Április 11. napján már másodszorra jöttünk össze, mi, Kanizsai Demokraták. A találkozó helye ismét a Honvéd Kaszinó volt, célunk még mindig az elmúlt 20 év demokratikus vívmányainak, a demokráciának a megvédése, és az emberek, elsõsorban a kanizsai emberek figyelmének a felhívása a veszélyre, ami a demokráciánkat fenyegeti. Ismét vegyesen voltunk jelen, mind az életkort, mind pedig a politikai véleményt vagy pártállást tekintve, csak a téma volt más: most a gazdaság helyzetét vettük górcsõ alá meghívott vendégünkkel, Katona Tamás egyetemi tanárral, közgazdásszal. 

Az volt a Tanár Úrhoz a kérésünk, hogy vezessen be minket egy picit a magyar gazdaság jelenlegi helyzetébe, hogy állunk, hol állunk, merre tartunk. Errõl bõvebben, elsõsorban helyhiány miatt nem is fogok írni, hiszen azt, hogy hol állunk, az átlagpolgár, az egyszerû melós vagy munkanélküli a saját bõrén érezheti. Még csak annyit ide, hogy elv-társak, mi állunk, csakhogy benne, a jelszó a nyárra szerintem pedig az lesz, hogy ne mozogj, mert hullámzik, meg munkát, kenyeret, vagy legalább az egyiket. Az elõadás elõtt egyikünk gyors összegzést tartott az elsõ, januári összejövetelünk óta eltelt történésekrõl. Városi szinten sajnos nem sok jó történt. A lámpagyárból elküldtek 800 embert, tanárok tiltakoznak és gyûjtenek aláírásokat az iskolák összevonása ellen (nyilván az összevonást automatikusan fogja követni a tanárok létszámának drasztikus csökkentése, a szakképzés és tanítás színvonalának esésével egyetemben), én is aláírtam a tiltakozó ívet, mást is erre buzdítok. A városban egymást érik az üres kirakatok, most már bankból is kevesebb van, csak a patikák tartanak még ki, ami nem is csoda, az egyszerû magyar melós és nyugdíjas általános egészségi állapotára is tekintettel. Viszont jó hír, hogy most már annyian vagyunk a munkanélküli hivatalban egy-egy reggel (utoljára 2 hete voltam lejelentkezni, hogy még mindig élek és tengõdõm), hogy lassan forradalmat (igazit) lehetne velünk csinálni. Országos szinten sem jobb a helyzet, mindenki megkapta, hogy ha nem vitte semmire, akkor annyit is ér. Máskülönben alkotmányellenes lett a közalkalmazottak indoklás nélküli elbocsátása, mondjuk ezt a Fideszen kívül mindenki tudta, úgyhogy a meglepetés erejével csak rájuk hatott. A gazdaság továbbra sem akar beindulni, a beígért orbáni csoda még mindig várat magára, a benzin 380 Forint, a kenyér árát már megint emelték, na, mondjuk a cukorét, lisztét, olajét stb. is, persze csak azért, hogy a benzinár ne érezze magát egyedül. Egymást érik a tüntetések és a demonstrációk (érdekes az is, hogy mióta ezeket már nem a Viktor szervezi, azóta nem is verik szét fél Pestet a „demonstrálók”), a közbiztonsági helyzet is egyre fokozódik, úgyhogy nem tudom, hogy az Orbán által megígért általános jólét, meg a „mindenki jól fog járni” mikorra jön el, de legalább elindulhatna már végre. Mert ugye el fog jönni, hiszen ez a miniszterelnök soha nem hazudik, ugye. Ugye? Az elõadás után egyikünk felvetette az ötletet, hogy miért nem veszünk fel valamilyen szervezeti formát, miért nem alakulunk meg hivatalosan is? Erre felbolydult a demokrata találkozó, és nagyjából 10 perc alatt eldöntöttük, hogy egyesületté fogunk alakulni. Két tucat kéz is a levegõbe lendült, jelentkezve alapító tagnak. Nagyjából átbeszéltük, pontokba szedtük az elérendõ célokat, szabályokat. Egyik demokrata jogász barátunk vállalta, hogy a megfogalmazottak alapján elkészíti a szükséges hivatalos papírokat. Abban állapodtunk meg, hogy a következõ összejövetelünkön hivatalosan is egyesületté alakulunk, fõ célunk pedig egy lesz: összefogni a demokrata erõket, a Demokratákat az ellen a tekintélyelvû, diktatórikus, demokráciaellenes kormányzati politika ellen, ami most az országban folyik. Bárki csatlakozhat tehát, pártállás nálunk nem számít! Kérek minden hasonlóan gondolkodó embert, demokratát, jöjjön el a következõ összejövetelünkre, legyen tagunk, pártoló tagunk, vagy csak egyszerû hallgató, résztvevõ, vitatkozó, javaslattevõ! Tegyünk azért közösen, hogy a 21. században, egy EU-s országban ne egy, a múltból ittragadt kiskirály, despota mondja meg az emberek, a nép helyett, hogy mi a jó nekünk, hogy merre menjünk!
Papp Attila