Az üzenet az október 3. önkormányzati választások okán érkezett. Az üzenet tartalma a választási eredményeket tükrözõ számokban rejlik. Mondhatnám úgy is, hogy a számok elég közérthetõen beszélnek, különösebb képzelõ erõ sem kell a megfejtésükhöz. Csak akarat és az, hogy nyitott fülekre találjanak. Az üzenetnek személyesíthetõ címzettjei nincsenek, pontosan behatárolható társadalmi csoport, csoportok sem ragadhatók meg. Csak a pártokban kiváltképp a pártok elitjeiben gondolkodhatunk. A pártokban természetesen nem abban az értelemben, hogy tömött sorokban sorakozunk föl mögöttük, abban az értelemben sem, hogy hagyjuk õket faképnél és fittyet sem hányunk rájuk.

Akár csak azért sem, mert a demokrácia a többpártrendszeren alapult és ez így rendjén van és alkotmányos. A választópolgárokról sem gondolkodhatunk úgy, mivel sokan nem mentek el szavazni, ezért marasztaljuk el õket, netán büntetni távolmaradásukért, hiszen õk a népfelség, õk döntenek és ez mindanynyiunk számára szent és sérthetetlen. Az üzenet így szól, a választópolgárok, akik az ilyen fontos saját sorsukat is érintõ politikai eseményhez, mint a helyi választás, eddig aktív és felelõsségteljes viszonyulást mutattak. Most viszont minden idõk legalacsonyabb részvételi arányát teljesítették. A szavazásban résztvevõk országos átlagához képest is szignifikáns a lemaradás. A lokálpatrióta civil szervezõdések az elsõ nekifutásra is figyelemre méltó eredményeket értek el, melyekre a következõ választásokig építkezni lehet és érdemes. A többségükben új és hiteles jelöltek az önkormányzati döntésekben nélkülözhetetlen kompetenciákat mutatták föl. Ha képesek lennének összefogni, legjobb erõiket integrálni egy közös célprogram mögé, ez komoly kihívást jelentene, a következõ választásokon a pártok kínálatával – pártkatonák – szemben. Bíztatni és támogatni érdemes õket a városi önkormányzati és polgármesteri választásban, a választó polgároknak durván az egyharmada vett részt, ennek is csupán a szerény többsége áll a választáson többséget felmutató gyõztes párt mögött. Az alkotmány és a vonatkozó törvények szerint az eredmény törvényes és megkérdõjelezhetetlen. Következésképpen a városnak van törvényesen megválasztott önkormányzata és polgármestere. Nekünk a város polgárainak kötelességünk és érdekünk a törvényesen megválasztott önkormányzatot és polgármestert minden jó és nemes cselekedetében támogatni. Ugyanezt kell tennie a többi párt képviselõjének is, mert ez a város és mindannyiunk érdeke. Ugyanakkor ne hallgassuk el azt a vitathatatlan tényt, hogy ez az eredmény egy város frusztrált társadalmának a döntése, üzenete. Ez érinti az önkormányzat és a polgármester legitimációját. Ezen elgondolkozni a gyõztes pártnak kötelessége, ugyanakkor jól felfogott érdeke is. A város társadalmának ebben az állapotában még inkább fontos, a helyi hatalmat, a várost csak kellõ alázattal szolgálni. A fennkölt büszkeség és rátartiság mellõzésével. Ugyanakkor a város lendületének fenntartása, sõt felpörgetése a választási program végrehajtásának mielõbbi és határozott beindításával lehetséges. Többen mondhatják e sorok olvasásakor, na és a pici többség is többség, ez igaz. De azon elgondolkodni, hogy miért is jutottunk el idáig, hogy a város választó polgárainak, csak a kisebbik fele élt választói jogával, állampolgári kötelességével – nem volt rossz idõ, a szüret is elmúlt már – a pártoknak kötelessége. A lokális és önzõ pártérdekekkel szemben a város társadalma, de a pártok sem mondhatnak le arról a jogos elvárásról, hogy a város egyetemes érdekei nagyobb hatásfokkal kell, hogy érvényesüljenek a város és mindannyiunk javára. Ennek fontos összetevõje minden ciklusban az erõs legitimációval bíró önkormányzat és polgármester a város társadalmi frusztrációjának ilyen