Marton Istvánnak mennie kell, ez a kimondott, leírt mondat a végkövetkeztetése az MSZDP nevében, Bogár Ferenc képviselõ úr által tartott sajtótájékoztatónak. Nem védve (erre igazán nincs okom) a polgármestert, felhívnám a tisztelt kanizsaiak figyelmét egy-két apróságra, ami a napi politizálás szintjén rendszeresen elfelejtõdik, és emiatt könnyen téves következtetésekre jutunk. Egyszerûbb ugyan bûnbakot találni a város sikertelenségéért a mindenkori polgármester személyében, de ez egyrészt igazságtalan lenne, másrészt az önkormányzatiság demokratikus elveibõl nem vezethetõ le.

Tehát a polgármester. A polgármester nem vezetõje a városnak (a város nem gazdasági társaság), nem hiearhikusan felépített rendszer, amelynek a csúcsán egy ember ül, és döntéseket hoz. A várost egy – a népképviselet elvén választott – testület vezeti, amely testület a város mûködését rendeletek és határozatok útján szabályozza. A polgármester a testületben (nem véletlenül) csak egy szavazattal bír. Jól fejezik ki helyzetét az ismert idézetek: elsõbb az elsõk között, egyenlõbb az egyenlõk között... Kétségtelen, a polgármester-funkcióhoz többlet jogosítványok is tapadnak, ezek azonban kevésbé lehetõségek, sokkal inkább kötelezettségek.

Levezeti a testületi üléseket, képviseli a várost kifelé, a testület által átengedett hatáskörben kisebb súlyú döntéseket hoz, a döntések végrehajtását szervezi és ellenõrzi... Természetesen a felsorolt feladatokat is lehet jól, vagy kevésbé jól végezni, és ezt a munkát lehet nyilvánosan elismerni vagy bírálni, de legalább mi, képviselõk nézzünk szembe a ténynyel, nem a mindenkori polgármester személye a legfõbb biztosíték a sikerre, és korlátlanul nem tehetõ felelõssé a sikertelenségért sem.

A többség felelõssége. A köztársaság, mint államforma mûködtetésének alappillérei a különbözõ értékrendeket hordozó és az állampolgárok véleményét összefogó, kifejezni törekvõ pártok. Õk hivatottak arra, hogy négyévenként a programjaikban megfogalmazott szándékukat és azt képviselni tudó személyeket a választók elõtt bemutassák, és annak megvalósításához a szavazatokban kifejezõdõ támogatást kérjenek. Így történt ez 2006-ban Nagykanizsán is, és tiszteletben tartandó a kanizsai polgárok akarata, amikor a választások során a Fidesz által képviselt értékrendet és a Fidesz által jelölt Marton Istvánt támogatták szavazataikkal. Az, hogy baj van, már akkor látszott – és ezt sok képviselõtársam szóvá is tette – amikor nyilvánvalóvá vált, hogy program a négy év helyi kormányzásra nem készült, az elsõ ülésen még Marton István polgármester úr rögtönzéssel ugyan megpróbálta a jelölõ pártjának mulasztását elfedni, több mint egy év után azonban ez már kevés. Természetesen a felelõsség, átháríthatatlanul a többséget alkotó Fideszé, akár az értékrend képviseletérõl, akár az általuk jelölt, majd a kanizsaiak által megválasztásra került polgármester személyérõl van szó.

A mindenkori többség reakciói. Pontosan kiszámítható és történelmi példákkal igazolható, hogy mit tesz a többség, ha mindenki számára nyilvánvalóvá válik, képtelen a rá bízott feladatokkal (jelen esetben a város irányításával) megbirkózni, az õt megválasztó polgárok elvárásának megfelelni. Az ismert érvekhez nyúl, amelyek mûködni látszottak a cézárok korától Kádár Jánosig.

Ezen érvek szerint a többség a múlt hibáit sorolja. A rettenetes helyzetért az elõdök a felelõsek, csak hatalomba kerülve tudtuk meg, hogy mekkora a baj. Éppen a múltra hivatkozva, gátlástalanul és méltánytalan módon lecserél szinte minden vezetõt, a valódi szakembereket sem kímélve. Mindenért a külsõ körülmények a hibásak, emiatt nem vagyunk képesek alkotni, jelenleg mindenért a kormányzat a felelõs. Állítja, hogy az ellenzék nem mûködik együtt a város érdekében, nem támogatja az elõterjesztéseinket, obstruál, igazságtalanul bírál. Az átfogó program hiányában látszat cselekvéseket folytat, személyeket támad, nem kímélve esetenként a saját támogatóit sem. Hangneme egyre arrogánsabbá válik, az igazán kényes ügyekben nem vállalja fel a döntéseinek következményét (lásd: többségként kivonul a közgyûlésrõl). Látszatintézkedéseket hoz, jelképeket cserél, szobrokat költöztet, utcákat nevez át, saját választóinak próbál közpénzt nem kímélve kedveskedni. Végsõ esetben saját polgármesterével – akár apró ügyekben is – konfrontálódik, próbálja a pártja felelõsségét rá hárítani, mert ezt egy menekülési lehetõségnek tartja.

A fentiekbõl számomra az következik, hogy a felelõsség, átháríthatatlanul az önkormányzati többséget biztosító Fidesz Nagykanizsai Szervezete vezetõinél és önkormányzati frakciójánál tetten érhetõ. Nem hiszek abban (bár bekövetkezhet), hogy a polgármester esetleges lemondása és az ebbõl következõ rendkívüli polgármester választás bármit megoldana. És végül, nem hiszek a háborúban, de még az állandósult konfrontációban sem, akár a többség és polgármestere, akár a politikai különbözõséget megjelenítõ pártok között alakul ki. A még vállalható kompromisszumok alapján megvalósuló együttmûködésben hiszek és abban, hogy elõbb vagy utóbb csak azok vállalnak közszereplést, akik ezt az adott körülmények között meg is próbálják.

Böröcz Zoltán,
önkormányzati képviselõ

(A Kanizsa Dél-Zalai Hetilap szerkesztõsége úgy látja, a helyi médiumok hírértékén felül kezelik a hónapok óta kialakult helyzetet, fokozva és gerjesztve ezzel a „mondjon le” hangulatot. Mivel jelenleg nincs olyan törvényileg vagy etikailag fölhozható érv Marton István polgármester ellen, ami távozásra kényszeríthetné, lapunk a jövõben nem kíván foglalkozni ezzel a témával. Természetesen, ha valós indok merül fel, nem zárkózunk el annak közlésétõl – a szerk.)