Március kilencedike közeledtével minden párt, szakszervezet hallatja hangját, véleményt nyilvánít, szórólapokkal zsúfoltak a postaládák. Városunkban õsszel a Nagykanizsaiak a Nemzetért civil szervezet volt a legaktívabb. Az utóbbi idõben csend van körülöttük. A hallgatás okáról kérdeztük Ladányi Istvánnét.

– Utóbbi találkozásunkkor elmondtam, hogy a Nagykanizsaiak a Nemzetért Hagyományõrzõ Egyesület milyen terveket dédelget. Sajnos sok minden elmaradt ebbõl, hogy mindjárt önkritikával kezdjem. Ennek azonban nem lelki és szellemi oka van, hanem anyagi. Ismert, hogy mai világunk az anyagiakra épül. Ezt az akadályt nem tudjuk leküzdeni. Most viszont úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Március elsején rendezünk egy baranta bemutatót a Zsigmondy-Széchenyi Szakképzõ Iskolában tizenegy órakor. A rendezvény megtekintése ingyenes.

A baranta egy tradicionális magyar harcmûvészet, az õsmagyarok hadrendbe állását mutatja be. Ennek csúcsán a Kassai-Kelemen lovas-íjász páros áll. A kezdõknek egy birkózáshoz hasonló küzdõsportot tudunk ajánlani, melyet folytathat a pásztorok botozása, és a szablyával való bánásmód elsajátítása. Ez alkalomra meghívtuk az ország minden részérõl e tevékenységek jeles mestereit. Nem titkolt célunk, hogy városunkban baranta egyesület alakuljon, és képviseljen minket az országos versenyeken. Vannak Nagykanizsán nagyon jó sportolók, akik erre alkalmasak, gondolok itt például a birkózó szakosztályra. Hiszem, hogy a fürkész íjászok is szívesen vennének részt egy ilyen együttes munkában. A következõ rendezvényünk aktualitását Wass Albert születésének századik, halálának tizedik évfordulója adja. Április negyedikén, este hét órától, a HSMK színháztermében tartjuk megemlékezésünket. Rendezvényünkre meghívtuk az Ismerõs Arcok nemzeti rockzenekart. A koncert keretein belül Simó József, Wass Albert mûveket ad elõ. Hiszem, hogy az elõadás kimagasló mûvészeti és színházi élményt fog nyújtani a nézõknek, mely után ráéreznek arra, amit én személy szerint Wass Albert mûveibõl kiérzek, hogy amíg nem fogunk össze, amíg nem tanuljuk meg szeretni és tisztelni egymást, addig nem sokat fogunk érni. A rendezvényre jegyeket a Magyar Ház Könyvesboltban 1908 forintért elõvételben, illetve a helyszínen 2500 forintért lehet váltani. Ettõl a rendezvényünktõl anyagi hasznot várunk, ez után tudunk korábbi terveinkben elõrelépni. Nagyon szeretnénk egy úgynevezett vasárnapi iskolát létrehozni a gyerekek számára, ahol megtanulhatnák az igazi magyar történelmet. Ezzel nem szeretném megbántani a történelem tanárokat, mert a városban már nagyon sokan igaz történelmet tanítanak. Azok számára nyújtanánk segítséget, akiket az iskolarendszeren belül nem ér el történelmünk hitelessége.

– Tehát április negyedikéig megvan a konkrét program, de mi lesz március kilencedikén, hogy áll a civil mozgalom a népszavazás kérdéséhez?

– Kinyomtattam és átnéztem az alapszabályunkat, hogy mit szabad tennünk, és mit nem. Megalakulásunkkor szerencsére belevettük, hogy nemzeti sorskérdésekben állást foglalunk. Tehát, mint elmondtam az összefogás jegyében kell a népszavazásra gondolni mindenkinek. Igazából annak látnánk értelmét, ha valamennyi törvénytervezetet egyszerre utasítaná el az egész társadalom. Teljesen mindegy, melyik párt ötlete, terve lett volna, akkor is ellene szavaznánk. Kétségbeejtõ észjárásra vall az, aki csupán párthûségbõl nemmel szavaz, hiszen azért a háromszáz forintért vehetek a gyermekemnek, vagy az unokámnak egy tábla csokit. Ezekkel a háromszáz forintokkal nem tudjuk a büdzsét befoltozni. Miért a milliárdosoknak adnánk oda? Gondolom egyértelmû a válaszom…

Czene Csaba