Nyár eleji, Dezsõ Ferenccel készült interjúnk után a tizedik életévébe lépett Nagykanizsai Polgári Egyesület fiatal elnökével, Kóré Péterrel beszélgetünk.

– Közismert, egy katolikus ifjúsági közösségbõl érkezett. Négy éve választották meg az egyesület elnökévé. Miként értékeli az elmúlt négy évet?
– Örülök, hogy rendszeresen teret adhattunk olyan rendezvényeknek, melyek rávilágítottak a keresztények társadalmi felelõsségére. A teljesség igénye nélkül: részt vettem a 2007-es kórháztüntetésen, nem sokkal utánam az Alsótemplom plébánosa is beszélt, nagy tetszés fogadta. Az erdélyi reformátusokat sújtó ’56 utáni megtorlásra való emlékezésünkön éppúgy, mint a Mindszenty atyáról szóló vetélkedõnkön súllyal és egyértelmûen szólt alpolgármesterünk. Cseresnyés Péter, egyesületünk pártfogója legutóbb II. János Pált, mint a szabadság pápáját méltatta Veres püspök urat köszöntve. Szívemnek kedves események ezek.

– Az elmúlt négy évben közéleti kérdésekben többször markánsan véleményt hallattak. Ma, amikor annyi civil egyesület méretteti meg magát a helyhatósági választáson, nem merült föl Önökben, hogy szintén induljanak?
– Tudja, nekem kedves tábornokom Damjanich János. – neveti el magát. – Õróla maradt fenn, hogy nagyon nem szerette a politizáló katonákat. „Sohase okoskodjunk mi, hanem verjük meg az ellenséget, a többit majd elvégzi Kossuth Lajos.” – szokta nekik mondani. Suszter maradjon a kaptafánál! Komolyra fordítva a szót. A politika is egy szakma, sõt mûvészet. Aki kontár módon ütné bele az orrát, több hibát is ejthet. Hozzá nem értésében politikai ellenfele játékszerévé válhat, anélkül, hogy tudná. Ha tudja, annál rosszabb. De mindenképpen visszaél a rá szavazók bizalmával. Akik nem azzal a szándékkal adták rá a voksukat, hogy egy levitézlett politikai erõ hatalomátmentését segítsék elõ. Mondjuk ki, ez a demokrácia megcsúfolása lenne.
– De ha nem kívánnak a döntéshozás részesei lenni, miben fogható meg az Önök közéleti érdeklõdése?
– Lelkiatyám mondta egyszer: a katolikus kötõszó nem a „csak”, hanem a „nem csak… hanem… is” Ezt a leegyszerûsítést elkerülõ, a valóság összetettségének jobban megfelelõ, egész szerinti szemléletet jó szívvel ajánlom mindenkinek. Mint Dezsõ Feri bácsi is említette, egyesületünk 2001-ben a polgári kormány támogatására alakult. Ismerjük Orbán Viktor híres mondatát: A haza nem lehet ellenzékben. A Dísz téren mondta ki azt is: Egy kormány mûködésébõl annyi a fontos, amennyi részévé válik az életünknek, s most eldõl, valóban a lelkünkbõl fakadt-e az elmúlt négy esztendõ. Volt, amikor a lelket kellett tartani. A feladatunk lényege azonban nem változott. Azon dolgozunk, hogy a kanizsaiak belülrõl, lelkükbõl fakadóan érezzék szükségességét az ország újjáépítésében való részvételnek. Mert volt itt rombolás bõven, nem természetes erõktõl is! Nagyon megérintett az összefogás dalának néhány sora: Bár mindent elsodort az ár/ De itt vagy/ Mint holt mezõn a büszke fák,…Van még erõd, hisz van hazád …Sorsot és lelket nem cserélsz… Ennek az újjáépítésnek egyik – de nem egyetlen –, ám nélkülözhetetlen része a felelõsségteljes voksolás.
– Hagyomány, hogy közismert emberek ajánlanak a választóknak jelölteket. Ön is vállalkozna erre?
– Semmi szükség erre. Visszautalnék a Damjanich-idézetre. Nekem elég Orbán Viktor szava. Az az érdekes, õ kit ajánl. Ennyi.
K.H.