– Nagyon jó volt benne énekelni! – emlékezett vissza útitársam a kaposvári egyházzenei napra menet Farkas Ferenc Requiemjére. A zeneszerzõ nevét viselõ énekegyüttes Mindenszentek elõestéjén kiegészült néhányukkal, a „vendég” számára igazi élmény volt Baráth Ivett karvezetõi módszere is. Jövõ vasárnap, november 21-én este pedig a kiskanizsai templomban – Páhy János plébános úr vendégeként – városunk valamennyi templomi kórusa énekel majd a szent zene pátrónájának, Cecíliának az ünnepén.

– Koraõsszel a villanydróton sorakoznak a madarak. Mirõl beszélgethetnek a hosszú út elõtt? Ez jut eszembe a mi összejöveteleinkrõl is. Tartani egymásban és másokban a lelket. – fogalmazott Balás Béla megyéspüspök, aki a szentmise végén elismerést adott át egyházzenei munkájáért a zalaszabari Molnár Sándornak és a nagykanizsai Csizmadia Ferencnek. Hogy mennyire volt foganatja Csizi bácsi munkájának: a résztvevõk közt is nem egy tanítványa akadt.
A váci Apor Vilmos Katolikus Fõiskola tanára, Horváth István nyitotta meg a kaposvári egyházzenei napot, amely Szili Zoltán zeneigazgató jóvoltából immár a jubileumi tízedikhez érkezett. Városunkból a Szent Imre Kórus és a Miklósfai templom énekkara utazott a székesegyházba. – Ilyenkor hálát adunk a zenei talentumért, a közösségért. És legfõképpen azért a sokszínû harmóniáért, amelynek szépsége minden szépség forrására mutat. A szent zene szépsége már most kicsiny ablakot nyit a mennyországra, meglátjuk rajta Isten szeretetét. – mondta. – A gazdaságinál is súlyosabb erkölcsi válságban élünk. Ám legyünk meggyõzõdve arról, munkánkkal hozzájárulunk ahhoz, hogy felemeljük ezt a drága magyarságot. Megszállottság, szent elkötelezettség nélkül nem lehet ezt sem csinálni. – bátorította a nehézségektõl sem visszariadó énekeseket. A bemutatkozások során már mindegyik kórus megcsillantotta Karácsony fényeit. A felszabadult jókedvet ükapáink nemzedékébõl Barabás István Pásztor ébresztõje képviselte. A megtestesülés csodája elé a reneszánsz Tomás Luis de Victoria imádsága vitte a hallgatót. Szóba került a jövõ évi nagy terv: Liszt Ferenc születése 200. évfordulójának méltó megünneplése is. Van mibõl!
– Nem is tudjátok, milyen jó dolgotok van! Nem voltatok még kórus nélkül! – valódi szívfájdalom szólt egy helybeli asszonyból. S valóban, szerencsések lehetünk, mi, kanizsaiak, hogy ilyen zenei élet vesz körül minket. S a folytatás? Amikor egy botfülûnek hitt gyerkõc vonatozás közben az Ave Mariat énekli, Szent Cecília biztosan mosolyog.
P.J.