Ha lehet így mondani, két „baki” is megütötte fülemet a ’48-as forradalomra és szabadságharcra emlékezõ ünnepségek kapcsán.

A pedagógusok felelõsségére Cseresnyés Péter polgármester hívta fel a figyelmet március 15-én este, dr. Márkus Ferenc könyvbemutatóján. Nem mindegy, hogy mit és hogyan tanítanak meg a diákoknak. A délelõtti ünnepségrõl az volt az üzenete, hogy ne a kicsinységünket emeljük ki (fel) nemzeti ünnepünkön. 

A másik szó, a fegyver a délutáni megemlékezésen került elõ. Mire akart a mûsor tanítani? Példát akart mutatni az ifjúság számára, ha kell, õk is ragadjanak fegyvert a szabadságért! Nemcsak a magyar szabadságért, hanem más népek szabadságáért is! Mindez szépen hangzik, de 2011-ben ne ragadjunk fegyvert! Szabadok vagyunk, bár az is igaz, ha szétnézünk a világban, háborúkat látunk! Forrong bennem a tiltakozás. Csak fegyvert ne! Fegyverrel ne! Inkább a szó fegyverével: jó szóval, meggyõzõ szóval, békéltetõ szóval tanítsunk. Felidézem magam elõtt a koszorúzásra érkezõ fiatalok, felnõttek, a kokárdás apró nemzedék arcát, valamint a mûsorban szereplõ fehér blúzos kislányokat, amint feltûzik a kisfiúk fehér ingjére a kokárdát. Kellemes, napfényes tavasz köszöntött ránk március 15-én. Emlékeztünk…
Gábor Anna