Elöljáróban megköszönöm, hogy leközölték a sportkoncepció kapcsán írt gondolataimat a Kanizsa Lokálpatrióta Hetilapban.
Nemcsak a sportolás tartozott az életvitelemhez. A sport megtanít becsületesen gyõzni, és emelt fõvel veszíteni. Tehát a sport mindenre megtanít. Ezen kívül szerettem a mûvészetet is. Olyannyira, hogy Bálits Kálmán barátom, mesterem által amatõr mûvész lehettem. Ez a fajta tevékenységem azonban a barátom halálával megszûnt.

Volt egyszer egy elismert kultúrház, az Erkel, mely intézmény az évek során szinte az olajipari dolgozók második otthonává vált, végül inkorrekt módon elherdálták. Legnagyobb szponzora a DKG, a gépgyár volt. Az Erkelnek sok jó igazgatója volt – bár írásommal senkit sem szeretnék megsérteni –, voltak kivételek. A legkiválóbb igazgató, Harkány László sajnos 76 éves korában 2008. március 7-én eltávozott közülünk. Mint tanár és népmûvelõ felkereste egykori tanítványát, Balázsovits Lajos színmûvészt is, és meghívta az olajos színpadra szerepelni. Jó érzés volt számomra egy régi, gyerekkori baráttal találkozni. Amikor üdvözöltük egymást, nevetve megjegyezte: ugye most nem pofozkodunk! Aztán jöttek újabb elõadók, színészek, újságírók, mint például Pálfi József, Sinkovits Imre, Szemes Mari, Csákányi László, Radványi Barna, Garas Dezsõ, Sándor György, Tüskés Tibor és Rózsás János. Tüskés Tibor is szeretettel járt le az Erkel romos kis pincéjébe.
– Hogy miért írtam le mindezt? – Laci bátyám emlékére. Õneki köszönhetem, hogy sok nagyszerû emberrel megismerkedtem. Laci bátyám a vendégeknek mindig bemutatta az épületet. A színházi elõadások, bálok, szakszervezeti összejövetelek szervezésére alkalmas nagytermet, a többek között zenekari és énekkari próbákra használt kistermet, és az emeleti klubot, ahol a kiállításokat rendezték. A romos pince pedig vonzotta az alkotni vágyó amatõr mûvészeket. Hála a DKG akkori vezetõinek, hogy megadták a lehetõséget Bálits Kálmán barátomnak, mesteremnek és tanítványainak. Büszkeséggel tölt el, hogy egy nagyszerû emberrel dolgozhattam együtt. A pince és a barátom mindig hiányozni fog.
A napokban felhívtam a Kossuth-díjjal kitüntetett Sándor György humoralistát, hogy gratuláljak neki. Akkor nem tudta felvenni a telefont, s miután visszahívott, elmondta, hogy március 24-én, 25-én és 26-án Zalaegerszegen tart elõadást. Sajnos nem tudtam oda elutazni, de hamarosan ismét felhívott telefonon. Örömmel hallottam tõle a jó hírt, hogy meghívást kapott Nagykanizsáról is. Április 16-án 19 órakor láthatjuk a Medgyaszay Ház színpadán.

Hersits József