A négy évvel ezelõtti nagykanizsai helyhatósági választásokon a baloldal széthúzása velem együtt sok konzervatív, keresztény embertársamnak nagy örömöt okozott.

Hiába csúnya dolog a káröröm, de attól még öröm. A nemzeti (jobb) oldal szinte egységesen lépett fel, és ezzel sikerült átvennie a város irányítását. Sajnos örömünk nem tartott sokáig. Ahogy ez a magyar embernél már a történelmi múlt során is többször bebizonyosodott, a nemzeti (jobb) oldali egység rövid idõn belül szertefoszlott, és sajnos, azóta is folyamatosan erodálódik a jobboldali tömb.

Úgy tûnik, négy olyan jelölõ szervezet is van, amelyik a konzervatív emberek szavazataira számít. Nem biztos, hogy a tavaszi ötvenhét százalék jobboldali szavazat elég lesz a négy évvel ezelõtti választási eredmény megismétléséhez. Persze adódik a kérdés: mi vagy ki osztja meg a jobboldalt?

Vannak, akik azt próbálják elhitetni a kevésbé informált közvéleménnyel, hogy a hatalomvágy, a mohóság, a karrierizmus vagy bosszú hajtja a nagy tömböt alkotó nagykanizsai Fidesszel szembemenõket akkor, amikor a közvélemény-kutatások is azt jelzik, hogy hatalmas a Fidesz-elõny. Nem szerencsés természetesen azt állítani, hogy ezek a csoportok valójában baloldaliak, és a baloldalnak dolgoznak.

Jó lenne tudni, mi a véleménye errõl a kérdésrõl dr. Németh Györgyi Évának, Cseresnyés Péternek, Marton Istvánnak és Zakó Lászlónak. Most még van idõ összefogásra annak érdekében, hogy a város érdekei érvényesüljenek rövid és hosszú távon egyaránt.

Miután minden „gyógyítás” a baj feltárásával kezdõdik, érdemes lenne azzal kezdeni, hogy a nagy nyilvánosság elõtt, a médiákban mondják el a polgármesterjelöltek, hogy szerintük mi az oka a város ellehetetlenülését elõidézõ széthúzásnak…, illetve hogyan lehetne városunkat kivezetni a gödörbõl.

Bartha László