mérvû kialakulásában szerepet játszott, az önkormányzati ülések, a gyakori rendszerességgel tartott pártok sajtótájékoztatóinak teljes nyilvánossága. Sietve hozzáteszem, hogy a Városi Televízió és a Kanizsa Lokálparióta Hetilap a valóságot mutatva a kötelességét teljesítette. A médiumok közremûködésével a város társadalma érzékelte, hogy a vita gyakran csak a város érdekeibe öltöztetve, de ténylegesen a pártok és részérdekek érvényesítésének mentén folyik. A sajtótájékoztatók, pedig elsõsorban a kölcsönös vádaskodásokról egymás állításainak tagadásáról, lejáratásáról szóltak. Ezzel a pártok még a tényleges eredmények sikerélményét is elhomályosították elõttünk. Úgy tûnt a nézõ és a hallgató számára, hogy e téren a pártok a vitában gyakran nem ismernek határokat. Ne legyünk szemérmesek, nem úriemberek, nem érvek és ellenérvek, nem alternatívák és lehetséges megoldások szembeállításának és vitájának lehettünk a fül és szemtanúi, hanem gyakran az általános morált romboló vesszõfutásnak. Gyanítom, hogy ez ellen is tiltakozott a választásokról való távolmaradással a választóknak több mint fele. Talán azért is nem nyert újra mandátumot több korábbi képviselõ is, akik ebben a nemtelen vitában a prímás szerepét is felvállalták. Kézenfekvõnek tûnik az a kérdés is, hogy lehetséges-e üzenetváltás és fogadókészség, a választópolgárok kisebbik része, akik éltek választó jogukkal és a nagyobbik része között, akik nem. Reménykednünk kell abban, hogy igen, mert a gyakori távolmaradás lemondást jelent városunk és saját sorsunk alakításában való részvételérõl. Ezért állíthatjuk joggal, hogy a választásokon való részvételnek nincs és nem is lehet alternatívája. Bíznunk kell abban, hogy a következõ négy év konszolidáltabb lesz és arról szól majd, hogy a pártok és a mûködõ önkormányzat képviselõi szakítanak az elmúlt idõszak nem kívánatos gyakorlatával és elmozdulnak az együttmûködés, de legalább a kompromisszumok elérésének irányába. Mivel a döntésre váró teendõknek, ügyeknek, kérdéseknek a legtöbbször lehet és van alternatívája, ezért a többség készséggel mutat majd ezek megvitatására is az átláthatóság, a jobb eredményesség érdekében. A város és társadalma már nagyon éhes a sikerre, az eredményességre, a konszolidáltabb önkormányzati mûködésre. Ez feledtetheti a frusztrált múltat, adhat kellõ motivációt, a választási jogával nem élõ többségnek, hogy visszatérjen a rendes kerékvágásba és bekapcsolódjon a választásokon való aktív részvételével is a várospolitika alakításában. Meggyõzõdésem, hogy ezért a város társadalma is kész mindent megtenni, ahogy ezt a város története során már annyiszor megtette. Ameddig azonban a város megosztott társadalom valóságában és kényszerében él, addig a tenni akarás energiái, béklyóiktól megszabadulni nem tudnak. Bizonyára sokan lehetnek, sõt vannak, akik a helyi választási eredményeket másként látják, más kiindulópontból szemlélik azokat, más megközelítésben keresik és találják meg a tanulságokat, talán még a teendõket is, mint ahogyan én látom. Ebben semmi dehonesztáló nincs, sõt a többféle látásmód és megközelítés, vagy ezek építkezési pontjainak megtalálása ezek összevetése, összecsiszolása eredményesebbé teheti a döntéshozók munkáját, az önkormányzat mûködését. Ezt várja, erre éhes a város társadalma. Abban biztos vagyok, hogy a felvázolt gyakorlat egyetlen pártnak sem ellenérdeke. Viszont ennek az elmulasztása, netán az elmúlt évek gyakorlatának a folytatása, kontra produktív eredménnyel járna, ez nem állhat senkinek az érdekében. Ezért a reményt ne adjuk fel, hogy a remény beteljesüljön, a felelõsség a pártoké, az önkormányzaté. Hangsúlyos felelõssége a gyõztes pártnak van, mert az övé a hatalom, a kezdeményezések, lehetõségek teljes eszköztárával is õ rendelkezik.
Mózes Pál