Mikulás túra Dél-Zala legmagasabb pontjára. Táv: 9 km

Csodálatosan szikrázó napsütésben gyülekeztek a mindenre elszánt Mikulás-tanoncok Bocska településen. Az elõzõ napi havazás miatt kevesebben várták a Mikulást a kálvária alatti játszótéren, mint ahogy azt az elõzetes jelentkezések mutatták. A Mikulás némi késéssel érkezett a találkozóra, mivel rénszarvasait és szánkóját a Magyarszerdahelyi Régi Csárda és Panzió parkolójában hagyta, ahol a kedves vendéglõsök némi bársonyos pálinkával traktálták. A bocskai találkozó után a Mikulás egy csekély ajándékkal kedveskedett a résztvevõknek, akik egy két karácsonyi és Mikulás vers foszlánnyal köszönték meg a szaloncukrokat.

Gyönyörû kék ég alatt indultunk el. Felkapaszkodtunk a település templomához. Sajnos, a párás messzeség miatt nem sokat láttunk az amúgy megkapó panorámából. A templomtól nyugat felé kanyarodtunk, áthaladtunk a vidáman csobogó Kürtös-patak hídján és megkezdtük a kapaszkodást Dél-Zala legmagasabb pontjára, a 338 méter magas Várdombra. A deszicsi településrész elhagyása után elfogyott a lábunk alól a hókotrók által járhatóvá tett út. Kint találtuk magunkat az érintetlen természetben. Ahogy egyre feljebb értünk, úgy nõtt a friss hóréteg vastagsága. Egy helyen leástunk az út burkolatáig és ott 35 cm volt a hó vastagsága. Libasorban haladtunk, elõl a Mikulás törte az utat a többiek próbáltak a lábnyomában haladni. Gyakran megálltunk, hogy kifújjuk magunkat, miközben szomjasan szívtuk magunkba a mesebeli havas erdõ képét. Egy útkanyarban õzikét riasztottunk el az útról, miközben az utat övezõ bokrokon és fákon cinkék zajongtak.
10 óra után értük el a Várdomb tetõt, ahol a 70-es, 80-as években lokátor állomás üzemelt. Ma már csak a mérõ autók beton silói láthatók a területen, valamint a domb tetejére épített lokátor állás mesterséges halma. Katonai térképeken a Várdomb tetõ magassága 343 méter, ami mutatja. hogy a lokátor állás magassága 5 méter. Sajnos a legmagasabb pontról sincs kilátás a környékre, mivel a környezõ erdõk takarják a kilátást. Jó lehetõség lenne ide egy magas kilátót építeni, ami megfelelõ turisztikai vonzereje lehetne a környéknek. Az uzsonna elfogyasztása után megkezdtük az ereszkedést a Várdombról a sárga kereszt turista jelzés irányába. Rövid baktatás után már lent is voltunk a jelzésen. Ha jobbra fordulnánk, akkor néhány km megtétele után az oltárci vadászházhoz érhetnénk, de mi balra fordultunk a csodálatos téli erdõben és megindultunk a Szerdahelyi szõlõhegy irányába. Sajnos nehezen haladtunk, mivel a fakitermelés miatt teljesen tönkre- mentek az utak. A vastag hótakaró alatt néha bokáig süllyedtünk a sárba. A mély keréknyomokat folyamatosan kerülgetni kellett, de ennek ellenére hamarosan a Borsos tanya kerítéssel védett körtéséhez értünk. Gyönyörû öreg szelídgesztenye fák között haladtunk a még mindig szûz hóban. Egy kisebb kaptató után megpillantottuk az alattunk húzódó Principális-csatorna völgyét. A párás levegõben a völgy túlsó oldalán felsejlett az Újudvari TV torony 200 méter magas sziluettje. A Szerdahelyi hegyi kápolnánál fényképezkedtünk egyet, és a mély horhosban vezetõ úton leereszkedtünk a 74-es út mellet álló Régi csárdához. A csárda valóban régi, mivel a csárda épülete az 1830-as években épült. Érdekessége, hogy a Belga Királyság építtette a Nagykanizsára vezetõ posta úton. A postakocsik itt tudtak lovakat váltani. A csárda épületének az alsó szintje az eredeti állapotban lett helyre állítva, míg a tetõtérben és az északi új épületben egy 30 férõhelyes panzió üzemel. A hangulatosan berendezett étteremben még magunkhoz szólítottunk egy kis bársonyos pálinkát és néhány kávét. Miután cipõinkrõl és ruhánkról leolvasztottuk a havat a duruzsoló kandalló elõtt búcsút vettünk egymástól és vendéglátóinktól.
Bátran kijelenthetjük, hogy az idei túraszezon legszebb kirándulásán vagyunk túl. A mesés havas erdõ, a szikrázóan fehér táj, a gyönyörû kék ég, valamint a friss hóban történt gyaloglás miatt fellépõ izomláz miatt még sokáig emlékezni fogunk erre a szép napra.