Kedves Olvasóm!

Igazán megtisztelõnek érzem, hogy az újság szerkesztõi felkértek e cikk megírására, és ami ennél is megtisztelõbb számomra az az, hogy veszed a fáradságot és elolvasod ezt a néhány gondolatot.
A kereszténység legnagyobb ünnepének a Húsvétot tartják, hiszen Krisztus feltámadásával legyõzte a halált. De tegyük hozzá, hogy ehhez szükség volt a megtestesülésre és a kereszthalálra is. Karácsony és nagypéntek eseménye nélkül nem lenne húsvét ünnepe, nem lenne teljes a megváltás mûve. Engedd meg, kedves Olvasóm, hogy kiemeljek egy-két gondolatot ennek az egyházi ünnepkörnek a szimbólumvilágából.

Az elsõ, amit szeretnék megosztani veled az az, hogy éjszaka volt. (Mégpedig a legsötétebb éjszaka, hiszen ez az éjszaka a leghosszabb az év során.) A megváltás mûve tehát titokban, az éj leple alatt kezdõdött, amikor a Gyermek Jézus felsírt a betlehemi istálló csöndjében, és sötétség támadt akkor is, amikor beteljesedett megváltásunk, s Krisztus a kereszten kilehelte lelkét. A bûn sötétségébe születik a Világ Világossága, akinek születését jelzi a betlehemi csillag, és Húsvét hajnala, a feltámadás fénye ragyogja át Nagypéntek sötétségét. Krisztus a most elõttünk álló karácsony éjszakán ismét eljön közénk… a Gyermek ezen az éjszakán újra megszületik… az emberek szívében.
A második gondolatom az, hogy: övéi nem fogadták be õt. Augustus császár rendelete értelmében József Betlehembe ment, hogy összeírják feleségével, Máriával együtt. S midõn szállást kerestek Betlehemben nem akadt olyan, aki befogadta volna õket. És ugyanezt az elutasítottságot, meg nem értettséget kellett átélnie Jézusnak, amikor ott állt Pilátus palotájának tornácán és a nép egy emberként üvöltötte: „Feszítsd meg! Keresztre vele!” Ugyanez a Jézus látogat meg bennünket ezen a karácsonyon is. Vajon te befogadod õt? Vajon te megérted õt?
Egy anyai ölelés. Úgy gondolom, hogy egy anya számára a legnagyobb ajándék a gyermek. Nincs annál szebb és nagyobb öröm, mint amikor egy édesanya karjába veheti gyermekét. Így örült Szûz Mária is a kis Jézus születésekor, hiszen õ volt az, aki elsõként tarthatta kezében, ölelhette magához a világ megváltóját. Aztán nagypéntek… két ember levette testét a keresztrõl és fájdalmas anyja karjaiba helyezte. Leírhatatlan fájdalom járhatta át Mária lelkét. Nem tudok annál nagyobb fájdalmat elképzelni a világon, mint amikor egy édesanya elveszti egyetlen fiát. De hiszem, hogy a Szûzanya ugyanekkor örömet is érzett, mert bár Fia élete kegyetlen véget ért, de õ tudta, hogy ez nekünk, embereknek életet hozott. Tudta, hogy ennek így kellett történnie és magában imádkozott.
Születéskor örül, a kereszt alatt siratja – ebben a világi életben Mária fogja elõször is és utoljára is Fia testét a kezében; mintegy kapja az Atyától és vissza is adja neki. Bennünket is nap, mint nap, minden szentmisében újra és újra megajándékoz a mennyei Atya Fia testével, karácsonykor különösképpen is!
Végezetül a negyedik gondolat, amit szeretnék megosztani veled, kedves Olvasóm, az angyalokról szól. „Megállt elõttük az Úr angyala.” (Lk 2,9) Az Úr angyala az elsõ karácsonykor a születést, az elsõ húsvétkor pedig a halálból való feltámadást hirdeti. Az angyalok mindig az isteni örömhírt hozzák: a halott világba most Krisztust, a sírban pedig az apostoloknak a halálon való gyõzelmet. Wass Albert így ír errõl: „Angyalok húznak a világ fölött. Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke! Megszületett az Igazság, a Jóság, akit úgy vártunk: megszületett végre!”
A karácsony meghitt ünnepe és az ünnepek csodálatos szimbólumvilága segíthet mindnyájunkat abban, hogy érzékenyen megnyíljunk Isten világot átjáró és betöltõ szeretetének befogadására, és így megszülessék a mi szívünkben is a szeretet önmagunk és egymás: a világ iránt.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok Isten szeretetének megtapasztalásától megáldott Karácsonyt!

Németh Gábor Tamás Sch.P.