek! Mert az általam felügyelt munkán soha nem volt takargatni való. Hogy nekik titkolni valójuk van, afelõl viszont ne legyenek illúzióink.

Okkal tartok attól, hogy a várost súlyos károk fogják érni. Hogy ezek a károk tízmilliós, vagy százmilliós nagyságrendre rúgnak majd, csak az dönti el, hogy meddig állnak fenn a mostani állapotok.
A jövõbe tekintve éppen ezért a sajtó nyilvánosságán át kérem a Hivatal minden tisztviselõjét, ha olyan utasításokat kapnak a jegyzõtõl, vagy az alpolgármestertõl, melyek a jog- vagy szakszerûtlenség talaján állnak, és céljuk kétes, arról haladéktalanul készítsenek feljegyzést, vagy kérjék az utasítás írásban történõ megerõsítését! Ugyanis a pontos felelõsségi viszonyok tisztázása elengedhetetlen feltétele a majdani korrekt, ugyanakkor alapos elszámoltatásnak!

Nagykanizsa, 2010. június 29.

Marton István polgármester