Dr. Drábik János közíró, a Szabad Európa Rádió nyugalmazott vezetõ szerkesztõje volt a vendége a Magyar Mûveltség Kincsestára Szabadegyetem legutóbbi, május huszonhetedikén tartott rendezvényének.

Örvénylés – Globális térnyerés és a hitelpénz monopóliuma - A nemzetközi pénzrendszer és a demokrácia összefüggései címmel tartott elõadást dr. Drábik János. Könyveit Magyar Tibornak köszönhetõen a helyszínen meg lehetett vásárolni, valamint a szerzõ dedikálta is köteteit. Drábik János személyes varázsa és határozott egyénisége lenyûgözte a hallgatóságot. Mint elõadásában is elhangzott, a világban – így hazánkban is - az elmúlt évtizedekben a tõkekoncentráció nagy magánbirodalmakat épített ki. 

Ezek a rejtõzködõ birodalmak tartják kezükben nagyon sérülékeny demokráciánkat. Ma a globalizmus viharzónájában él az emberiség. A kisszámú magánbirodalom sarcolja a nemzetállamokat, vagy érdekeinek megfelelõen a nemzetállamoknak nincs is beleszólási lehetõsége saját sorsuk irányításába. Elképesztõ hazugságokra mutatott rá az elõadó, amikrõl egyáltalán nem szólnak a hírek. Az elõadás után felmerült a kérdés, miféle manipulált világban élünk mi valójában? Egyáltalán gyermekeink boldogulása érdekében lehetõségünk van-e beleszólni a dolgok folyásába? Mivel a jelenlegi pénzvilág nagyobb részben fedezet nélküli gyártott pénz, így a pénzbuborékoknak, vagy a csõdnek közel sincs vége. Drábik János a munka vagy érték alapú világ teremtésérõl beszélt, ami valós megoldása lehetne a nemzetállamoknak, valamint az önálló pénz és cserekereskedelem megszervezése. Meggyõzõdése, hogy a politikai „elit” példamutatása, a közös sorsvállalás, az értékalapú – emberközpontú erkölcsös társadalom a jövõ nemzetállamainak a lehetõsége és kimenekülési esélye. Nincs más lehetõség! A több ezer éves magyar örökség kötelez bennünket arra, hogy ne egymás kárára éljünk. Kulturális örökségünk, nyelvünk és kreatív gondolkodásunk valós nemzeti felemelkedésünk esélye. Az elõadás végén több konkrét kérdésre kapott választ a hallgatóság, majd tartalmas és bensõséges beszélgetéssé alakult át a szabadegyetem baráti közönsége. – számolt be lapunknak Rajnai Miklós.

Drábik János: Szerezzünk érvényt az állam fegyveres monopóliumának (www.hirhalo.net)

