Piroggal, glöggivel és nyári élmények történeteivel teli puttonnyal érkezett a képzeletbeli Joulupukki, vagyis Télapó a Magyar- Finn Egyesület Finn Kiskarácsony elnevezésû rendezvényére. Az összejövetelen a közösség civil egyesületté válását is ünnepelték, januárban pedig huszonöt évesek lesznek a kanizsai finn- barátok.

Vincze József, a baráti kör elnöke köszöntötte a vendégeket az étellel-itallal gazdagon megrakott asztalok mellõl, és elmondta, nagy jelentõsége van az egyesületté válásnak, hiszen így már pályázatokra is tudnak jelentkezni, valamint nagyobb eséllyel építhetik finn kapcsolataikat. Éliás Tamás alelnök hozzátette, szívesen várnak új tagokat rendezvényeikre, vagy akár az ingyenes nyelvtanfolyamra. Hétrõl hétre a finn kultúra iránti érdeklõdés, valamint a nyelvtanulás hozza össze a tagokat, de természetesen a mókázás sem marad el ezeken a programokon. A kanizsai evangélikus gyülekezet és az egyesület tagjainak vetítéssel egybekötött élménybeszámolója hozta közelebb az itthon maradottakhoz ezt a miénktõl eltérõ kultúrát, hiszen augusztusban két hétre Finnországba utaztak az egyesület tagjai. 

- Eredetileg Kanizsa testvérvárosába, Saloba készültünk, de jártunk Helsinkiben, valamint Turku városában is. Kirándulásaink során a fõvárosban láthattuk a finn parlamentet, a Hõsi Temetõt és a nemzeti múzeumot, valamint Halikko középkori templomát is. Az ország déli részein a harminchét fok sem volt ritka, ennek ellenére nem hagytuk ki a hagyományos szaunázást. A tagok közül ugyan sokan tanulnak finnül, de azért szükség volt tolmács segítségére is a kommunikációhoz. Családoknál szálltunk meg, akikkel 1991 óta tartjuk a kapcsolatot, egyik évben õk jönnek hazánkba, másik évben pedig mi élvezhetjük finn nyelvrokonaink vendégszeretetét.- mesélt Vincze József, majd az ottani emberekkel kapcsolatos tapasztalatairól is szót ejtett. - Sokat hallani arról, hogy az északi népek zárkózottak, de én épp az ellenkezõjét tapasztaltam, valahányszor ebben a gyönyörû országban voltam. Már tizennégy alkalommal vendégeskedtem Finnországban, egy évig dolgoztam is itt, és mindenhol nagyon kedvesen fogadtak, ráadásul soha nem voltam egyedül, mert ismerõseim folyamatosan szervezték a programokat. A finnek sokkal inkább számon tartják a nyelvrokonságok, mint mi. Külön érdekesség, hogy szinte mindenkinek van valamilyen hobbija, legyen az kézimunka, üvegfestés vagy táskagyártás elhasználódott kazettákból. Ezen kívül még abban is különböznek tõlünk, hogy sokkal nyugodtabbak és nem stresszelnek vagy panaszkodnak a munkahelyük miatt.
Az est folyamán megrendezett vetélkedõn még a nyelvtanfolyam résztvevõi között is fejtörést okozott, hogy melyik finn cég gyárt sört, vagy hogy mikor alakult meg Helsinki, de aki a legtöbb helyes választ adta a tizenkét kérdésre, az értékes könyvutalvánnyal lehetett gazdagabb. A glöggi, vagyis a hagyományos fûszeres forralt bor és a rizses pirog sem hiányozhatott a hamisítatlan finn kiskarácsonyhoz. Legközelebb január 21-én fotókiállítással egybekötött születésnapozásra várják az érdeklõdõket, hiszen huszonöt éve, 1986. januárjában alakult meg a baráti kör.

Z.A.