Az Idõsügyi Tanács és a Mozgáskorlátozottak Nagykanizsa Városi Egyesülete szervezésében, Büki Pálné és Kardos Ferenc szerkesztésében jelent meg a Kapuinkat kinyitjuk címû kötet, amely betekintést nyújt a városi idõsügyi és fogyatékkal élõket tömörítõ szervezetek életébe.

A könyv sajtótájékoztatóján Büki Pálné elmondta, száznegyven példányban jelent meg a könyv - ebbõl nyolcvan tiszteletpéldány - de van lehetõség az utánnyomásra is. Felépítését tekintve alapvetõen három részre tagolódik, az elsõ a városunkban tevékenykedõ Idõsügyi Tanács nyolc évét mutatja be, ezen belül is elsõsorban az utóbbi négy évre fókuszálva. A második rész húsz idõsügyi klub tevékenységével foglalkozik, a harmadik pedig a mozgáskorlátozottak mindennapjait tárja fel.

A kötet százhatvan oldalán nem elsõsorban eseményekrõl olvashatunk, hanem megismerhetjük az idõsek és fogyatékkal élõk szervezeteit, mûködésüket. Ami az idõsügyi klubokat illeti, fontos, hogy ezek a szervezetek ismerjék egymást, és ennek érdekében közös rendezvényeket is szerveztek. Innét jött az ötlet, hogy egységesen foglalkozzon a kötet ezekkel az egyesületekkel. A könyv létrehozásának ötletgazdája amúgy a Honvédszakszervezet képviseletében Tarr Ernõ volt, aki elmondta, 2009 év végén, 2010 elején készítettek felmérést a szervezetek életérõl, munkájukról. Ezeknek az adatoknak az ismeretében határozták meg a kötet tematikáját. Dr. Lukácsa Erzsébet, a negyvenöt tagot számláló Idõsügyi Tanács nevében kiemelte, a könyv címe találó, hiszen épp az a céljuk, hogy nyissanak a város idõs lakossága felé. Sokan nem is tudnak ezeknek a kluboknak a létezésérõl, emiatt nem részesülhetnek a közösségi programok adta élményekben sem. A tájékoztatón elhangzott továbbá, Donát Attila nyugalmazott operatõr képszerkesztõként járult hozzá a közös összefogásból született mû megszületéséhez.
Z.A.

Idõstársaimnak
Aki kezébe vesz egy újonnan kiadott könyvet, az kíváncsivá válik. Ki, avagy kik írták, kiknek írták, milyen ismeretek tárulnak fel a sorokból. Ez a kíváncsiság, érdeklõdés csak felerõsödhet, ha az új könyv lapozása során önmagunkra, barátainkra, kollégáinkra, szomszédainkra ismerünk.
A „Kapuinkat kinyitjuk” olyan könyv, amelyik egyszerre közösségi és egyéni bemutatkozás, várostörténet, kultúrtörténet, szervezettörténet, vagy akár klubtörténet is. A helyi lakosság olyan rétegének a bemutatkozása, amelyik itt Nagykanizsán a népesség egyötöd részét adja. A kaput most az idõskorúak közössége „nyitotta” ki. Önmagának és a nagyvilágnak szól ez a kitárulkozás.
Jómagam is része vagyok ennek a közösségnek. Tagja és irányítója. 8 éve lehetõségem nyílt arra, hogy kortársaim életét bizonyos szempontból szervezzem, segítsem. A falakat talán az én munkám által is le lehetett dönteni, a kapukat szélesebbre lehetett tárni. Ennek a munkának az egyik motorja az Idõsügyi Tanács lett. Az elmúlt években kiszélesedett a tanács tevékenységrendszere, a régi közösségek megerõsödtek, új klubok jöttek létre, a kívülállók bekéretõztek.
A könyv sorai az egyre céltudatosabb életrõl, az erõs kötõdésekrõl, a közös szórakozásokról és a barátságokról szólnak. Az elmúlt években kialakult szervezeti rend, eszmei és munkakapcsolati feladatrendszer nyomán városunk idõs embereinek jelentékeny része összetartóbb, kulturáltabb, szervezettebb és egészségesebb életet él. Ezek a termékeny évek megérdemelték, hogy könyv alakban is bemutassuk Nagykanizsa Megyei Jogú Város Idõsügyi Tanácsának és a vele együttmûködõ kluboknak a tevékenységét. Írott és képes formában is be kívántuk mutatni azokat a szerteágazó programokat, amelyben Nagykanizsán az idõsek részt vesznek. Igazán csak azok az idõstársak értékelik mindezt, akik részesei, kitalálói, szervezõi közösségüknek. Õk tudják csak igazán, hogy mit jelent a társas lét ereje, mit jelentenek ezek a percek, órák. Vagy azért értékelik igazán, mert egyedül élnek, vagy azért mert hiányzott valami az életükbõl, vagy azért mert aktív korukban is erõteljes közösségi életet éltek.
Kiknek szól ez a könyv? Nagyvonalúan úgy válaszolnék, hogy minden érdeklõdõnek. Elsõsorban azonban azoknak ajánlom, akik szereplõi a könyvnek. Mutassák meg gyerekeiknek, unokáiknak! Örüljenek együtt! Talán felkeltjük azon idõstársak figyelmét is, akik még tartózkodóak, nem gondolkodtak és indultak el velünk együtt. Ajánlom a város felnõtt lakóinak, akik olvasva szüleik, nagyszüleik közösségi életének sokszínûségét, megbecsülésükkel segítik elviselni az idõskor nehézségeit.

