A Kanizsa Hetilap november 11-i számában általam az Ön irányába indított „Szabad vélemény”-re, amelyre az újság november 25-i számában válaszolt, az alábbiakban kívánok reagálni. Azon állítását, hogy én teljesen képtelen és nyilvánvaló hazugságokhoz folyamodtam, ezennel visszautasítom. Úgy vélem, hogy az Ön emlékezõ képessége – akarva, akaratlanul – erõsen megromlott! Abban igaza van, hogy a szólás szabadságának jogával élve, újságíró stílusban véleményt nyilváníthat, azzal azonban nem értek egyet, hogy – elsõsorban pártállami múltja miatt – „sportot ûz”! Az is tény, hogy az Olajbányász SE elnökének 1975-ben való jelölésemet nem Ön és nem is a városi tanács kezdeményezte.

A városi pártbizottság sportfelelõsének, a Sörgyár igazgatójának, G.J.-nak javaslatát azonban, elsõsorban ”olajos” vonalon elvetették. De… az Ön írása negyedik bekezdésében, a Sörgyár általam is nagyra becsült igazgatójára hivatkozik, holott a pisztolypárbajt helyettese, „dr. B.J.” kezdeményezte 20 éves munkaviszonyom utolsó napjának estéjén, 1979. augusztus 31-én, amit világosan megírtam. (Ejnye-bejnye az Ön figyelmetlenségéért.) Egyébként rendõrségi ügy helyett csak enyhe pártbizottsági figyelmeztetésben részesült. Ami az elhelyezkedésemet gátoló személyzeti körlevelet illeti, azt nem a városi tanácsnál intézték, hanem a városi pártbizottságnál, amelynek Ön is oszlopos tagja volt! Ami a letenyei járási sportfelügyelõi állást illeti, a „bepalizással” összefüggõ utaztatás az Ön engedélyével történt. Én igenis Önt az irodájában felkerestem segítségnyújtás miatt, ugyanis a járási tanács megszûnésével munkahely nélkül maradtam. Ön válaszában kitért arra is, hogy milyen sokat tett a városért és annak sportjának felvirágoztatásáért. Nos, valóban tett is ezért valamennyit, de azt is el kell ismernie, hogy a Zala megyei párt- és tanácsi vezetés kívánságait Ön és párttársai maradéktalanul, harcos kiállás nélkül, szolga módra teljesítették. Pl.: a lakossági téglajegyekkel kezdeményezett korszerû városi fedett uszodából akkoriban csak egy kis sport- munkacsarnok lett, (egy tervezett nagy sportcsarnok azóta sincs a városban), az NB I-es osztályozót játszó Olajbányász SE a megyei és városi vezetés utasítására „bunda módon lefeküdt” a Nyíregyházi Spartacusnak, stb. Elismerem, hogy álláskeresésem, miatt – végsõ elkeseredésemben – két ízben is az egykori Szentendrei Honvéd SK-nál közösen eltöltött katonai és sportszolgálati két év kapcsán a Megyei Tanács elnökhelyetteséhez, L.T.-hoz fordultam segítségért, aki kétszer is (6-6 hónapra a Becsehelyi Tanács-nál és a Nagykanizsai Járási Tanácsnál) munkahelyhez segített. Írásában megkérdõjelezi képességeimet, pedig kereskedelmi érettségim, közgazdasági technikusi, felsõfokú munkaügyi végzettségem van, amelyek révén is a sörgyárban vállalati ”Kiváló Dolgozó” oklevél, majd jelvény kitüntetésekben részesültem. A sport vonalán pedig a „Testnevelés és Sport Érdemes, majd Kiváló Dolgozója”, nemrégiben pedig a „Nagykanizsa Város Sportjáért” kitüntetéseket kaptam. Mózes Úr! Elismerem, hogy sorsom alakulásában nem Ön játszott fõszerepet, de az „ELNYOMÓIM 1956-1990. között” elnevezésû képzeletbeli torta 24 szelete közül az egyik az Ön személyét is illeti. Mózes Úr! A pengeváltást én ezennel befejeztem. Mivel a fél város már tudja, hogy a „Név és cím a szerkesztõségben”, valamint az „Ismeretlen Úr” kicsoda, most az egész város elõtt felfedem a pártállamban, illetve Nagykanizsa városában sokat szenvedett, idegi alapon 58 éves koromban, egy évig tartó táppénz után rokkantsági nyugdíjba kényszerült személyemet.
Üdvözli,
Tihanyi István