A Kanizsa nyári szünete alatt már megindult a verseny a választók kegyeiért. Olvashattunk-hallhattunk szebbnél szebb szólamokat. A tavaszi gyõztessel szemben egyszerre mindenki keresztény, hazafi és demokrata lett. Ám ahogy már tavasszal írtam, Homérosz óta, több ezer éve mondjuk a hamis szépségrõl, a romlást hozó hízelgésrõl: szirének dala. Ahogyan áprilisban nem értek célt, úgy õsszel is csak a józanság segíthet jól választani. Szóba se álljunk velük.

A trójai háború más szállóigét, közmondást is hagyott ránk. Félek a görögöktõl, még ha ajándékot hoznak is. A trójai falovat ugyanis, melyet a kilenc éve sikertelenül ostromló görögök harcosaikkal töltöttek meg, maguk az ostromlott trójaiak vonszolták a falak mögé. Hiába intette õket a népét féltõ Laokoón. A bölcs tanács nem kellett, inkább a pusztulást hozó ajándék.

Akit Jupiter el akar veszíteni, annak elveszi az eszét. – mondhatnánk erre, hisz a trójai mondakör népszerû lett a rómaiak között is. A mi Zrínyink is elõszeretettel idézte e mondást.
Hát arra emlékszünk-e, mi váltotta ki a trójai háborút? Zeusz nem hívta meg a viszály istennõjét, Eriszt az istenek lakomájára. Úgy állt bosszút, hogy közéjük dobta – fogalom is lett belõle – Erisz almáját. Az aranyalmán a címzés: A legszebbnek. Pallasz Athéné, Héra és Afrodité vetélkedésében a trójai királyfi, Párisz ítélete döntött. Afroditének adta, aki egy szép asszony, a spártai király felesége, Heléné szerelmét ígérte érte. Az asszonyrablásból pedig a Tróját elpusztító háború lett. Írásom elején a választópolgárok józanságában bíztam. Olyan képviselõket várunk, akiket nem tántoríthat el senki és semmi. Nem kérünk a görögök ajándékából.
Papp János