Mikor, ha nem most, kérdezhetnénk, amikor a Délzalai Víz- és Csatornamû Zrt. csapatának elsõ helyérõl értesültünk. Érthetõbben fogalmazva ugyanis a X. Országos Víziközmû Szerelõverseny hévízi helyszínén a dél-zalaiak valamennyi ellenlábasukat megelõzve végeztek az elsõként a szakmában immár nagy presztízsnek örvendõ kétnapos viadalon.

Kendli Richárd szolgáltatási igazgató roppant szerényen invitálja az érdeklõdõt irodájába, pedig van oka a büszkeségre, s azzal, amit mond, lényegében kissé „sportossá” is teszi a témát: „A jubileumi versenyt tulajdonképpen a zalaegerszegi székhelyû Zalavíz Zrt. szervezte, s a fürdõvárosba harminchárom induló egység volt hivatalos. Cégünk eddig nyolc alkalommal vett részt ezen a megmérettetésen, amihez hozzátartozik, hogy 2008-ban mi voltunk a házigazdák Zalakaroson, s a rendezõk ilyen esetben nem indítanak csapatot.”

Idõközben megérkezik Ács László üzemvezetõ, aki gyakorlatilag a felkészítõje volt a négyfõs társaságnak, õ már a hévízi érdemi történésekrõl tájékoztat: „Az elsõ nap a gyakorlati feladatoké volt, tehát érdemben itt arról kellett számot adni, hogy miként tudja az egyes, nem is oly’ egyszerû megszabott összeszereléseket végrehajtani a csapat. Ezt úgy lehet elképzelni, hogy egy futballpálya méretû területen több szakasz volt kialakítva, egymástól paravánnal elválasztva, s azokon kellett elvégezni a kitûzött feladatokat. Természetesen pályabíró felügyelte a történéseket, a szerelõink pedig az ilyenkor elõirt felszereléssel, illetve ruházatban végezték a munkát.”
Talán átsiklanánk számos apróságnak tûnõ ismérv felett, pedig – mint ahogy minden verseny esetében – itt is valamennyinek nagy jelentõsége van.
„Számít mindenképpen a szakmai rutin, no és hogy valaki hogyan tudja kezelni a versenyhelyzetet. Erre tehát igyekeztünk nagyon odafigyelni, illetve az elsõ napon a szerelési munkálatoknak komoly szintideje is volt – folytatta Ács László. – Mi a két és fél órás limitet 2:12-vel tudtuk le, s ez akkor már jelentett valamit, bár, érthetõ okokból az aznapi állást nem árulták el a szervezõk. Egyébként a gyakorlati nap alatt volt még egy kommunikációs „erõpróba”, ahol a zsûri tagjai személyesítették meg a segítséget kérõ fogyasztót.”
No, és lássuk mit takart a második nap – szintúgy Ács László tolmácsolásában…
„Ötvenöt kérdést kellett a lehetõ legjobban megválaszolni, s a témakörök többek között a jogszabályi-, szakmai-, valamint anyagismeretet, továbbá a munkavédelmi kérdéseket ölelték fel. Az elsõ napon történtek után azért már éreztük, hogy nagy baj nem lehet, s joggal bizakodhattunk egy szép helyezés elérésében.”
S akik a roppant értékes, értelemszerûen überelni már-már lehetetlen elsõ helyezést a Délzalai Víz- és Csatornamû Zrt-nek szállították: Fábics István csapatkapitány, Tóth Zoltán, Szijártó Károly és Rácz István. A kép persze úgy teljes, ha hozzátesszük, a második helyen a Heves Megyei Vízmû Zrt. végzett, míg a harmadik a Szegedi Vízmû Zrt. lett.
„Az elért siker már csak azért is értékes, mivel elmondhatjuk, hogy az évek folyamán öles léptekkel haladtunk elõre. 2007-ben 26.-ak, 2009-ben 17.-ek lettünk, most pedig az elsõség következett – ezt már Kassai Zoltán elnök-vezérigazgató hangsúlyozza. – Ha ehhez hozzáteszem, hogy a 2008-as eseményen a rendezésért kaptunk országos elismerést, úgy gondolom, cégünk ebben a szegmensben sem panaszkodhat. Az elért elsõ hely pedig arra bizonyíték, hogy tudatos, folyamatos képzésünk során szakembereink magas szintû gyakorlati, szakmai, valamint elméleti ismereteket szerezhetnek.”
Az elért siker tehát jóval tovább mutat.
„2007 óta 256 fõ vett részt a különbözõ szakember-képzéseinken – folytatta a cég elsõ embere – így talán joggal lehetünk büszkék arra is, hogy valamennyi partnercégünk legújabb technológiai fejlesztéseit már gyakorlati bemutatókon prezentálja felénk a víz-, illetve csatornaszerelvények területén. Ezeket is figyelembe véve nem lehet más a célunk, mint hogy szakembergárdánk továbbra is minden téren a gyakorlati ismeretek maximális birtokában legyen.”
S hogy a szerelõverseny történéseihez az elnök-vezérigazgató utóbbi gondolatait meglovagolva még néhány szó erejéig visszakanyarodjunk, a délzalai vízmûves csapat a fõdíj mellett egy gyakorlati különdíjat is kiérdemelt, nevezetesen a „legfogyasztó-barátabb” egység elismerést is elhozták a kanizsaiak.
A megmérettetés kapcsán tehát van mire büszkének lenni, s adott a feladat a jövõ évi, egri találkozóra is: a megszerzett elsõ helyezést – ha lehet – megvédeni, pontosabban megtartani…
Polgár László