Újra városunkban koncertezett az Ismerõs Arcok zenekar, idén a Honvéd Kaszinó adott otthont a visszatérõ vendégeknek, a Nagykanizsaiak a Nemzetért Hagyományõrzõ Egyesület meghívására. Még a fellépés elõtt beszélgettünk Galambos Nándor basszusgitárossal és Kovacsik Tamás dobossal a zenekar jelenérõl, a nemzetrõl, mint fogalomról, és természetesen a készülõben lévõ új albumról.

A HEMO emelete – a díszterem és az elõcsarnok egyaránt – kifejezetten aprónak bizonyult annak a sok embernek, akik mind az Ismerõs Arcok koncertjére várakozott. Volt, akinek míves lemezzel díszített tarsoly lapult az oldalán, és türelmetlenül meg-meghúzta a sörösüveget, és volt, aki halkan, nyugodtan szívta a cigarettáját.

Késve érkeztem a helyszínre, így megpróbáltam a lehetõ leggyorsabban átpréselõdni a rajongók tömegén, de a díszteremben próbáló banda elõtt elzárta az utamat egy robusztus fiatalember. Aztán büszkén meglobogtattam a sajtóbelépõmet, lassan tisztázódott a helyzet, és egyszeriben szemben találtam magam az Ismerõs Arcokkal. Megnyugodtam. A helyi Onogur zenekar fellépése elõtt-közben sikerült beszélgetnem Galambos Nándorral és Kovacsik Tamással.

- Az Ismerõs Arcok immár tizenkét éve létezik. Úgy tudom, nem mindig mûködött a jelenlegi arculatával. Hogyan indult a zenekar és mikor történt változás a zenéjében?
- Egy emlékezetes napon, 1999. október 23-án alakultunk két zenekarból, méghozzá a $texas és az Udvari Bolondok fuzionált, s így született meg az Ismerõs Arcok. Én 2002-ben csatlakoztam (Kovacsik Tamás dobos) az együtteshez, majd 2005-ben Leczó Szilveszter billentyûs játékával egészült ki az ’Arcok zenéje. 2011 januárja óta már hatan vagyunk Tánczos István szaxofonossal, és ez a végleges felállás. Gyökeres változást okozott a zenekar életében, amikor 2001-ben elõször Erdélyben jártunk. Szövegírónkra-énekesünkre Nyerges Attilára olyan hatással volt az erdélyi miliõ és Wass Albert mûveinek szellemisége, hogy ennek az utazásnak a hatására változott tartalmasabbá a mondanivalónk, színesebbé a zenénk.
- Õszintén szólva inkább az utóbbi négy-öt évben hallottam az Ismerõs Arcokról, elõtte nem nagyon. Minek köszönhetõ, hogy manapság népszerûbb az együttes, mint azelõtt?
- Valóban, míg például 2005-ben tíz-húsz ember jött el egy-egy elõadásra, addig az utóbbi években már teltházas koncerteket adunk. A médiának nagy szerepe van abban, hogy melyik zenekar válik ismertté, és úgy alakult, hogy minket soha nem támogattak eléggé. Most már elmondhatjuk, hogy, ugyan lassan, lépésrõl lépésre haladva, de egyre többet szerepelünk a médiában is. A teltházas koncertek a legékesebb bizonyítékai annak, hogy van igény arra, amit csinálunk. Rendszeresen fellépünk a határon túli magyarlakta területeken, de voltunk már a tengerentúlon is, legutóbb pedig Svédországba, Göteborgba hívott minket egy ott élõ magyar közösség.
- Visszatérve a médiaszereplésekhez, mi lehet az oka a visszautasítottságnak?
- Általában mi kerestük fel a tévéket, rádiókat, de szinte minden esetben kitérõ válaszokat kaptunk. Biztosan nem állíthatjuk, de valószínûleg politikai okok állhattak az elutasítások mögött.
- Hallottam már a nemzeti rock jelzõt az Ismerõs Arcok együttesre vonatkozólag is. Nem szerencsés a skatulyázás, de ezzel kapcsolatban mi a véleménye az együttesnek, illetve pontosan hogyan jellemezné a zenéjét?
- Az utóbbi idõben meglehetõsen pejoratív, negatív elõjelû lett a nemzeti jelzõ, mert tudatosan összekapcsolták szélsõjobboldali eszmékkel. Ez az elnevezés az utóbbi idõben terjedt csak el, mert 2001 körül, amikor az új, líraibb hangvételû dalainkat kezdtük el játszani, akkor még se híre, se hamva nem volt a mai értelemben vett nemzeti rocknak. Akik pejoratívan ráaggatják az Ismerõs Arcokra ezt a jelzõt, azok nem veszik a fáradságot arra, hogy nyitott füllel meghallgassák a dalainkat. Pedig ha bármelyik album bármelyik dalát meghallgatnák, egyszerûen nem találnának egyetlen kirekesztésre vagy szélsõséges gondolatra irányuló szöveget sem. Amirõl a dalaink szólnak, az többnyire az emberek kisebb-nagyobb, mondhatni mindennapi gondjai, küzdelmei. A másik, általunk közvetített gondolat talán úgy fogalmazható meg, hogy merjünk magyarnak lenni, õrizzük meg tradícióinkat, helyes történelmünket. Szóval, az Ismerõs Arcok zenekar alapvetõen magyar rockzenét játszó zenekar, amely saját szerzeményei mellett népzenei és irodalmi mûveket is feldolgoz dalaiban.
- Nemzeti öntudat, hazaszeretet. Hogyan lehet ezeket a szavakat definiálni, pontosabban megfogni? Mit jelentenek ezek a szavak az együttes számára?
- A nemzeti öntudatunkat talán úgy õrizhetjük meg a legjobban, ha alaposan és a maga valóságában ismerjük a múltunkat. Ehhez rendelkeznünk kell a helyes nemzeti történelmi tudattal. A hazaszeretet egyszerre követel meg természetességet, tudatosságot és alázatot. Sajnos manapság egyre inkább kiveszõben vannak olyan fogalmak, mint a tisztelet és a hazaszeretet. A határainkon élõ magyaroknak még nehezebb magyarnak lenni, épp ezért hozzájuk is szólunk, és ehhez kapcsolódóan egyfajta küldetéstudattal zenélünk: gondolatokkal szeretnénk összehozni az embereket. Ha Erdélybe, vagy a Felvidékre megyünk koncertezni – ezt amúgy évi több alkalommal is megtesszük - mindenhol nagy-nagy szeretettel fogadnak bennünket, és ezzel erõt, lelkesedést adnak nekünk. A kapcsolat amúgy oda-vissza mûködik a zenekar és a közönség között, nem különülünk el, hanem egy-egy fellépést követõen szívesen beszélgetünk, osztjuk meg gondolatainkat a közönséggel.
- Legutóbb 2010-ben jelent meg a 2009 õszi országos turnéról készült lemez. Mikorra várható az új album? Vannak-e tervek ezzel kapcsolatban?
- Az új lemez 2011 õszére várható, már vannak kész dalaink, amelyek közül kettõt-hármat a ma esti koncerten is játszani fogunk. Annyit elárulhatunk, hogy az új album egy koncepciólemez lesz, minden egyes dal egy bizonyos történet köré rendezõdik, illetve a dalok egymásra épülnek majd. Zeneileg nem változtatunk, a korábbi albumokhoz hasonlóan eklektikus lesz az új lemez is.
Z.A.