A klímaváltozásról, a globális felmelegedésrõl gyakran hallunk, olvasunk megdöbbentõ híreket, melyek szerint a sarki jégtakarók mennyisége évrõl évre csökken és egyre gyakoribb a szélsõséges idõjárás. A klímaváltozás megváltoztatja az ökoszisztémát, és emberek millióinak életkörülményeit. A felmelegedés az egész bolygóra hatással van. Ezért mi emberek is felelõsek vagyunk azzal, hogy túl sok légkört károsító szén-dioxidot és egyéb üvegházhatású gázt engedünk a levegõbe. Azt is tudjuk, a klímaváltozás természetes velejárója a Föld történetének.

A témával kapcsolatban Höfle Béla okl. faipari mérnök, ökoenergetikus, a Magyar Napenergia; a Biogáz Szövetség, a Megújuló Energia Szövetség tagjának, valamint a Szélenergia Társaság Dél-dunántúli referensének véleményére voltunk kíváncsiak.

– Azok a prófétai jövendölések, amelyek a Bibliában találhatók földünk természeti állapotának hegyomlásszerû megrendülésérõl, megvalósulni látszanak – kezdte a régmúltra visszanyúlva Höfle Béla. Vagyis arról, amirõl az utóbbi harminc évben kezdtek el egyre többet beszélni, s amelyrõl az utóbbi tíz-tizenöt évben már naponta adnak híreket a tömegtájékoztatásban. A Biblia tud arról, hogy az emberiség a történelme folyamán nagyon sokszor pusztította az õt körülvevõ természetet. A Jelenések könyve jövendöléseiben megelevenedik az i. sz. 5. századi népvándorlás pusztítása, amely szárazföldet és tengert egyaránt érintett. – Természetesen ezeket a bibliai jóslatokat nem szabad tudományos tényként kezelni, de arra azért rávilágítanak, hogy a klímavédelem nem éppen mai keletû. Napjaink ökológiai változásairól elõször az i. e. 8-7. században Ésaiás próféta jövendölése a földi történelem végének hirtelen gyorsasággal lezajló természeti pusztításának képét idézi. Olyan korban élünk, amely a tudomány, a technika káprázatos fejlõdésének idõszaka. Más, idetartozó próféciákból kiderül, hogy az emberiség az esztelen haszonszerzés lázában ég. Olyan civilizációban élünk, amely a nyersanyagot a lehetõ leggyorsabban alakítja át hulladékká. A Földet kiszipolyozzuk, a természeti forrásokat kimerítjük, az élõvilágot tönkretesszük a magunk kényelme érdekében. Ebben a törekvésben sokan meggazdagodnak, még többen válnak nyomorgóvá, kiszolgáltatottá. Hóseás szavai az állatvilág pusztulásáról szólnak. Közismert, hogy számtalan faj és fajta veszett ki az élõvilágból fõleg az utóbbi 20-30 évben. Különösen jellegzetes a tankhajók, a tengeri fúrótornyok elsüllyedése miatt a tengervizek állatvilágának pusztulása. Jóel próféta több mint 2600 évnyi távolságból a sáskajáráshoz hasonló hirtelen és gyors pusztulásról beszél, a vizek kiszáradását, a gabonafélék pusztulását említi. A dinoszauruszok kipusztulásához lehet hasonlítani a most tapasztalható vészes fajpusztulást. A lényeg az, hogy az emberi társadalmak már a régmúlt idõkben is foglalkoztak a környezetükkel, klímájukkal. 

– Jöjjünk egy kicsit közelebb az idõben!

A norvég Nobel-bizottság Al Gore volt amerikai demokrata párti alelnöknek és az Éghajlat-változási Kormányközi Testületnek (IPCC) ítélte oda a 2007-es Nobel-békedíjat. A kitüntetéssel a norvég parlament által kinevezett független testület azokat az erõfeszítéseket ismerte el, amelyeket Al Gore és az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete az emberiség okozta éghajlatváltozással kapcsolatos ismeretek terjesztésére, illetve a klímaváltozás elleni harchoz szükséges intézkedések alapjainak lefektetésére tesz.  Al Gore, az USA korábbi alelnöke harminc éve foglalkozik a globális felmelegedés kérdésével. A 2000. évi - számára sikertelen - elnökválasztás óta legfõbb feladatának a klímaváltozással kapcsolatos ismeretterjesztést tekinti. Az elmúlt hat évben beutazta a világot, felkereste a bolygó azon területeit, ahol a változás jelei kézzelfoghatóak, és sok száz elõadást tartott annak érdekében, hogy az összegyûjtött információkat megossza az érdeklõdõkkel. Az elõadások kibõvített anyagából film készült és könyvet írt Kellemetlen igazság címmel, melyet véleményem szerint mindenkinek el kellene olvasni. Dokumentum filmjét Oscar-díjjal jutalmazták. A könyv engem is sokkolt, néhány oldal elolvasását követõen meg-meg kellett állnom az olvasásban és pihentetõül egy kicsit a szépirodalommal oldani. A könyv bemutatja, hogy a jelenleg zajló globális felmelegedés nagy részéért az emberiség is felelõs, és ha nem cselekszünk gyorsan, a következmények visszafordíthatatlanok lesznek, világunk katasztrófák láncolatán fog átesni. Ha a Földön dolgozó tudósok túlnyomó többségének igaza van, csak tíz-húsz évünk maradt arra, hogy megakadályozzunk egy óriási katasztrófát, amely egész bolygónk klímarendszerét örvényszerû pusztítássá változtatja. Extrém idõjárást, árvizet, aszályt, járványokat és halálos hõhullámokat szabadít ránk, nagyobbakat mindennél, amit valaha megtapasztaltunk. Ezt a katasztrófát mi magunk fogjuk részben elõidézni.

