Rendhagyó énekórát tartott a budapesti Muzsikás együttes a Batthyány Lajos Gimnázium tanulóinak a Medgyaszay Házban október 6-án. A „tanóra” alatt a sok nevetés közepette hagyományos népzenével ismerkedhettek a diákok, bár csöppet sem iskolás módszerekkel…

A rendezvényt Balogh László iskolaigazgató nyitotta meg, bevezetõ gondolatai után pedig át is adta a szót a Muzsikás együttesnek. Hamar Dániel, aki bõgõn, gardonon és dobon játszik, elmondta a diákoknak, Kodály Zoltán fõ gondolataival azonosulva úgy gondolják a zenekar tagjai, hogy az énekórának központi szerepû tantárgynak kellene lennie az oktatásban. Ebbõl kiindulva határoztak úgy, hogy iskoláról iskolára járva adják át a tanulóknak a zene gyönyörûségét. Egy évben ötven-hatvan oktatási intézményben fordulnak meg, ezen a napon épp a miháldi iskolából jöttek Kanizsára. 

- Harminchat éve ismerkedtünk össze az együttes tagjaival, elõtte nem különösebben foglalkoztunk a magyar népzenével. Kodályhoz és Bartókhoz hasonlóan nekünk is falura kellett utaznunk ahhoz, hogy megismerjük ezt a muzsikát. Kalotaszegen barátkoztunk össze zenészekkel, akiktõl megtanultuk a tánczene alapjait. Azóta játsszunk népzenét, de elmondhatom, hogy nagy sikereink vannak a fiatalok körében is. Idén nyáron például egy francia rockfesztiválra hívtak minket, ahol felváltva játszottunk egy rockbandával. A nyelvünket ugyan nem értette senki, láthatóan mégis élvezték az elõadásunkat.- mesélt a tanulóknak a zenekarról Hamar Dániel, majd bele is kezdtek egy pattogós táncdalba. Éri Péter egy különleges hangszert, a somogyi hosszú furulyát mutatta be a gyerekeknek, melynek különlegessége, hogy teljesen egyénre szabott, hiszen a pásztorok úgy faragták ki, hogy az megegyezzen a karjuk hosszúságával. A zenész huncut pillantással húzta elõ a tokjából a hangszert, majd az õsi hangzást idézõ, morajló zúgással szólaltatta meg a hosszúra szabott furulyát.
- A fiatalság manapság úgy érezheti, hogy a szülõk vagy tanárok által meghatározott szabályok csak akadályozzák szabadságunkat, de sokszor mégis ezek a korlátok védik meg az életünket. A régi idõkben az erdélyi településeken meg volt szabva, hogy a fiatalok hol és milyen módon találkozhattak egymással. A fiúk és az eladó sorban lévõ leányok régen a táncházban mulathattak, ide házasember nem tehette be a lábát. Az elsötétített és székekkel körberakott pitarban-nem pitvarban!- turbékolhattak a szerelmesek, egyébként egész szombat éjjel táncoltak. Ez a fajta mulatás arra volt jó, hogy a lányok párt válasszanak maguknak, hiszen a kiszemelttel akár kétszer is szívesen táncoltak.- magyarázta Hamar Dániel.
Az egy órás „tanóra” alatt csárdást és szaporát is hallhattak a tanulók, láthattak tamburát, kontrát és nagybõgõt, végül pedig egy nagyszabású lakodalmon érezhették magunkat. A Muzsikások még a csujjogatásra is rászedték a kezdetben félszeg fiatalokat, és érdekes módon ezt senki sem találta cikinek…

Z.A.