Ma 2024. 10 18.
Lukács, Jusztusz napja van.
Látogatók száma : 56950497    








Honlapkeszites

Tisztelt SZavakban Vájkálók Társasága! (Reagálás a kórház sajtóközleményére)

Miként országszerte ismeretes, sok mindent tudok, elsõsorban hallgatni. Ez alkalommal azonban nem köt az orvosi titoktartás, mely köztudottan elveim egyike, így kivételesen, konzílium nélkül is megosztom Önökkel a véleményemet.
Padlóra pottyant állal olvasom mindazon gondolataikat, melyet egy portál munkatársának írása során Önök összeírogattak. Hát hogy (állat)orvosi legyek ebben az ügyben, Önök aztán jól megfogták…szarva közt a tõgyit! Már onnantól kezdve büdös az ügy, hogy mióta szokott a kényes ízlésû testület nem gyógy-szakmai kérdésekben véleményt nyilvánítani?
Attól fogva netán, hogy a szintén orosz kötõdéssel rendelkezõ kollégám, szülõhazámban jól ismert, hatalommániás módszereit alkalmazza vezetéselmélet jogcímén? Elmeorvosi fakultáns nélkül is állíthatom, ha ez így volna, feltétlen kóros.
Netán, mert nincsenek a kórházban a gyógyítással összefüggõ problémák, megalakították a SZavakban Vájkálók Társaságát, ahol újságírói jegyzetek diagnosztizálásával múlatják az idõt? Ha nem volna teljesen egyértelmû, az írás, melyet Önök kritikai észrevétellel illettek, jegyzet volt, amely véleménymûfaj. Az Önök számára minden bizonnyal ismeretlen kommunikációs mûfajismeretben így hívják az újságírói véleményt.


A mi orvosi szakmánkban ez a diagnózis, melyrõl nyugodtan bevallhatjuk, így egymás között: néha legalább annyira szubjektív, pontatlan és megalapozatlan lehet, mint az újságírói vélemény. De ebbe az elõbbibe még nem halt bele senki, no de az utóbbiba? De ez már tényleg az orvosi titoktartás határát súrolja.
Uraim, a vélemény mûfajban, az irodalmi nyelvben illetlennek számító szavak használata ugyanúgy megtûrt jelenség, mint a mi szakmánkban a paraszolvencia. Ugye arról is lehet kényeskedve okosakat mondani, de azért titkon mindenkinek tetszik?
Anno a "Kronstadt” orosz cirkálón is szolgált, sokat látott orvos, - a forradalom után Oránban is praktizáltam -, mondhatom, ilyet a világ még nem látott! Ha Önök is tudnak olvasni, igen tisztelt, kényes ízlésû kollégák, akkor árulják el már nekem, hol volt abban a bárányos - Önök szerint botrányos - írásban szó magukról, a gyógyításról, meg a kórházról?
Mi volt abban olyan, ami az Önök rosszallását kiváltotta? A stílus? Önök uraim, ha nem tévedek, gyógyítók, nem gondolat-õrök, divat-diktátorok, és még csak nem is szövegipari szakmunkások. Miért hát-e kirohanás, e nép-mûvelõi gõg? Fõleg azok után, hogy arról a bizonyos felvételrõl, melyrõl oly mélyen hallgatnak, csak a bél- és torokzajok hiányoznak (hogy irodalmi legyek), de helyette hallhatunk olyan gondolatokat, amely a legcifrább alfar-hangot überelik, s legalább olyannyira bûzösek is!
Abban az írásban, mélydiagnózis nélkül, kisrutin után is állíthatom, csak arról van sok-sok szó, hogy valakik valamirõl hallgattak…, de azt mondom, most Önök tették volna jobban, ha hallgatnak, és nem járatják le magukat ezzel az állásfoglalással a város lakóinak szemében, és nem adják írásba, hogy talán nem többek, mint a vezetés kesztyûbábjai, akiket most aztán jól felhúztak!
Eddig legalább azt hitte a városka lakossága, hogy Önök mind igen-igen mûvelt, sokat olvasott, értõ emberek, akik a gyógyítás fantasztikus átlagember számára ésszel fel nem érhetõ tudásán túl a magas kultúra képviselõi is egyben. Most meg a látleletbõl, úgy tûnhet, a sima értõ olvasással is nehézségeik akadnak? (Pontatlan diagnózis, mely, mint tudjuk, nem lehet alapja a gyógyításnak!)
Az orvosok kiváló mûveltségét, a magaméról is jól ismerve, „kórisme”-ként inkább azt állapítanám meg, a meg nem nevezett portál olvasásában szenvednek pótolhatatlan hiányosságokat. Így aztán azt mondanak Önöknek a fõnökeik a kórházkapun kívül és azon belül történtekrõl is, amit csak akarnak. Mert Önök, kedves kollegák, arra sem veszik a fáradtságot, hogy azokat a (kor)leleteket pontosan kiértékeljék, melyeket a fõnökség az orruk alá nyom.
Ha másként lenne, ez az írás, amely mindannyiuk bizonyítványa, nem születik meg. Sok, a pályán eltöltött év után, annak minden tapasztalatával mondom Önöknek, tisztelt kollegák: „a diploma mellékes, fõ a tudás!”
Az Elátkozott Partról, baráti üdvözlettel: dr. Kvasztics Fedor
fedordrkvasztics@gmail.com
 



2010-11-02 09:06:31


További hírek:


KÖZÉLET ROVAT >>>
FRISS HÍREK
05:10 - Emlékül