Reagálni szeretnék a 2011 április 14. számban a szabad vélemény rovatban megjelent „ A fülkeforradalomról az elsõ Orbán csomagig, avagy demokraták, ha összejönnek II. Papp Attila által írtakra.

Tisztelt Papp Attila Úr!
Írása elsõ részében, pontosabban az elején a kanizsai emberek figyelmét szeretné felhívni azon veszélyekre, ami a demokráciánkat fenyegeti. Mindjárt meg is kérdezném Öntõl, mint a demokráciát féltõ demokratától: mikor volt itt demokrácia??!! Ugyanis ahol egyetlen egy szegény ember is van, aki nyomorog, nyomorban él, ott már nem beszélhetünk demokráciáról, még akkor sem, ha jóléti államról van szó. Nálunk hányan nyomorognak, vagy szegény sorban élnek, egyre több az éhezõ gyermek és az éhezõk száma tisztelt Papp Attila. Nem 2010 áprilisától napjainkig növekedett meg ennyire. Magát demokratának valló ember nagyon sok van ebben az országban, pártállástól függetlenül, hogyhogy, csak most vették észre azt, amit Ön írt, hogy veszély fenyegeti a demokráciánkat??!! Bizonyára ismeri Winston Churchill volt angol miniszterelnök véleményét a demokráciáról, nem idézem, feltételezem, ismeri. Véleményem szerint, ha a demokrácia olyan magas százalékban van jelen országunkban, mint a magukat demokratáknak vallók, akkor beszélhetnénk demokráciákról: talán!

 Ön Papp Attila, írásában már „értékeli” az Orbán kormány eddigi tevékenységét, amibõl még egy év sem telt el. Ön szerint nem korai még, mert szerintem igen. Papp Úr! Meg kellene várni a kritikával a négy évet, azt a négy évet, amit majd a jelenlegi kormány maga után hagy. Egy év sem telt el az Orbán kormánynak, abban a mocsárban, melyben országunk szekere megfeneklett Ön szerint, a sok demokrata szerint. Nem egészen egy év alatt mit lehet csinálni??? Ha ilyen sok a demokrata, biztosan vannak jó ötleteik, elképzeléseik… Írják meg az illetékes Magyar Kormány tagjainak, az ország rúdját fogóknak írják meg!!!
Még mindig a demokráciáról: hozza eszembe a szabad vélemény nyilvánítást és a szólásszabadságot (tudott tény, csak papíron léteznek). Megtapasztaltam versíró ember lévén három versem után, amelyek pártállástól függetlenül, tényekrõl szólnak, zaklattak, zaklatnak engem, megfigyelték az egyik családtagomat, stb… Ebben a nagy demokráciában, a nagy szólásszabadságban és szabad vélemény nyilvánításban pedig a verseim publikusak, publikusan írottak, különbözõ lapokban jelentek meg, pártállástól függetlenül. Papp Úr! Ebben az országban, ha valaki egy értelmes mondatot le tud, vagy le tudott írni, az már gyanús volt („gyanús ma is”). Nem vagyok naiv, hogy ne tudnám. Akkor mirõl beszélünk Papp A. Úr? Ne beszéljünk itt demokráciáról, fõleg ne szabad vélemény nyilvánításról, szólásszabadságról, mert az úgynevezett nagy rendszerváltás óta, ha valaki nyíltan kimondja az igazat, elõbb törik be a fejét, mint azt tették a rendszerváltást megelõzõ idõkben. Egyébként nem nagyon politizálok (van véleményem a politikusokról is) úgy általában, de a véleményemet nem szoktam a véka alá rejteni még akkor sem, ha tudom, a fejemet törhetik be érte.
Ezt szerettem volna Önnek elmondani telefonon az én költségemre, de Ön nem merte vállalni, helyette üzente, írjam meg írásával kapcsolatos véleményemet a Kanizsa Lokálpatrióta Hetilapnak. Megtettem, lenne még véleményem, de mástól sem akarom elvenni a szót.
Tisztelettel: Sabján Ferenc
Nagykanizsa, Munkás u. 5/a.
Tel.: 06-30-935-2583