Még áprilisban nyílt kiállítás a Honvéd Kaszinó Fafaragó Körének alkotásaiból „Remekel a bizsók” címmel. A fafaragások megtekintését követõen kíváncsiak voltunk arra, vajon hogyan készülnek a kanalak, sótartók, tükrösök és cifra botok, vagy épp az egészen modern csekk – és mobiltelefon-tartók. A Stiller Gábor népi iparmûvész vezette szakkör tevékenységérõl kérdeztük az alkotókat, akik között képzett fafaragó és a szabadidejét töltõ iskolás is tevékenykedik.

– Mikor és hogyan alakult meg a szakkör?
– Korábban a Kodály Zoltán Mûvelõdési Házban tevékenykedett a fafaragó szakkör, majd 2008-ban alakult újjá a Honvéd Kaszinóban. Most már elmondhatjuk, hogy sokan vagyunk, fiatalok és idõsek egyaránt. Szeptembertõl májusig tartjuk foglalkozásainkat minden héten pénteken.

 – Többnyire kik választják a fafaragó tevékenységet?
– Azért alakultunk meg, hogy legyen hol találkozniuk és tevékenykedniük a fafaragás iránt érdeklõdõknek. Mivel a faragás meglehetõsen idõigényes elfoglaltság, ezért többnyire idõsebbek tevékenysége, de szerencsére egyre több fiatal van tagjaink között. Ez azért is nagyon fontos, hogy a gyerekek ne csak a számítógép elõtt töltsék el a szabadidejüket, hanem találjanak értelmes és értékes elfoglaltságot is. A fafaragással megismerkedhetnek a hagyományokkal, régi tárgyi kultúránkkal. Általában az idõsebbek tanítják, segítik a fiatalokat. Minden tagunk sok jó ötlettel járul hozzá a közös alkotáshoz, például a csekk-vagy a távirányító-tartó kifaragása érdekes megoldás, és ezekkel az elgondolásokkal tulajdonképpen a modern világot ötvözzük a hagyományokkal. Az általunk készített tárgyak ráadásul a háztartásokban is használhatók.
– Milyen motívumok köszönnek vissza ezeken a használati tárgyakon?
– Alapvetõen a hagyományos zalai, somogyi motívumokat használjuk fel, de az utóbbi idõben elõszeretettel alkalmazzuk az õsi magyar turáni ornamentikát is, vagy honfoglalás kori sírból elõkerült eszközökön látható mintákat. Más nemzetek díszítõmotívumai is érdekesek, ezen a fakupán például egy ciprusi minta látható – mutat rá Stiller Gábor az egyik alkotó faragására, ami akár ceruzatartóként is használható. – A tárgyak felületén ismétlõdõ minták teszik széppé az egyszerû használati eszközöket. Ez a felület viszont olyannyira szépen mutatja a fa erezetét, hogy nem volt szívem kifaragni. – futtatja végig az ujját a kupán a tárgy készítõje. Egy teljesen egyszerû fakeretet is fel lehet dobni valamilyen körbefutó ornamentikával, de az ötletek száma majdhogynem végtelen. Számos tárgyat készítünk, például kanalakat, dobozokat, apró használati tárgyakat, kulcstartókat, vagy épp fülbevalókat. Sok esetben szerszámainkat is mi készítjük, vagy más tevékenységekhez szükséges eszközöket, például szövõkereteket, állványokat. Érdekes, hogy egy-egy munka mennyire magán hordozza készítõjének egyediségét, sajátos stílusjegyeit. Minden ember máshogy látja ugyanazt a dolgot, és mindig tudjuk, hogy melyik tárgyat ki készített.
– Milyen módjai, technikái vannak a faragásnak?
– Dolgozunk domború faragással és karcolozással, ez utóbbi úgy készül, hogy a fafelületen késsel vágjuk meg a mintát, majd valamilyen színnel kitöltjük azt. Népszerû eljárás az úgynevezett spanyolozás, ami onnét kapta a nevét, hogy a kifaragott mintát színes spanyolviasszal töltjük fel. További megoldás az ékrovásos technika, amely kitölti az egész felületet, ilyen például ez a szépen kifaragott rozetta. A fa élénkebb, jellegzetes színét parafinnal érhetjük el. Ahány megye, annyi technika, a spanyolozás például csak a Dunántúlra jellemzõ, míg például Zalában szinte az összes eljárással dolgoztak, illetve dolgoznak mind a mai napig. A különféle tárgyakat csapolással és ragasztással illeszthetjük egymáshoz, elõbbi az õsibb, hagyományosabb eljárás. Nem csak fát, hanem csontot és szarut is szoktunk faragni, ez fõleg Jerausek Gyula népi iparmûvész tagunk kedvelt tevékenysége. Természetesen a különféle fákkal – cseresznyével, dióval, szilvával – más-más módon dolgozhatunk, de összességében a keményfával lehet a legkönnyebben boldogulni.
– Áprilisban volt utoljára a szakkörnek kiállítása. Milyen idõközönként mutatják meg munkáikat a nyilvánosság elõtt?
– A legutóbbi kiállításunk a Költészet Napjához kapcsolódott, mint ahogy mindegyik szereplésünk valamilyen eseményhez köthetõ, illetve a városi rendezvényeken is szívesen megmutatjuk bárkinek a fafaragás fortélyait. Emellett gyakran állítunk ki iskolákban, például a Mezõ gimnáziumban. Évi egy kiállítást azért mindig meg szoktunk szervezni.
Ziegler Anita