Iskolánk idén is megszervezte a már évek óta nagy sikernek örvendõ, szûk egy hetes útját a németországi városkába, Bad Marienbergbe. A vállalkozó csapat hamar összegyûlt, és Dobó István tanár úrral az élen megkezdhettük a várva várt kirándulás elõkészületeit. Meg kell hagyni, sokaknak meggyûlt a bajuk az ébresztõórával, hiszen a megbeszélések korán, 0. órában zajlottak. Bemutatkozó programunkat viszonylag hamar sikerült összehoznunk, amely három népszerû népdal eléneklésébõl és egy magyar finomságokat bemutató részbõl állt. 

 Nagyon gyorsan eljött április 10-e, az indulás napja. Utazótáskákkal, bõröndökkel megrakodva gyülekeztünk a BLG elõtt, izgatottan várva az indulást. A busz kevés késéssel meg is érkezett, és miután búcsút intettünk szüleinknek, kezdetét vette a „nagy kaland”. A 16 órás buszozás kimerítõnek tûnhet, de mint a fiatalok többsége, mi is elütöttük az idõt, és élveztük az utat. Igazán kipihenni nem tudtuk magunkat (voltak, akik nem is aludtak), így mikor 10 órakor megérkeztünk a német városkába, a csapat jó része álmos és fáradt volt. Lelkesedésünknek azonban ez sem szabott gátat, hiszen a programok szinte azonnal kezdetüket vették.
A nagyon modern és kényelmes Europa Hausban voltunk elszállásolva, és elõadásaink zömét is itt tartották. Velünk párhuzamosan több csoport is részt vett a kurzuson, nekünk egy kb. 25 fõs, török és német tinédzserekbõl álló csoporttal kellett „összedolgoznunk”. Karsten és Jan, az elõadók azonnal nekikezdtek az „icebreaking”-nek, azaz a kezdeti feszültség oldásának és a hangulat feldobásának. Játékos feladatok és a bemutatkozó elõadások segítségével hamar összebarátkoztunk. Különösen nagy sikere volt az ételbemutatónak, a rétesek, pogácsák és apró szendvicsek villámgyorsan eltûntek a tálcákról. Másnap prezentációkészítéssel foglalatoskodtunk, 4-5 fõs teameknek kellett kidolgozniuk és bemutatniuk egy-egy népszerû weboldalt, megadott szempontok alapján. Habár akadtak kisebb nyelvi nehézségek, mindig megértettük egymást, és alkalom nyílt nyelvtudásunk gyarapítására is. Egész sok volt a tennivaló, de jól éreztük magunkat, és bepillantást nyerhettünk egy másik kultúrába, más emberek életébe, valamint sokat nevettünk. Az elõadások mellett két, egész ottlétünk alatt tartó játékot is kellett játszanunk. Bob, a kavics kézrõl kézre járt, mihelyt valaki a NEM szót kiejtette a száján, s emellett arra is ügyelnünk kellett, nehogy valaki puszijával „megöljön” minket. Kétségtelenül szerda volt a hét csúcspontja, mikor Frankfurtba utazott a csapat. Miután túlvoltunk a kötelezõ, bankban meghallgatott elõadáson, szabadon kószálhattunk a híres utcákon. Több száz fényképpel és élménnyel lettünk gazdagabbak, igyekeztünk kihasználni az ott töltött rövidke idõ minden percét. Az emberek sokaságának, a csillogásnak látványa és a pörgés szinte sokkolta a kanizsai viszonylatokhoz szokott szemünket, ámulva sétálgattunk a bevásárlóközpontok és irodaházak között. Sajnos hamarosan vissza kellett indulnunk Marienbergbe, de biztos vagyok benne, hogy Frankfurt életre szóló élményt jelentett mindannyiunk számára. Csütörtökünket egy nagyobb prezentáció kidolgozásával töltöttük: filmet, plakátot vagy kvízt kellett szerkesztenünk olyan témákról, mint a divat, a fukushimai atomkatasztrófa, a sport és a kultúra. A felkészülés egész nap tartott, a feladatok közben pedig egyre jobban összekovácsolódtunk a török és német tanulókkal. Az esti szabadidõt általában sétával, bowlingozással és beszélgetéssel töltöttük, persze nem feledkeztünk meg szeretteinkrõl sem, így szinte mindegyik boltba betértünk csoki - és italkülönlegességekért. A városban tett séták alkalmával láthattuk, hogy élik a marienbergi emberek mindennapi életüket: a kisváros végtelenül nyugodt és tiszta utcái tipikus német hangulatot árasztottak, a lakosok barátságosan viselkedtek.
Az idõ sajnos hamar elrepült, szempillantás alatt elérkezett a péntek, az utolsó, ott töltött délelõtt. Bemutattuk a csütörtökön készült elõadásainkat, és egy utolsó összegzõ beszélgetéssel elbúcsúztunk egymástól. Nem fér hozzá kétség, hogy ez a szûk hét mindenki számára felejthetetlen lesz, hiszen nagyon jól éreztük magunkat, a jókedv mellett pedig új barátokat is szerezhettünk.

Szatai Evelin
10.E