A restaurálás után átadták a Kórházkápolna egykori, Szent Erzsébetet ábrázoló ólomüveg ablakát a Thúry György Múzeumban. Az üvegablakot Bolla István plébános áldotta meg. A restaurálási munkákat a zalaegerszegi Szendrõi Éva restaurátor végezte el. A munkálatokat a Nemzeti Kulturális Alap és a Kanizsai Múzeumért Alapítvány támogatta.

Köszöntõjében Száraz Csilla igazgató kiemelte, ez az esemény nem jöhetett volna létre, ha nincs Pete Zsolt úr, aki a kápolna felújításánál megmentette az üvegablakot, a szemétben tárolt üvegtáblákat behozta a múzeumba.
Az üvegtáblák történetérõl az igazgatónõ elmondta: – Nagykanizsán 1925-1930 között jelentõs kórházbõvítõ beruházások valósultak meg Jendrassik Alfréd mûépítész tervei alapján. Kórházi irgalmas nõvérek vezetésével 1926-ban városi mozgalom indult egy kórházi kápolna építésére. Az új kápolna ügyéért az egész város összefogott: téglajegy-akciót hirdettek, a városi egyesületek tombolasorsolásokat tartottak, színházi és mozielõadásokat rendeztek, gyûjtést szerveztek a hivatalokban, iskolákban. 1930 tavaszán Vécsey Barnabás városi mérnök díjtalanul elkészítette a modern kápolna terveit.

A hétszáz fõt befogadó kápolna végül 1931-1932-ben készült el. Bejárata a Kossuth térre nézett, így nem csak a kórházi betegek lelki enyhülését szolgálta, hanem a környékbeli városrész, a Katonarét temploma is lett. 1932. június 29-én Péter-Pál napján szentelték fel Szent Márton tiszteletére. (Oltárépítménye a régi városi ispita mellé 1775-ben emelt egykori Szent Márton kápolnából való.)
Harangja „nevezetes háborús emlék” volt, egykor a város házi ezrede, a 20. honvéd gyalogezred hozta magával haza Lengyelországból.
A kápolna berendezése közadakozásból valósult meg (a tölgyfa padok, szobrok, dombormûvû stációképek), s kilenc festett ólomüveg ablaka is. Készítõjük – az egyik üvegfelirat tanúsága szerint – Palka József budapesti üvegfestõ. Palka József (Retz, 1859 – Budapest, 1952) üvegfestõ mester a régebbi magyarországi üvegfestõ nemzedék neves tagja volt. Bécsben tanult, 1894-ben nyitott önálló mûtermet Budapesten. A 20. század elsõ felének sokat foglalkoztatott, jó hírû mestere az 1930-as évekre már több mint hatszáz templom részére készített festett ablakokat.
Számos külföldi templom s középület díszítésében is részt vett: õ festette a bécsi Pazmaneum és az észtországi, revali köztársasági palota üvegablakait is. Ma is láthatók mûvei Székelyudvarhelyen, Gyergyóújfaluban, a nagyváradi evangélikus templomban, Szentes, Albertfalva, Gárdony, Gyömrõ templomaiban, a miskolci Minorita Plébánián, az óbudai Szalézi Rendház kápolnájában, a városmajori plébániatemplomban, a rákoskeresztúri evangélikus templomban, de az õ munkája a celldömölki kegytemplom homlokzatának mozaikképe is. Palka József készítette az 1914-ben vízre bocsátott, s 1918-ban elsüllyedt Szent István csatahajó négy üveg oltárképét is.
A nagykanizsai Kórházi kápolna festett ólomüveg ablakait 1931-ben készítette. A kápolna s ablakai 1945-ben megsérültek, a légnyomástól több összetört. Az 1950-es években gyógyszerraktárként használták az épületet, állaga tovább romlott. Az újabb adatok szerint 1956 október 25-én szerezte vissza a város a kápolnát, s november 18-án szentelték fel újra ünnepélyesen nagymisével.
