Kedves Erika!

Mint volt kollégád és a fizika iránt érdeklõdõ ember szólítalak meg! Azonnal feltûnt nekem a BEM Fizikai Intézete részérõl történt tiltakozás, de még inkább a Te közbenjárásod és tiltakozásod. Nekem soha nem szóltál néhai bátyád munkásságáról (honnan is tudhattad volna, hogy egy "kallódó embert" mi is érdekel igazán!). Én éppen 1962-benn érettségiztem és a valóságban is fizikus, csillagász szerettem volna lenni. Mai kifejezéssel élve "rendszerhiba" történt, nem az lettem, de az érdeklõdésemet soha nem veszítettem el. E pillanatban éppen Pául Davise: A kísérteties csönd - Egyedül vagyunk a Világmindenségben? címû könyve fekszik elõttem. Nem az utolsó olvasmányom a fizika, csillagászat és a kapcsolódó alkalmazott tudományok körébõl. Vájjon Tormási Attila könyvét mikor olvashatom? Hol találom meg? Vagy csak elkerülte a figyelmemet és ott porosodik valahol a könyvtárak polcain?

 Én sem vagyok szakmérnök, ma már csak az érdeklõdésem maradt nekem. Leginkább a józan észre szoktam hivatkozni (ez egy "hivatásos" szemszögébõl rosszabb, mintha a pokol tüze égetné a talpát!).
Amíg élek, várni fogok egy jó térelméletre és egy paradigma váltásra a fizikában! Hiú ábránd? Az. De nem lehetetlen! Még annyi mindent nem tudunk! Amint lehet, nem csak a könyvet, de Téged is keresni foglak!

"Eppur sí muove" - mondta Galilei, de milyen igaza volt!

Halasi Pál