Az Idõsügyi Tanács decemberi ülésén a tagok többek között meghallgatták a Szociális Bizottság beszámolóját. Boa Sándor titkár kiemelte, Európa – s benne Magyarország, és ebbõl Nagykanizsa sem húzhatja ki magát –, öregszik. Közel tizenkétezer idõs ember él városunkban. Egyik csoportjuk családban él, megfelelõ feladattal. Velük van a legkevesebb teendõ annak ellenére, hogy különbözõ anyagi helyzetûek. A másik nagy csoport klubok, civil szervezetek közösségében vesz részt, és a klubokon keresztül próbálják eljuttatni az illetékesekhez a problémáikat. A harmadik nagy csoportot azok az emberek alkotják, akik nem tartoznak az elõbb említettek egyikéhez sem. Itt a legnagyobb a tennivalójuk, a Szociális Bizottság ezeknek az embereknek a felkutatásához nagy intenzitással látott hozzá.

Boa Sándor 159 idõs embert szólított meg közterületeken, buszmegállóban, utcán, piacon. Négy kivételével szóba álltak vele. Közülük 64 embernek negyven ezer forint körül volt a nyugdíja. A feladatukat kellõ alázattal, megfelelõ empátiával és szeretettel kell végezni. Azt is tudják, tevékenységük csak egy csepp a tengerben. Hivatali ügyek elintézésében is kellett segíteni. Az idõsek anyagi, jogi, rendezetlen nyugdíj ügy, szociális otthoni elhelyezés, egészségügyi ellátás és magányossági problémával fordulnak elsõsorban a bizottsághoz.

Marton István polgármester, az Idõsügyi Tanács elnöke a beszámolót követõen megerõsítette, nagy szükség van a szervezetre. Büki Pálné társelnök beszámolt az Idõsügyi Tanács 2007. évi tevékenységérõl, melyek között talán a legfontosabb feladat az önkormányzat Idõsügyi Koncepciójának elkészítése volt.