– Nézzünk egy-egy nagy változást a könyvbõl!

– Az afrikai sivatagban a Szahara valószínû délebbre fog húzódni, Észak-Amerika keleti és nyugati része fuldokolni fog a sok csapadéktól. A becslés szerint ötven éven belül a Kárpát-medencében várhatóan 20 százalékkal csökken a csapadék, ugyanakkor a hõmérséklet a globális átlagnál jobban nõ. Mindezek elõjelét már érezzük. Ha nem tudjuk megakadályozni odafigyeléssel, konkrét beavatkozással az elkövetkezõ 15-30 évben az általános felmelegedés értékét nem bírjuk két fok alatt tartani, mindezek be fognak vélhetõen következni. Al Gore véleménye szerint a civilizáció fennmaradásához nélkülözhetetlen a légkör széndioxid szennyezõdésének a csökkentése.

– Mi magunk mit tehetünk? Honnan szerezhetünk információt éghajlatunk megmentése érdekében?

– Ismerjük a veszélyeket, a sokasodó problémákat. Mindig változott és változni is fog a Föld és vele együtt a klímája is, de az emberiség által produkált negatív hatásokat minimalizálni kell. A tudat és a gondolat formálása a legfontosabb! A globális agresszív pénzügyi tõke csak a profitot nézi, azt kellene valahogy megzabolázni. Számtalan Greenpace kiadvány megjelent a témában. Herman Scheer tudós, közgazdász, a Napstratégia címû könyvében a megújuló energiák kérdésérõl ír, és programot ad arról, hogy mit, hogyan kellene tennünk. A környezeti felelõtlenségben az is benn van, ha valaki eldobja az utcán a cigarettacsikket, a papír zsebkendõt, rodeózik autójával, vagy feleslegesen égeti a villanyt. Ahhoz, hogy a légkörbe jutó széndioxid mennyisége 2050-ig a felére csökkenjen, az iparosodott országoknak minimum 80 százalékkal kell csökkenteniük saját kibocsátásukat. Ez a feltétele annak, hogy a globális felmelegedés mértéke 2 Celsius-fok alatt maradjon A tudósok egyetértenek abban, hogy csakis így tartható kordában az éghajlatváltozás. Ha mindannyian összefogunk, a kormányok, a gazdaság szereplõi és a Föld összes lakója, akkor az átlaghõmérséklet emelkedését sikerülhet megállítani + 2 Celsius–fok alatt. Amennyiben folytatódik az eddigi gyakorlat, akkor a globális átlaghõmérséklet a század végére akár 5 Celsius-fokkal is emelkedhet. Szükséges az egyének, közösségek viselkedésének megváltoztatása, különösen sok a lehetõség házépítések, a közlekedés és a fogyasztói szokások terén. Természetesen a legnagyobb ipari szennyezõk, így az energiaipar, vegyipar káros anyag kibocsátásának visszafogása.

– Lefordítva mindennapjainkra a mi lehetõségeinket: mit tehetünk például otthon a háztartásban?

– Minél energiatakarékosabb termékeket kell vásárolni, és vásárlás elõtt ellenõrizzük az új gépek energiafogyasztását. Állítsuk takarékos üzemmódra a számítógépet, ha nem dolgozunk. Készenléti állapotban is sokat fogyasztanak a hifi-berendezések, a tévékészülékek, a videomagnók, a számítógépek és tartozékaik. Használat után ki kell húzni a töltõket és adaptereket, mert akkor is fogyasztanak energiát, ha nem töltenek. Ezek költsége egy átlagos háztartás esetén akár évi húszezer forint is lehet. Már otthon szelektíven gyûjtsük a hulladékot, a lehetõségeink szerint komposztáljuk a zöldhulladékot. Használjunk energiatakarékos világítótesteket. Energiatudatos fõzésre kell törekedni a konyhában. Fõzés közben a fedõ maradjon a lábason és használjunk kevesebb vizet a fõzésénél. A hûtõt hûvös helyre állítsuk, a víz melegítésére, és fûtésre szereltessünk gazdaságos napkollektorokat. Ne fûtsünk jobban a szükségesnél, 21 C fok már kellemes meleget ad a nappaliban, míg a háló és elõszobában, valamint a ritkán használt helyiségekben ennél alacsonyabb hõmérséklet is elegendõ. Ügyeljünk a nyílászárók szigetelésére és az energiatakarékos szellõzésre. Minden egyes Celsius–fokkal, amellyel a szoba hõmérsékletét csökkentjük, a fûtéshez használt energia akár 6 százalékát megtakaríthatjuk. A jól szigetelt házakat a napkollektorok tavasszal és õsszel teljes egészben elláthatják a meleg víz készítéséhez szükséges hõmennyiséggel, télen pedig jól kiegészítik a hagyományos fûtési rendszereket. Természetesen ezek nem csoda dolgok, de a sok kis energia-megtakarítás összességében már több száz millió háztartást figyelembe véve nagyon jelentõs energia-megtakarítást eredményez, és például ennek eredményeként nem kell újabb fosszilis vagy nukleáris erõmûvet építeni. Egyébként már korábban felajánlottam a könyvtárnak, az önkormányzatnak, hogy más helyi környezettudatos szervezetekkel közösen akár minden héten Energiasziget, vagy Zöld pont néven szívesen rendelkezésre állok minden érdeklõdõvel egy beszélgetésre, legyen szó régebbi és újabb hõszivattyú, hõszigetelés vagy kollektor témáról, energiatakarékos megoldások hasznosításáról, konkrét megvalósítható példákról, stb. Természetesen a jelenlegi önkormányzat felé is él ajánlatunk.

B.E.