Ne lázadj! – vetette oda ma egy ismerõsöm. Régen ismerem, jó barát. Nem volt idõm tisztázni, hogy félt-e engem, vagy csak figyelmeztet. Mások mondanak „másabbat” is, de azért a többségnek tetszik az amit leírok és ez újabb impulzusokat ad az írásra.

Bár hatalmat soha, vagy csak nehezen ismertem el magam felett, azért mindig megtaláltam a modus vivendit. Mert az ember él és élni akar, és ha csak ennyi a vágya, hát elõbb-utóbb megtalálja a módot az életre. Ez tíz millió ember sorsa volt eddig is, és még jó sokáig csak ez a csendes megalkuvás marad. Reméljük a jobbakat!

De hiszen nem is errõl akartam írni!
A hetilap egyik számában olvastam Roosevelt amerikai elnök Négy szabadságnak nevezett programjáról: szólásszabadság, vallásszabadság, szabadság a nélkülözéstõl és szabadság a félelemtõl. Eddig még nem hallottam róla (mennyi mindent nem tudunk!).
Ez most mégis összejött! Szabad teret ad a gondolataimnak (közben mindig drága emlékû Hofi Géza jut eszembe – hogy megdolgozott minden gondolatáért és mennyire be tudták sározni – nekem ekkora feladatom nincs, csak mondom a magamét).

Szólásszabadság

Kipipálva. De ne örüljön olyan nagyon senki sem! Ott van a polcomon a könyv Hearst-rõl, a sajtókirályról. Mindent elért, ami elérhetõ. Nem idézem tõle a leghíresebb mondását, mert tipp adó nem szeretnék lenni! Inkább óvnám a feleket mindkét oldalon! Ne éljenek soha vissza a sajtó eszközeivel! Szólni is csak meggondoltan szabad. Fõleg a nagy nyilvánosság elõtt!

Vallásszabadság

A jó Isten tudja, hogy mióta, de az állam meg a vallás réges-régen szét vannak választva. Mégis mindig össze kell egyeztetniük közös dolgaikat! Megértem. A vallásnak, a tényleges vallásos hittõl és meggyõzõdéstõl jól elválaszthatóan van több olyan társadalmi szerepe is, ami nélkülözhetetlen.
És ott van még a Szent Korona tan! Nagyon kíváncsi leszek én erre az alkotmányozási folyamatra!
Kielégítõ kiegyezést várok az állam és egyház között! Identitásunk nagyon is megkívánná, hogy visszanyúljunk szépséges történelmünk igazi értékeihez! Gyökértelen népnek nincs hazája!

Szabadság a nélkülözéstõl

Nem semmi! Ebben a kérdésben aztán mindenki olyan szabad, hogy az már szinte csoda! Tudom, fokozatok azért vannak.
Legfelül „vegetálnak” azok, akik – kedvenc hasonlatommal élve – mindent vittek, mint a piros ász. Szerencsések, de meggyõzõdésem, hogy azért több is van a dologban, mint a szerencse. Tõlük soha senki nem fogja megkérdezni, hogy ... (ide bárkit, bármit be lehet helyettesíteni!), szóljon már néhány szót a vagyon eredetérõl. Nem, ez alig elképzelhetõ. Õket védi az érdekközösség, jó ügyvédek és a jogi szabályozás gyengesége, ami mindig ad kiskaput, menekülõ sávot.
Van még a csendes többség. Jól marokra fogható! Meg is van sarcolva rendesen. Alig van mit szólni. „Fejére szól, ki szót emel”.
Ezt a gondolatot egy becsületes magyar ember, költõ vetette papírra, aki nem hajtott fejet semmiféle hatalomnak.
Nagyon zsenánt a legvégérõl szólni. Akik már éppen csak vannak Isten tenyerén. Tortájuk a margarinos zsemle és már nem is álmodnak semmirõl sem.

Nagyon-nagyon fájhat! (Osztályrészük megkülönböztetés, kiközösítés és a végletes, végleges leszakadás.
Szörnyût mondok, részben ártatlanul (kivételek mindig vannak!!!). Mindjárt szóba hozom õket megint!