Az 1960-as években a régi üvegablakokat egyszerû, felül íves osztott ablakokra cserélték. A régi táblák közül összesen tíz maradt meg, melyekbõl három ablakkép állítható össze, ezek évtizedeken keresztül porral vastagon belepve, szinte felismerhetetlenül a sekrestyében és a kórusban álltak a falhoz támasztva. A hosszú évtizedek alatt állaguk erõsen megromlott, a keretek deformálódtak, az üvegszemek sok helyen hiányosak, repedtek, az ablakok szélén körbefutó mezõk üvegeinek nagy része pótlásra szorul. Az üvegek kilazultak, síkjukból sok helyen kimozdultak egyes mezõk. Jelentõs restaurálásra szorulnak.
Az ablaktáblák a kórházkápolna legutóbbi felújítása alkalmával, 2006 szeptemberében kerültek be a Thúry György Múzeumba Pete Zsolt, a kápolna gondnokának köszönhetõen, aki felhívta a megmaradt ablakokra a múzeum figyelmét. Az összeállítható három ablakkép közül a Nemzeti Kulturális Alap és a Kanizsai Múzeumért Alapítvány segítségével az Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázoló üveget sikerült restauráltatni (felirata szerint a Keresztény Jótékony Nõegylet felajánlásával készült).
A másik két üvegkép: a szociális gondozást végzõk védõszentjeként tisztelt, a Szeretet Leányainak társulatát megalapító Szent Lujzát ábrázoló üveg, melynek alsó táblája hiányzik. A leginkább deformálódott harmadik üvegképen egy díszes medalionban az „IHS” és a „Istenem mindenem” felirat olvasható, felsõ íves táblája hiányzik. A restaurátorok szakvéleménye szerint az üvegeket idõjárás viszontagságainak már nem lehet kitenni, nem ajánlják épületbe történõ beépítésüket.
A Szent Erzsébetet ábrázoló üvegképet restaurálása után kerettel ellátva a Thúry György Múzeum 2006-ban megnyílt, „Emberek, utak, kapcsolatok” címû állandó kiállításában helyezzük el. Szeretnénk lehetõvé tenni a helytörténeti és iparmûvészeti szempontból értékes üvegablak minél szélesebb körben történõ bemutatását. Jól kapcsolódik a kiállítás folyosói tematikai egységéhez, az út menti kereszteket, útszéli Nepomuki Szent János szobrokat és az Inkey kápolna kálváriájából bekerült barokk corpust bemutató kiállításrészhez. A barokk múzeumépület boltíves ablakai elõtt szépen érvényesülnek a nap által megvilágított üvegtáblák.
A múzeum vezetése arra kéri olvasóinkat, akinek van a Kórházkápolna régi üvegablakait ábrázoló fotója, legyen szíves, vigye be a múzeumba, ahol készítenek róla egy reprodukciót.
Az üvegablak megáldása elõtt Bolla István plébános többek között elmondta: Az alkotás az örökkévalóságot, az idõtlent ábrázolja. A szentek a létnek a mélységét illetve a létnek a valóságát is egyszerre tudják az alakjukban sugározni. Sok szent ábrázolásában ez a közös. Mi az üzenet Erzsébetben a mai ember számára? – kérdezhetnénk. – Láthatjuk, folytatta a plébános, volt ebben az évben viharkár, iszapkatasztrófa, áradások, és nagyon szép példákat láttunk arra, hogy az emberek egyszerûen csak segítettek. Nem nézték azt, hogy mibõl húzhatnak hasznot. Ez a feltétel nélküliség a legfontosabb számunkra. Gyakran, amikor segítünk valakinek, úgy érezzük, nem vagyunk képesek fölemelni a másik embert. A szentekben megvolt az a fajta erõ, kegyelem, hogy nemcsak pusztán segítettek, hanem ott voltak a szenvedõ közelében, és ez által képesek voltak felemelni a megalázottat, a megnyomorítottat. A szentek cselekedetei szépek, van stílusuk.
B.E.