A négyévente rendezett matematikai világkongresszuson (augusztus 2. felében) az indiai Hyderabadban a magyar delegáltak között volt a nagykanizsai kötõdésû Dr. Röst Gergely matematikus, a szegedi egyetem (SZTE) adjunktusa, aki mindkét helyszín rendezvényén (Hyderabadban és Újdelhiben is) elõadást tartott.

Az elõzményekrõl kérdeztük:
Dr. Röst Gergely: Az International Congress of Mathematicians (ICM) a legjelentõsebb és a legnagyobb hagyományokkal rendelkezõ konferencia a matematikában. Az elsõ ICM-et 1897-ben tartották Zürichben. 1900 óta négyévente rendezik meg ezt az eseményt, amelynek a helyszíne idén augusztusban az indiai Hyderabad volt. 2006-ben Madrid adott otthont a rendezvénynek, 2014-ben pedig Szöulban lesz. Dél-Korea elképesztõen komolyan készül erre, a koreai kormány 1000 fejlõdõ országbeli matematikus utazásának és részvételének teljes költségét vállalta. Indiában mintegy 3000 matematikus vett részt az ICM-en (ebbõl kb. tizenöt magyar). A Nemzetközi Matematikai Unió által szervezett konferencia különlegességét egyrészt az adja, hogy a matematika minden területe jelen van, másrészt itt adják át a Fields-medálokat. 

A Fields-medál (vagy Fields-érem) a legrangosabb kitüntetés, a matematikai Nobel-díjnak is nevezik. A Nobel-díjhoz képest fontos különbség, hogy Fields-medált csak negyven év alatti matematikus kaphat. A díjat személyesen India elnöke, Pratibha Patil, az okleveleket pedig Lovász László, az IMU (Nemzetközi Matematikai Unió) leköszönõ elnöke adta át. Az IMU történetében elõször a következõ négy évben egy matematikusnõ, a belga születésû princetoni Ingrid Daubechies tölti be az elnöki tisztet. 2010-ben az izraeli Elon Lindenstrauss, a francia-vietnami Ngo Bao Chau, a svájci-orosz Stanislav Smirnov és a francia Cedric Villani kapott Fields-medált. Lindenstrauss munkájában távoli területeket, a dinamikai rendszereket és a számelméletet kapcsolta össze, Ngo pedig bebizonyította az úgynevezett Fundamentális Lemmát, amit tavaly a Time magazin az év tíz legnagyobb tudományos szenzációja közé sorolt. Bár ez a díj elméleti matematikai munkáért jár, érdekesség, hogy a másik két díjazott, Smirnov és Villani eredményei nagy jelentõségûek a fizikában is, ami az elméleti és az alkalmazott matematika közötti határvonal eltûnését jelzi. Nagy élmény volt meghallgatni a Fields-medálosok elõadását.
A záróünnepségen egyszeri alkalommal egy különleges díjat, a Lilavati-díjat is kiosztottak. Bhászkaracsaria indiai matematikus a 12. században írt egy könyvet kislányának, Lilavatinak. A könyvben versbe szedve különbözõ játékos matematikai feladványokat és fejtörõket gyûjtött össze. Ez a könyv alapvetõ matematikai tankönyvvé vált a középkori Indiában és perzsa nyelvre fordított változata elterjedt egész Nyugat-Ázsiában. A Lilavati-díjat a matematika népszerûsítéséért Simon Singh kapta, aki eredetileg fizikus végzettségû és számos tudományos bestseller szerzõje. Magyar nyelven is megjelent könyvei az õsrobbanásról szóló A nagy bumm, a rejtjelezés és a titkosítás történetét feldolgozó Kódkönyv, valamint a különbözõ alternatív gyógymódokat kritizáló Trükk vagy terápia?. A Lilavati-díjat a A nagy Fermat-sejtés címû nagysikerû könyvéért, valamint a bizonyításról szóló dokumentumfilm készítéséért kapta.

Milyen programok voltak?
Az elõadások mellett számos egyéb program nyújtott elfoglaltságok a résztvevõknek: volt egy nagy matematikai vásár, ahol könyvkiadók, szoftvercégek, matematikai társulatok és szervezetek standjainál lehetett böngészni órákon keresztül. Voltak koncertek is: klasszikus indiai zene, ének és tánc. Számos kerekasztal-beszélgetést és vitaestet tartottak a matematikát érintõ különbözõ kérdésekrõl.
A változatos események fesztiválhangulatot kölcsönöztek a konferenciának.
A legkülönlegesebb élmény a sakkszimultán volt a világbajnok Viswanathan Anand ellen, aki feszített versenyprogramja ellenére elvállalta, hogy egyszerre negyven matematikus ellen játszik. A sakkmeccset óriási médiafigyelem kísérte, sokszázan jöttek élõben nézni a játékot, be sem engedtek mindenkit a terembe, hanem az elõcsarnokban is közvetítették kivetítõkön. Vittem magammal egy-egy Nagykanizsa és Aquaprofit zászlót, amit Anand egybõl észrevett és kérdezte, nagykanizsai vagyok-e. A meccs végén átadtam ajándékként. Nehezítés volt, hogy nem lehetett passzolni, hanem azonnal lépni kellett, amint Anand az asztalunkhoz lépett. Ahogy észrevettem, felváltva kezdett e4-gyel és d4-gyel.
Ellenem e4 volt a kezdõlépése, amire g7-g6-ot válaszoltam (modern védelem).
A megnyitásból elég jól jöttem ki, de aztán egy hiba eldöntötte a partit Anand javára, aki a 40-bõl 39-et megnyert, és egy döntetlen született.

Milyen volt a helyszín és India hangulata?
A konferencia és a résztvevõk elszállásolása Hyderabad újonnan épített nyugati városrészében, az úgynevezett Cybercityben volt, amit India Szilícium-völgyének is neveznek, itt van számos informatikai és szoftvercég telephelye. Itt minden teljesen új és modern volt, gyönyörû parkokkal körülvéve, de néhány száz méterrel odébb már elképesztõ nyomornegyedeket lehetett látni. Döbbenetes adat, de Indiában 800 millió ember él havi 6000 Ft-nál kevesebb jövedelembõl. Indiában nagyon komolyan veszik a biztonságot, mindenhova csak fémdetektoros kapun keresztül és motozás után lehetett bemenni, az autókat is alaposan átvizsgálták minden ki- és belépéskor. Egyik délután riksával bementem Hyderabad városközpontjába körülnézni. Az indiai konyha viszont nem lopta be magát a szívembe.

Személyes sikere?
A kongresszushoz számos kisebb úgynevezett szatelit-konferencia kapcsolódott India-szerte, egy ilyenen én is részt vettem Új-Delhiben. Mindkét helyen (Hyderabadban és Újdelhiben is) elõadást is tartottam a legújabb kutatási eredményeimrõl.