Szabadság a félelemtõl

Témánál vagyunk! Elsõre csak ez a dolog ihletett meg! Milliom ága-boga van ennek a szabadságjognak. Hogy ne raboljam a figyelmüket, csak néhány aspektusára térnék ki. A magam esze szerint (hajjaj! – mondhatja bárki).
Nem elõször ihletett meg a gondolat. Én már korábban is foglalkoztam ezzel a témával. Internetes fórumon említettem meg az alkotmányozás ürügyén.
Hogy alkotmányba kellene foglalni: senkinek ebben az országban soha senkitõl, semmitõl ne kelljen félnie!
Mit is mondjak, megállt a levegõ körülöttem. Hogy mit gondoltak rólam a többiek, azt a kedves olvasó fantáziájára bízom!
Én magam sem tudtam abban a pillanatban, hogy az egyik legkiválóbb amerikai elnök eszméivel élek.
Megvallom töredelmesen, hogy soha nem plagizáltam, ha valaki gondolataihoz fordultam eszközként, én azt mindig feltüntettem. Így kívánja a tisztesség! (majdnem elfelejtettem, fentebb Arany Jánostól idéztem: A walesi bárdok c. epikus költeményébõl).
Végül megnyugodtam. Egyszerûen kiderült számomra, hogy az átlagembernek nem is olyan evidensek egyes nagyon fontos jogok! Amelyek egyébként nélkülözhetetlenek a tisztességes léthez!
A nagyobb baj az, hogy ezek a dolgok igazából olyan nagyon távol vannak az átlag polgártól, hogy nem is gondol rájuk!

Egészséges lélek (?)  védekezik!

Mert nem az õ fejét verik be bézból ütõvel, ha elmarad az uzsorakamattal. Nem kell rabszolgaságot, szolgaságot, kiszolgáltatottságot megszenvednie! Nem kell robotolnia semmi pénzért. Nem verik bele, hogy csaljál, lopjál, hiszen körülötted mindenki ezt teszi (az okokba most ne bonyolódjunk bele – külön történet!)
Nem verik át minden nap, jobbik esetben õ ver át másokat.
Már megint sötét és komisz képet festettem. Van más? Valahol biztosan dolgozgatnak rajta, de még sok víz lefolyik a Dunán, mire keretbe foglaltan és szívet melengetõen elõkerül.
Csak azt el ne felejtsék kérem, hogy a rendszer változtatás hajnalán világosan és érthetõen közölték Önökkel: a változásoknak lesznek fájdalmas pillanatai, áldozatot kell hozni és talán még áldozatok is lesznek.
Már túl vagyunk mindenen? Aligha. És fájni is fog még sokáig. Csak gyõzzék jó szívvel!
Az is igaz, hogy nem egyformán fáj! Mindenkinek a magáét!
Nézzenek kérem a tükörbe! Az a legjobb módszer, a lelkiismeret vizsgálatára. Aki nyílt tekintettel bírja a dolgot, az velem jöhet.
Hosszú az út (lungo drom, vagy hogy is mondják – javítson ki valaki, ha butaságot írtam le).
Róluk külön is meg kelletett emlékeznem! Arcpirító dolgokkal vannak körülvéve. Segítõ kéz helyett teljes elutasítás a részük. Pedig embertelen hátrányból indulnak az életnek, ha egyáltalán képesek rá és ha élet az az élet. Tudom, sok szegény ember van ebben az országban, de azok bõrszíne legalább fehér. Az is igaz, hogy õk sem jutnak sokkal elébb, mert ugyanazok a gondok, bajok gyötrik õket is. Csukjuk csak be a szemünket és a rossz már itt sincs! Gyermeteg dolog, nem méltó egy nemzethez!
Drága jó King tiszteletes jut kapásból az eszembe. Van egy álmom! – mondta. De tett is. Szenvedett, harcolt, életét áldozta egy ügyért, ami aztán nagyon sok küzdelem után megoldódott. A feketék ügye.
Akikben éppen olyan színû vér csorog, mint másokban és éppen olyan jóravaló és tisztességes emberek, mint a többség. Esélyt kaptak és éltek vele! Az álom valósággá vált!
Nálunk mi van? Végig sem merem gondolni. Néha elég a TV-t bekapcsolni egy parlamenti közvetítésre ahhoz, hogy megpirosodjon az arcom.
Nézzenek csak a tükörbe! Van egy kis pír az arcukon? Mert ha van, akkor Önök jó és tisztességes emberek.
Most nincs több mondanivalóm.
Ez is több volt a kelleténél!
Halasi Pál