Az állam erõszak-monopóliuma megbonthatatlan – állapította meg Lázár János még 2009. május 21-én, amikor az Országgyûlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának az elnöke volt. Az állam olyan tartós uralmi képzõdmény, amelyet az államterület, a fennhatósága alá tartozó lakosság és az állami erõszak-monopóliuma határoz meg. Tehát az államiság egyik meghatározó ismérve az, hogy kizárólag övé a legitim erõszak-monopóliuma. Bárki más csak annyiban rendelkezhet az erõszak eszközei felett, amennyiben erre az államtól felhatalmazást kap.
Max Weber volt az, aki úgy határozta meg az államot, hogy az egy adott területen a legitim fizikai erõszak-monopóliumával bíró szervezet. Ha az állam mellett más valaki is alkalmaz erõszakot legitimnek tûnõ módon, akkor az valójában nem ismeri el az állam vezetõit, illetve az adott állam területi fennhatóságát és törvényeit. A legitimitás éppen azt jelenti, hogy az államot valamilyen igazoló elv mentén minden területén élõ állampolgár elismeri. Ha ez nincs így, akkor az uralomért, illetve az állam részérõl a legitimitásért megindul a rivalizálás. Az állam vezetése azonban törvényesen alkalmazhat erõszakot, ha ellenszegülnek a döntéseinek. Ezért van az, hogy az államot területisége, jogrendszere, vezetést ellátó intézményei, valamint a legitim kényszer lehetõsége határozza meg. Mindezt azért bocsátottuk elõre, mert az alaptörvény elfogadásának idõszaka alkalmat nyújt arra, hogy a magyar állam erõszak-monopóliumának a megbonthatatlanságát végre helyreállítsuk.
A magyar állam erõszak-monopóliumát a legnagyobb mértékben sérti, hogy magáncégek (köztük külföldi tulajdonú vállalatok) alkalmazásában több mint százezer õrzõ-védõ fegyveres megszerezte magának Magyarországon az állami erõszak-monopólium jelentõs részét. Lehetõséget kaptak arra is, hogy biztonsági cégként magánnyomozási és információgyûjtési tevékenységet is folytassanak. Ily módon fontos közérdekû információknak is a titokbirtokosaivá váltak. Az információ birtoklása pedig hatalmat jelent, amellyel egy magáncég viszonylag könnyen vissza is élhet. Semmi nem indokolja, hogy a magyar állam erõszak-monopóliumát magáncégeknek véglegesen kiszervezzék, mert ez súlyosan sértheti Magyarország érdekeit, nemcsak napjainkban, de a jövõben is. A magánbiztonsági, magánnyomozói és magánfegyveres õrzési tevékenység nagymértékben megkönnyíti, hogy a közérdek sérüljön, és fontos információk illetéktelen magánkezekbe kerüljenek.
Lehet-e olyan megoldást találni, ahol maradéktalanul érvényesül az állam erõszak-monopóliuma, és mégis kielégítõ módon lehet biztosítani a magánvagyon, és a magánintézmények védelmét? A Magyar Vállalkozói Kamara vagyonvédelmi tagozatának jogutódjaként mûködõ Magyar Biztonságvédelmi Egyesületet állami hatósággá kellene átalakítani. A közhatalom felügyelete alá kell helyezni a személyvédelmi, vagyonvédelmi és magánnyomozói tevékenységet. E nélkül nem érvényesíthetõ az állam erõszak-monopóliumának a megbonthatatlansága, amiért Lázár János is síkraszállt.
Nyilvánvaló, hogy ha a nemzeti vagyon, amely közvagyon volt, átalakul magánvagyonná, akkor annak védelmérõl az új magántulajdonos köteles gondoskodni. Az õ érdekvédelmérõl van szó, tehát ennek a költségeit neki kell viselnie. A költség viselésének azonban nem az az alkotmányosan elfogadható módja, hogy ezt a fontos közfeladatot kiszervezzék kellõen nem ellenõrizhetõ profitorientált magáncégek számára. Ez a gyakorlat súlyosan sérti a közérdeket. A helyes megoldás az, ha az állam valóban érvényesíti erõszak-monopóliumának a megbonthatatlanságát, és megfelelõ díjazásért bérmunkában látja el a tulajdonosok számára magánvagyonuk õrzését. Ez kettõselõnnyel is járna. Egyrészt az állam nem szegné meg a saját maga által is hirdetett erõszak-monopóliumot, mert a több mint százezer – nagyrészt fegyverrel is rendelkezõ – kiképzett õrzõ-védõ visszakerülne állami alkalmazásba, és a jövõben már szigorú állami felügyelet alatt tevékenykedne. Másrészt a magántulajdonosok számára bérmunkában látná el az állam a személyi és vagyoni biztonságot nyújtó õrzõ-védõ szolgáltatást, ami jelentõs bevételekhez juttatná.
Ennek a megoldásnak további elõnye lenne, hogy valamennyi fegyveres testület megfelelõ szervezeti keretek között többletmunkához és többletjövedelemhez juthatna. Meg lehetne tartani a fegyveres testületek dolgozóinak az eddig járó nyugdíjkedvezményeket úgy, hogy nyugdíjkorhatáruk elérése után már a többletjövedelmet biztosító – de szigorú állami keretek között mûködõ – állami biztonsági cégeknél dolgozhatnának. Magyarországon az õrzõ-védõ szolgáltatást nyújtó magáncégek jövedelmezõ vállalkozások, és tulajdonosai szép haszonhoz jutnak. Ha az állam látja el bérmunkában a magántulajdonosok számára magánvagyonuk õrzését, akkor ez a jövedelem az állam bevételeit gyarapítaná, amibõl már fedezni lehet az állami fegyveres testületek jogos pénzügyi szükségleteit.
Politikai elõnye is lenne ennek a megoldásnak, mert véget vetne annak a kártékony kettõsmércének, amelyet maga az állam is alkalmaz saját megbonthatatlan erõszak-monopóliuma vonatkozásában. Alaptalanul – téves bírói megítélésre támaszkodva -félkatonainak minõsít olyan fegyvertelen és közrendet szolgáló civil szervezõdéseket, amelyek állampolgári kezdeményezésre a gyülekezési és szervezkedési szabadság alapján jöttek létre, és anyagi érdekeltség nélkül törekednek a közjó, a közérdek, a közbiztonság érvényesítésére. Ezzel szemben ugyanez az állam szemforgató módon nem tekinti az állam erõszak-monopóliuma gyakorlati feladásának – durva megszegésének - azt, hogy profitorientált (gyakran külföldi tulajdonban lévõ) magáncégek vegyék át több mint százezer – nagyrészt fegyverrel is rendelkezõ – kiképzett magánzsoldos foglalkoztatását egy olyan országban, ahol a hivatalos állami hadsereg létszáma alig haladja meg a húszezer fõt.