„Muraköz tartozik Zala vármegyére, / Itt Badacsony, Keszthely, Füred nem messzire, / Egerszeg, Kanizsa, Csáktornya végtére, / Itt élt a Zrínyiek vitéz nemzetsége.”
A Kanizsa április 28. napi számában „Vendégfogadók és korcsmák Kanizsa fõterén” címmel egészen tartalmas és jó cikket olvashattunk a 19. századi városunkról. Ezt szeretném kiegészíteni egynéhány Zala vármegyére is vonatkozó, általánosan jellemzõ, érdekes adattal a kiegyezés idejébõl. A vármegye székét és gyûléseit ekkortájt is „Zala-Egerszegen” tartotta. Fõispán volt ekkor gróf Szapáry Géza. Szabad királyi városa Zala vármegyének ekkor nem volt, volt viszont 22 mezõvárosa, 575 faluja, 266 pusztája, és mintegy 270 ezer fõ körüli népessége, kik „nyelvökre nézve” magyarok voltak, a horvátok lakta Muraközt kivéve. 

 A megye határa akkortájt egészen a Balaton északi csücskéig húzódott, tehát az egész északi partszakasz Zalához tartozott, csakúgy, mint a Muraköz is. Határos volt nyugatról a Stájer hercegséggel, valamint délrõl Varasd és Belovár-Kõrös vármegyékkel. Északról Vas és Veszprém, míg keletrõl Somogy vármegyék kerítették. Zala hat igazgató szolgabírói járásra volt felosztva, úgymint: 1. zala-egerszegi járás, hol a megyei fõispán lakása is volt. 2. nagy-kanizsai 3. lendvai 4. sümegi 5. tapolczai, míg 6. a kapornaki járás volt. A megyének újoncokat a 48. számú gyalogezredhez és az 5. számú Radeczky gróf magyar huszár ezredhez kellett kiállítania. Zala-Egerszeg ekkor „mezõváros a Zala vize mellett, szép vármegye-házzal, 7 országos vásárt tart, melyek szarvas-marhára nézve híresek. Lakosai 4025, a Szombathelyi püspök birtoka. Rendezett tanácsa van.” Nagy-Kanizsa „mezõváros, a török háborúkban nyugoti Magyarországnak fõ védelmezõ bástyája volt, de a török elfoglalván azt 90 esztendeig bírta. Kereskedése eleven és nagy fontosságú, sertés, marha, gabonavásárjai híresek, a határõrzõk és török-bosnyák széleken lakó kereskedõk sertéseiket és ökreiket erre hajtatják keresztül Sopronyba. A kegyes oskoláknak collegiuma van, könyvkereskedéssel. Lakosai 8773. Rendezett tanácsa van.” Zala-Apáthy „a Zalavári apátság lakása, hiteles országos levéltár.” Badacsony és Rezi már ekkor is „boráról híres”, míg Szigliget pedig báró Puteánya József birtoka volt. Keszthely „szép mezõváros a Balaton mellett, 7500 lakossal, gróf Festetics Thassilo gazdaságot tanító intézetével (Georgikon), angol kertjével, nemesített juhaival, ménesével, jó borával jeles. 1839.. új híd épült Keszthelynél, a Balatonon keresztül, mely Zala-vármegyét Somogy-megyével Fenéknél összeköti. Kisfaludy gõzös Kenesétõl Keszthelyig jár a Balatonon.” Tihany „a Balatonban lévõ félszigetben egy hegynek oldalában felséges vidéken, a sz. Benedek-rendén levõ szerzet apátság, két tornyú temploma, a reformátusoknak is van temploma. Tihanynál sok fogashal van a Balatonban. A tihanyi viszhangot (echót) ki nem hallotta?” Füred „Veszprémtõl 3 órányira falu a Balaton mellett, helv. vallást tartók templomával, jó bort termeszt.. Innen negyed órányira esik épen a Balaton tava partján egy gyönyörû völgyben a füredi fürdõ és savanyvíz forrása. E forrást négyszegben veszi körül a sétáló hely, mely hársfákkal van beültetve, mellette az angol mulatókert, kápolna, magyar színház. A hideg fürdõ a Balaton nádasába van építve. A vendégek elfogadására, kik kivált Pestrõl, és a szomszéd vármegyékbõl július és augusztus hónapban igen számosan sereglenek ide, kényelmes épületek s vendéglõ házak vannak. Birtokosa a fürdõintézetnek a tihanyi apátság. Kisfaludy nevû gõzhajó 1846. octoberben a Balatonra bocsátatott, azóta Zala-, Somogy- és Fehérvármegyék közt rendes útját járja.” Sümegh „szép püspöki kastély és kerttel a régi vár alatt. Rendezett tanácsa van.” Tapolcza „mezõváros rendezett tanáccsal.” „Csobáncz, Sz.-Grót, Türje, Kis-Komárom, Kapornak, Zalabér, Hahót, Bellatincz feje egy nagy urodalomnak 21 faluval, Alsó-Lendva, Lenti, Zala-Lövõ, Széchi-Sziget, Perlak. A göcseiek, bászlik (õs magyarok) a lövõi járásban laknak.” Csáktornya „mezõváros Muraköz szigetben, ékesíti a négy emeletes tornyos vár, valaha Zrínyiek kastélya, feje a 90 helységekbõl álló gróf Festetics Thassilo muraközi urodalmának, híres vásárjai, erõs bora. Lakosai 1990. A csáktornyai várban, egy nagy teremben szép magyar históriai rajzolat látható 1716. esztendõbõl.” Légrád „a Dráva mellett szabad város.” Zala vármegyében birtokos családok a következõk voltak ekkortájt: Hercegek – Eszterházy és Batthyányi. Grófok – Festetics Thassilo, Széchenyi István, Szapáry, Nádasdy, Zichy, tihanyi apát, kapornaki apát, türjei prépost. Bárók – Gerliczy, Puteány. Nemesek – Bernáth, Bertalan, Bogyay, Csányi, Csillag, Chinorány, Deák, Diskay, Domokos, sz. györgyi Horváth, Szalabéri Horváth, Hertelendy, Inkey, Kerkápolyi, Koppányi, Molnár, Óhidy, Oszterhueber, Salamon, Simon, Sümeghy, Szecsõdy, Szegedy, Skublics, Spissich, Szabó, Tuboly, Zakál, Zoby stb.
Zala vármegye nagysága mintegy „100 négyszegû m. föld, hosszasága 20, szélessége 6 – 8 – 10 mértföld” volt, azaz nagyjából kétszer akkora volt, mint a mai Zala megye.
Az idézetek Bucsánszky Alajos Hármas Kis – Tükör (megjelent Bucsánszky Alajos nyomtatásában és kiadásában Pesten, 1868-ban) címû mûvébõl valók.
Papp Attila