– Nekem hazám Zala, és nagyon tisztelem a piaristákat. – indokolta Bekk Mária, hogy szokásával ellentétben miért fogadta el a meghívást az Októberi Estékre. Kövér László házelnök felesége hétfõn fiatalhoz-idõsebbhez egyaránt szólt, humorral és szeretettel idézte fel egy pákai lány és egy pápai fiú közös húszegynéhány évét. – Foglaljon helyet és meséljen, mintha a konyhaasztalnál tenné – kérte a vendéglátó Vereb Zsolt atya, s valóban, nem tudtuk eldönteni, az édesanyát vagy éppen a hajdani történelemtanárt hallgatjuk.

– A gulyáskommunizmus, ahogyan minket, a legvidámabb barakkot emlegettek, azt jelentette, hogy nem éheztünk. De ennek ára volt. Hitelbõl éltünk, még ma is ennek isszuk a levét. Amikor ’85-ben Gorbacsov átvette Szovjetunióban a kormányzást, üres kasszát talált. Nálunk munkanélküliség hivatalosan nem volt, gyáron belül annál inkább. Kétféle útlevél létezett. Egy piros a szocialista országokba. Meg egy kék nyugatra, ahová csak három évenként utazhattunk. 

 – Az egész keleti táborban nagy megkönnyebbülést és reményt keltett, hogy a krakkói érseket, Karol Wojty³át választották pápának. Amikor a gdyniai repülõtéren misézett, két napos út után mi is részt vettünk rajta. Feledhetetlen, azóta se láttam annyi embert. És a rendszer félt. Jöttek-mentek a karhatalom, az OMO autói. Mint ahogyan idehaza is minden március 15. és október 23. – egyik se volt munkaszüneti nap – fokozott készültséggel járt. Féltek, mert azt hitték, a forradalomnak muszáj ilyen évfordulón kitörnie.
– A hatalom békén hagyta a társadalmat, ha nem feszegetett bizonyos tabukat. Ha hallgatott. A nyolcvanas években azonban az egyetemeken már akadt egy-két tanár, szakkollégium, ahol addig nem ismert információkhoz juthattunk. Ilyen volt a Bibó Istvánról, a Nagy Imre kormány miniszterérõl elnevezett szakkollégium is, melybõl késõbb a Fidesz létrejött. Pártállamban éltünk, ahol csak egy párt, az MSZMP és annak ifjúsági szervezete, a KISZ mûködhetett. Noha ennek a kizárólagosságnak nem volt nyoma az alkotmányban. 1988 márciusában történt a Fidesz megalakulása, melyen – hiába vettem részt az elõkészületekben – nem lehettem ott. Három hetes volt legidõsebb fiúnk. Utóbb igazoltnak vették „hiányzásomat”, így levelezõ úton lettem alapító, a harminchetedik.
– Pár napig nem történt semmi. Már azt hittük, fogatlan az oroszlán, mikor egy rendõr csepeli lakásunkra hozta az idézést. Szombaton a Zalai Hírlapban (fiatalok számára: akkor az MSZMP megyei bizottságának lapja) is megjelent, kiket részesítettek rendõri figyelmeztetésben törvényellenes szervezkedés miatt. Ez azért a szüleimnek nem volt könnyû.
– Azóta a Fidesz a családunk részévé vált, vagy mi váltunk a Fidesz részévé, nem is tudom, hogyan fogalmazzam. Nekem a békés, nyugodt családi élet biztosítása lett a feladatom. Két fiúnk után született egy kislányunk is, amikor a vele töltött GYES lejárt, beiratkoztam a Pázmány jogi karára, már harmincegynéhány évesen. Hamar rá kellett jönnöm a koromra. Nagyon hoszszú sorba kellett beleállnom az indexem lebélyegeztetésére. – Mi az, meghozták a banánt? – kérdeztem, a szocializmus éveinek hiánygazdaságára emlékezve. Csoporttársaim nem ismerték, hogy valaha volt olyan: sorbanállás a nagy ritkán kapható banánért.
– Két fiam jogásznak készül, lányom még pályaválasztás elõtt áll, alighanem gyógytornász szeretne lenni. Gyerekeimben mûködik az a fék: nem teszek ilyet, Apa miatt. Bár, azt hiszem, anélkül sem tennék. Ember lesz belõlük. – állapította meg örömmel az édesanya.
– Mi a kedvenc étele Kövér Lászlónak? – kérdezték az elõadás után Bekk Máriától. Megtudtuk, nincs ilyen, nem válogatós. Õ maga mindennap fõz, el is fogy a nagy lábas. A másik kérdés a Páka és Csömödér közti, szólásmondásban is megmutatkozó ellentét okát feszegette. Szóba került Páka kiváló szülötte, a piarista Öveges professzor is. A kedves együttlétet megköszönõ Zsolt atya a közeljövõben Korondról Kanizsára érkezõ aragonit-tárlatra is felhívta a hallgatóság figyelmét.
P.J.