Október 23-a nemzeti ünnepünk. Ekkor emlékezünk meg az 1956-os forradalom hõseirõl. Nagykanizsának is megvannak a maga ötvenhatosai. Közülük szerencsére többeket még az élõk sorában üdvözölhetünk. A rájuk, és az ország ötvenhatosaira való emlékezés nagykanizsai példája mégis némi keserûséggel tölt el.

Vajon mi az oka a város által szervezett megemlékezéseken tanúsított totális érdektelenségnek? Október 23-án reggel került sor az emlékezés koszorúinak elhelyezésére az ’56-os Emlékkertben (mozikertben). A koszorúzókon, a hivatalból jelenlévõkön, a helyi sajtó képviselõin és az egyes helyi politikusok körül sündörgõkön kívül magamat is beleértve kb. 20-25 szemlélõt számoltam össze.

Mindehhez képest az esti fáklyás emlékezõ séta 100 fõs létszáma akár sikersztorinak is tûnhet. De valóban az? Fõleg annak függvényében, hogy a nagykanizsai közgyûlést a polgármesteren kívül még két városatya képviselte. Hol maradtak a többiek? Vajon nem érzik kötelességüknek, hogy részt vegyenek a városi megemlékezésen? Még akkor is, ha délelõtt ott voltak. Vajon mit jelent számukra 1956 szelleme? És egyáltalán, milyen belsõ meggyõzõdés késztette õket arra, hogy képviselõséget vállaljanak, ha egy ilyen szimbolikus tettre sem képesek?
Szintén problémák adódtak a fáklyás emlékezõ séta szervezésével. Vajon a szervezõk mekkora létszámra számítottak? 20 fõre? Mert fáklyából annyi sem volt. Menet közben sietve 18-at számoltam. Öt éve veszek részt minden október 23-án és március 15-én az esti fáklyás felvonuláson, de eddig ilyen „eszközhiányt” nem tapasztaltam. És hozzátenném, korábban többen voltak…
Ha a résztvevõk számát boncolgatjuk, játsszunk kicsit a számokkal! Nagykanizsa honlapja szerint a város lakossága 51 254 fõ. A játék kedvéért tegyük fel, hogy mindössze a lakosság 10%-ának jelent valamit 1956. Ebbõl 9% azonban jobban szereti a tévében, rádióban követni az országos megemlékezést, és ezért nem vesz részt a helyi ünnepélyeken. Rendben. De az emberek 1%-a talán van annyira elhivatott, hogy maga is megjelenne a helyi rendezvényeken. Százból egy. A város lakosságának 1%-a 512 fõ. Hol vannak tehát ezek az emberek? Ennek a számnak csupán az egyötöde a megjelent 100 fõ.
A probléma pusztán az emberek érdektelenségében leledzik? Kétlem. Talán a szervezõknek kellene nyitni a város közönsége felé. Hatékonyabban kellene kommunikálni. Biztos vagyok benne, hogy az itt élõk többségének tudomása sem volt a megemlékezésekrõl, sem azoknak idõpontjáról.
A cikk megírásában a segítõ szándék vezérel. Valamit tenni kell, mert a városi ünnepélyek szervezettsége, érdektelensége méltatlan Nagykanizsa hagyományaihoz…
Szendrõ Zsolt egyetemi hallgató