Büki Pálné

Sorstársaimnak
Kedves sorstársak: fogyatékkal élõk, õket segítõ családtagok, barátok!
Kapuinkat kinyitjuk – vállaltuk e kötet címében, s vállaljuk szervezeteinkben minden nap.
A mozgáskorlátozottak és a csökkentlátók, vakok, rákbetegek, szívbetegek nagykanizsai szervezetei, melyek itt bemutatkoznak, sorstársaikon keresztül kapcsolódnak más fogyatékkal élõ szervezetekhez, vagy épp az idõseket tömörítõ klubokhoz. A kapcsolódás természetes, hiszen egy társadalomban, egy térségben élünk, dolgozunk egymásért, és sorstársaink között sok az idõs ember, egy részük tagja is valamelyik nyugdíjasklubnak. Ezért örültünk az Idõsügyi Tanács megkeresésének, hogy készítsünk egy kiadványt együtt, ahol az idõseket és az egészségügyi problémákkal küzdõket tömörítõ nagykanizsai szervezõdések mutatkoznak be, ajánlják értékteremtõ közösségeiket. E könyv is kapunyitás mindazok felé, akik még nem ismernek bennünket, pedig sokszor volna szükség a segítõ kézre, fõként azok számára, akik magányosan élik mindennapjaikat. Azok felé is kapunyitás talán, akik még fiatalabbak, egészségesebbek, mint a bemutatkozó szervezõdések tagjai, most készülnek nyugdíjas életükre, vagy most küzdenek tartós egészségügyi problémával. Számukra ez a kiadvány az aktív, közösségben élõ, értéket teremtõ, vidám idõs emberekrõl, fogyatékosságuk ellenére is teljes életet élõ sorstársakról szól.
Az egészségügyi fogyatékossággal élõ sorstársaink azt is remélik e kötettõl, hogy akik megismerik szervezeteink mûködését, mindennapjait, örömmel vállalnak részvételt benne, jönnek segíteni, vagy bizalommal és bátran kérnek segítséget, amikor arra szükségük van. A kötet utolsó részében a város minden lakója számára fontos akadálymentesítésrõl is szó esik. Az akadálymentesítés nem azért fontos, mert támogatja az Európai Unió, vagy mert törvény írja elõ, hanem azért, mert mindannyiunk érdeke. Azoké is, akik most nehezen jutnak el a városba, mert nem tudják kellõen emelni lábukat, csak segédeszközzel tudnak menni, vagy nagyon kevéssé látnak. Hosszabb távon azoké is, akik most egészségesek, csak éppen gyorsabban kopnak el ízületeik a rossz járdákon, utakon, vagy szív és érrendszeri betegségeik miatt nehezen küzdik le a lépcsõfokokat.
Az akadálymentesítés olyan környezetet hozhat létre Nagykanizsán, ami mindenkinek jó, ami mindenkinek biztosíthatja az önálló életvitelt, és csökkenti az idõs, fogyatékkal élõ emberek kiszolgáltatottságát. Távolabbról: az a civil élet is, amit az idõsügyi klubok létrehoznak, lelki akadálymentesítés a magány, a bezárkózás ellen. Ezért is természetes ez az összefogás, együttmûködés a kiadvány létrehozásában.
Kapuinkat kinyitottuk, így bátran kérhetem az olvasókat, köztük sorstársaimat, hogy lépjenek be e kapun, olvassák el az ismertetõket, látogassák meg a klubok, szervezetek rendezvényeit, vegyenek részt a városi rendezvényeken.

Kardos Ferenc