Nem mindennapi malajziai és szingapúri élményeit, tapasztalatait osztotta meg az érdeklõdõkkel Ludvig Dániel festõmûvész. A fiatal alkotó a kendlimajori mûvésztelepen kialakított kapcsolatai révén már visszatérõ vendégnek számít az ázsiai országokban.

Elsõsorban az Atr Expo mûvészeti vásárokon mutatta be munkáit Ludvig Dániel, Malajziában ötször, Szingapúrban pedig egyszer szerepelt eddig. Mint elmondta, az elsõ utazásra 2007 nyarán került sor, majd szépen sorjában jöttek a következõ meghívások. Az ismeretségeket a kendlimajori mûvésztelepnek köszönheti, ahol számos nemzet mûvészei fordulnak meg. Négy malajziai alkotó vendégeskedik náluk rendszeresen, s õk hívták meg hazájukba Danit. A leghosszabb ott-tartózkodása legutóbb két és fél hónapig tartott, de tervezi, hogy a jövõben még hosszabb idõre látogat ki malajziai mûvész- barátaihoz.

- A malajziai Art Expo- n számos nemzet mûvészei szerepelnek munkáikkal, így találkozhatunk német, spanyol, kínai standokkal. Elsõsorban a legmodernebb mûvészeti áramlatok jelennek meg a vásárokon, de õszintén szólva nem mindig tudok azonosulni ezekkel az alkotásokkal. Szingapúrra is jellemzõ, hogy sok a kisebb galéria, a mûvészek itt tudnak bemutatkozni és árusítani, velem is elõfordult már, hogy egy egész sorozatomat átvette az egyik bemutatóterem. Természetesen akkor vagyok a legelégedettebb, amikor üres kézzel térek haza. Jelenleg bérlek egy kisebb lakást Malajziában és ott- tartózkodásomkor is dolgozom. – mesélt az ázsiai mûvészeti életrõl. És hogy milyen az ázsiai világ, az ottani emberek? Elmondása szerint persze sokban különböznek tõlünk, de alapvetõen szívesen fogadják az európaiakat. – Kuala Lumpurban – Malajzia fõvárosában - rengeteg a külföldi, viszont más városokban igazi különlegességnek számítottam. Batu Caves érdekessége gyönyörû sziklatemploma, viszont a keresztül-kasul ugráló játékos kedvû majmokkal vigyázni kell, mert bármit elcsennek, amit meglátnak az embernél. Malajziában az iszlám vallás a legelterjedtebb, mégsem annyira szigorúak a szabályok, mint a Közel – Keleten, hiszen a nõknek például nem kell nagy leplekbe burkolózniuk. – Dani fotókat is mutatott az utazási prospektusokba illõ tengerpartról, amelynek azonban másik, cseppet sem vonzó képét is lefényképezte. – A tengerpart egyes részei meglehetõsen koszosak, ezen persze nem is kell csodálkozni, hiszen nagyarányú kereskedelmi forgalmat bonyolítanak le az országban. – tette hozzá, majd Szingapúrra, a világ egyik leggyorsabban fejlõdõ országára terelõdött a szó. – Szingapúrban szigorú törvények uralkodnak. Aki drogot próbál becsempészni az országba, arra halálbüntetést szabnak ki, de a dohányzó vendégek is csak egy doboz cigarettával léphetik át az országhatárt. Ugyanakkor nagy a tisztaság, nem lehet csak úgy, büntetlenül szemetelni. A szigorú törvények tehát megtérülnek, hiszen kiváló a közbiztonság, az életszínvonal pedig magasabb az átlagnál. Ami a látnivalókat illeti, régi épületeket ne keressünk, inkább a high-tech és a legmodernebb építészeti megoldások jellemzõek a városképre. Az ittenieknek amúgy kissé más az életritmusuk, általában délelõtt tízkor indul be az élet, és egészen éjszakáig nagy a nyüzsgés. Az itteni kosztot meg kell szokni, mert aki válogatós, az bizony éhes marad. Érdekességként említeném, hogy Szingapúrban terem a jellegzetes Dorián gyümölcs, ami annyira büdös, hogy a hotelekbe vagy a középületekbe nem is engedik bevinni. – A vetítés végén a hallgatóság kíváncsi volt arra, hogy a Kendlimajorba érkezõ vendégek hogyan viszonyulnak Magyarországhoz. – Mivel barátaink májusban érkeznek a mûvésztelepre, ezért kellemes, huszonöt fokos hõmérséklet várja õket, s talán ez az, amit a legjobban élveznek a délkelet-ázsiai ország fullasztóan meleg, esõs idõjárása után. Ugyanakkor az ételeinkkel nem tudnak barátságot kötni. Többször „rajtakaptuk” õket, amint nudlit eszegetnek a szálláshelyükön, valamint kizárólag kínai étteremben hajlandóak étkezni. – mesélte nevetve Dani. S hogy szerepelnek-e újabb ázsiai utazások a jövõbeli tervei között, arra egyértelmûen igennel válaszolt. – Nagyszabású kiállítás-sorozatra készülök, amely a Tíz ország, tíz város címet viseli, és egyre hosszabb idõt szeretnék Malajziában tölteni. Ami a hazai terveket illeti, legközelebb február negyedikén a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban állítják ki képeimet.

Z.A.