Szomolányi sarkon parkolok a minap, bringám kormányán reklámtáska.
Meg se néztem, miféle, csak felragadtam otthon. Egy, az oviból hazafelé tartó kicsi lány örömmel fedezi fel rajta, hangosan örül is neki: – Nyuszi!
A Kanizsa olvasói emlékezhetnek a GULÁG-ot megjárt bencés szerzetes két évvel ezelõtti kanizsai látogatására. Olofsson Placid atya akkor a piarista diákoknak szólt a túlélés négy szabályáról. Elsõ szabály: A szenvedést nem szabad dramatizálni. Attól csak gyengébb leszek, márpedig a szenvedés elviseléséhez minden energiámra szükségem van. Mi ezt úgy csináltuk, hogy nem engedtük, hogy valaki is elkezdjen panaszkodni. Ha valaki elkezdett panaszkodni, akkor az elsõ fél mondat után leállítottuk, és azt kértük, hogy beszéljen a szakmájáról. A tíz év alatt annyi szakmát tanultam, hogy borzasztó. A méhészetet, a pulykatenyésztést, a szõlészetet, a bányászatot, a könyvkötészetet, a kutyafülét. A második szabály: Keresni kell az élet apró örömeit. Észre kell venni, és meg kell örvendezni. A versenyt úgy csináltuk az öröm észrevételére, hogy összeálltunk reggel, hogy máma lesni fogjuk, milyen apró örömök érnek, és este, ha a káposztalevest meg a zabkását megettük, összejöttünk, és aki többet tud mondani, az lett a gyõztes. Egyszer volt egy olyan bajnokunk, aki 17-et sorolt föl. A végén azt mondta: „Gyerekek, hát én nem értem rá ma szenvedni, nekem örökké lesni kellett az apró örömöket, és örökké mondogatnom kellett magamban, hogy föl tudjam mondani.”
Pehm Józsefet felsõpatyi káplán korában meghívták Sárvárra a plébániára, mert valami Szinek missziós atya tartott elõadást. Ebéd alatt a Szinek mellett ült, és a Szinek csak azt mondogatta mindig magában: „Szegény Szinek! Szegény Szinek!” Ezen az önsajnálkozáson még akkor is jót mulatott, amikor idõs korában elmesélte. Beleértette és belehangsúlyozta az egész emberi nyomorúság önsajnálkozását, amiben mindig van valami mély humor is. Mészáros Tibor az 1972-75 között írt napi jegyzeteiben, A számûzött bíboros szolgálatában címû kötetben számol be Mindszenty József elõbbi anekdotájáról.
Ön melyik szemléletet választja?
Papp János