Október 19-24. között Hella Ferenc nagykanizsai református lelkipásztor meghívására vendégként Letenyén, Nagykanizsán, illetve Galambokon szolgált az erdélyi Apácán született evangélikus lelkész-misszionárius.

Ismét nagy lendülettel és teljes elhivatottsággal beszélt Orbán Attila a zuluk között végzett szolgálatáról. Az évente két ízben karitatív módon megtartott konferenciákon 7-8 ezer fiatal vett részt, akik számára a hiteles bizonyságtevõk megmutatták, hogy a Szentírás tanításait betartva áldás van az életen. Ezen belül a sok-sok megpróbáltatás mellett az ébredésrõl szólt Attila; arról, hogy az ott végzett misszió hatására nap mint nap több százan fordultak Istenhez, az õ nyelvükön a „legesleges-legnagyobbhoz”: Un kulun-kulu-hoz.

Feszült figyelemmel hallgatta a szép számú érdeklõdõ közösség a beszámolót: „minden reggel úgy köszöntünk el családunktól, hogy nem tudhattuk elõre, visszatérünk-e közéjük valaha. A fekete mamba kígyó és más õserdei veszélyek leselkedtek állandóan ránk út közben, és természetesen a zuluk, akik már sok fehér embert megöltek. Minket, a sok száz négyzetkilométeren mindössze kettõnket, fehér embereket azért nem bántottak, mert kezünkben a Szentírással és elkötelezett segítõkészséggel, jóakarattal érkeztünk közéjük”.
A szombat esti alkalom attól vált különlegessé, hogy meglepetésként húsz perces film pergett a dél-afrikai misszió elindulásáról, történéseirõl és az életérõl.
Az élõ Isten szolgálatában sorozatcímet azért adta a misszionárius, mert õ a fekete kontinensen igazán megtapasztalta, hogy mindennapjai kézzelfogható valóságában szóltak Isten szolgálatáról. A Bibliából Illés történetén keresztül szemléltette, hogy hogyan tud Isten munkálkodni életünkben, üzenni a mai embernek, ha odaszánja magát Isten akaratának, és akkor valóban megtapasztalja erejét, csodáit.
A mai embert sokféle bálvány tartja fogságban: pénz, alkohol, drog, sex, bûnözés stb. Emberi történetek sokasága mutat példát arra, hogy a bálványokat, amelyek életünket rossz irányba viszik; le kell döntenünk ahhoz, hogy a normális, erkölcsös életet élhessünk. A rossz példák nemcsak magunkra, de környezetünkre is hatnak, tehát nem mindegy, hogy hogyan élünk. Van lehetõségünk a megtérésre, hogy elhagyjuk a bûnt, és helyette gyermekeink számára is jó példát mutatva Istennek tetszõ életet éljünk, mert mint már fent idéztük, ezen az életen van áldás.
Az utolsó evangelizációs est színhelye a Medgyaszay Ház volt, ahol a lelkész összefoglalta az elõadássorozat lényegét, ahol a hallgatóság jó szívvel fogadta az adventista gyermek- és felnõttkórus szolgálatát, amely koronája volt a vasárnap estének.
Czene Csaba