A nagykanizsai sportkoncepció megvitatásának második fordulójára került sor a város vezetése, valamint a város sportéletében ténykedõk részvételével. Az újabb találkozónak már volt némi érdemi hozadéka, hiszen egy, a sportágak képviselõi által visszaküldött felmérés-csomagból már az önkormányzat is tudott meríteni, derült ki Karádi Ferenc alpolgármester szavaiból, aki azt is hangsúlyozta, hogy az elv ezúttal is roppant logikus: tiszta és világos képet szeretnének Nagykanizsa sportjáról úgy, hogy közben mindenkinek tisztában kell lennie a település pénzügyi teherbíró képességével is.

 A fórumi rész gyakorlatilag ezután kezdõdött, a kiemelt sportágak nevesítése (melyben kiemelkedõ szerep jut-e az olimpiai sportágaknak), illetve az utánpótlás-nevelés, a tömeg- és diáksport mibenléte került fõképp a figyelem központjába. Máthé István, az Nagykanizsai TE 1866 egyesületének elnöke többek között kifogásolta azon támogatási rendszer jogosultságát, mely klubokhoz és nem szakosztályokhoz igazodik, hiszen az NTE több sportágban is érdekelt szakosztályi szinten.
Kiss György, akit vívóedzõként ismerhetünk, állt elõ olyan javaslattal, hogy a város mindenkori költségvetésének megadott százalékát fordítsák az elkövetkezendõ idõszakban sportra, illetve - szemléletesen érzékeltetve - külön kellene választani a sport mûködésére, és feltételeinek fenntartására szánt pénzösszegeket. A diáksport esetében a pályázatok és sportorvoslás helyzete sem lehet jelentéktelen, továbbá erõsíteni kell a sportdiplomáciai vonalat, és a különbözõ beruházási projektek kivitelezõit a sportfinanszírozásba bevonni szükséges.
Balogh László OKISB elnök a konkrétumok terepére lépve a következõ koncepciót vázolta: lehet kiemelt a labdarúgás, a második csoportba kerülhetne a kézilabda, kosárlabda, vízilabda és az úszás, a harmadikba vehetnék a küzdõsportokat, a Kanizsán jelenleg nagy tradíciókkal bíró sportágakat (sakk, baseball, ülõröplabda, lábtoll-labda), de nem szabad figyelmen kívül hagyni az atlétikát, ultrafutást, kajak-kenut, sárkányhajózást, asztaliteniszt, tekét sem.
Bene Csaba, a Pénzügyi Bizottság elnöke, s mint (egykori) testnevelõ tanár az emberi szegmensre mutatott rá a diáksport terén, vagyis ahogy szükség van sportolni vágyó fiatalok bevonására, úgy hasonlóan fontos a testnevelõ és edzõk megbecsülése, illetve motiváltságának megõrzése, s ez nem csupán pénzkérdés.
No, és ha már az atlétika szóba került, a Nagykanizsai Atlétika Klub elnöke, Parti Tibor nagyon kategorikus volt, amikor úgy fogalmazott, reméli hogy a sport nem egyenlõ a futballal (hiszen annak idején véleménye szerint épp a labdarúgás miatt feneklett meg az Olajbányász egyesülete), s vajon kik használják most a meglévõ atlétika-pályákat. Természetesen, meglátása szerint szükség van futballra, de annak szintje igencsak véleményes, a diáksportnak pedig azon gyermeksereget kell felölelnie, melynek tagjai sportegyesületen belül nem sportolnak. Egyes válfajok kiemeltségében szerepe kell, hogy legyen az úgynevezett alap-, valamint olimpiai sportágaknak.
Keszei Ferenc, az NTE labdarúgó szakosztályának vezetõje szerint azt a téves képzetet - amit egykor Gyurcsány Ferenc, akkori sportminiszter is megfogalmazott -, nevezetesen hogy a tömegsportból nõ majd ki az élsport, azonnal el kell felejteni, mi több, komolyan venni sem szabad. Ezzel olyan kérdésig is elérkezett az összejövetel, hogy egyáltalán mire is van szüksége Kanizsának: tömeg-, vagy élsportra?
Musits Ferenc, az Izzó SE elnöke idõ-faktor szempontjából is közelített a sportkoncepció témájához, vagyis klubjánál egyszerûen el kell dönteni, hogy érdemes-e a nõi és férfi szekciót is favorizálni, tehát mikor kap érdemi (pénzügyi) válaszokat többek között e felvetésre. Külön hangsúlyozta, hogy az utánpótlás az élsporttól is von el pénzt, s egyiket sem szabad felhasználni a másik ellenében.
Kápolnás Zoltán, a Kiskanizsai Sáskák elnöke leszögezte, Nagykanizsa lehetõsége és eredményei messze vannak mind az országos, mind a nemzetközi szinttõl, mert amik vannak, nagy részben nem mérvadóak, egyszerûen nem jegyzett sportágban születnek. A bevont szponzori pénzek az önkormányzati összegnek mindössze 30%-át teszik ki, vagyis ezen adat is mélyen elgondolkodtató, viszont a város egyetlen sportágnak sem engedheti el a kezét - ez is tény. Ugyanakkor a támogatások esetében ne a bajnoki besorolás legyen a mérvadó, hiszen van olyan sportág, ahol mindössze egy bajnokságbeli szint, osztály létezik, innentõl kezdve megkérdõjelezõdhet a komolysága adott kérdésnek. A kiszámíthatóság pedig abban is leledzik véleménye szerint, hogy a kettõs finanszírozást ki kellene szorítani a fennálló rendszerbõl, valamint adott önkormányzati támogatás után ne legyenek olyan alkalmak, melyek során az egyes sportágak, egyesületek irányítói kilincselnek a képviselõknél, vagy adott grémiumnál és meg is kapják a plusz támogatást.
A korántsem teljes téma-összegzés alapján egy valami nyomban kiderülhetett, roppant-mód szerteágazó szegmense a város életének "sport-helyzete", így nem véletlen, hogy lesznek még egyeztetések sportkoncepció kapcsán.
P.L.