A magyarországi szcientológia egyház egyik csúcsvezetõje volt, majd tíz év után szakított a szervezettel. Most a Heti Válasz kiadásában megjelenõ, Szcientológus voltam címû kötetében - illetve a Becsengetünk és elfutunk sorozat legújabb filmjében - tárja fel e sci-fi vallás kulisszatitkait. A Heti Válasz bemutatja Bonyai Pétert. Szõnyi Szilárd írása.

- Olvasta Bartus László Fesz van címû leleplezõ könyvét a Hit Gyülekezetérõl?

- Csak évekkel a megjelenése után, amikor kijöttem az egyházból.

- Hitelesnek tartotta ezt a kötetet?

- Nem ismerem a Hit Gyülekezete belsõ életét, de a könyv õszintének tûnt.

- Anno sokan lelkesedtek Bartus könyvéért, ám mióta a szerzõ a közéletben elszabadult hajóágyúként viselkedik, többen megkérdõjelezik az illetõ hitelességét. Önrõl esetleg nem fog kiderülni pár év múlva, hogy nem is az a józan fiatalember, akinek most látom?

- Remélem, nem; az egyház persze mindent el fog követni, hogy szavahihetetlennek állítson be. Politikai szerepet pedig nem vállalok, és Szcientológia: objektíven és szubjektíven címû blogomban sem szoktam szélsõségesen megnyilvánulni.

- Kötete mennyiben illik bele a szcientológiáról világszerte megjelent leleplezõ könyvek sorába?

- Alapvetõen beleillik, hiszen ugyanarról az egyházról szólnak, ráadásul én Németországban, Dániában és az Egyesült Államokban is dolgoztam a szcientológia központjaiban.

- Nyilván lesznek, akik kétkedve fogják olvasni a könyvét. Mivel tudja igazolni, hogy mindaz a számos abszurd vagy éppen hátborzongató eset, amirõl beszámol, megtörtént?

- Aki elolvassa a könyvemet, láthatja, hogy az nem egy harcos vádirat, amivel mindenáron meg akarok gyõzni másokat. A kötettel egyetlen célom van: aki a szcientológiával szeretne foglalkozni, az egyház hivatalos álláspontja mellett ismerhesse meg a szervezet árnyoldalait is. Akkora képzelõerõvel pedig nem rendelkezem, hogy ennek a tíz évnek a történéseit ilyen részletességgel mind kitaláljam. Ha volna ilyen képességem, lehet, hogy elmennék sci-fi írónak, ahogy annak idején a szcientológia alapítója, L. Ron Hubbard is kezdte.

- Tudomása szerint hányan léptek ki az utóbbi években a hazai szcientológia egyházból?

- Több tucatnyian bizonyosan, de ezt nehéz pontosan megmondani. Számos olyan ember van, akirõl tudom, hogy már nem tartja magát szcientológusnak, de papíron az egyház tagja marad.

- Miért?

- Sok vállalkozó tagja az egyháznak, és ha megtagadja a szervezetet, akkor a szcientológus kapcsolatrendszerére épülõ üzleteinek befellegzett.

- A kilépettek közül vajon miért ön az elsõ, aki könyvet ír a szcientológia árnyékos oldaláról?

- Talán azért, mert a szcientológia keményen fellép a kritikusokkal szemben, az egyház tisztségviselõi pedig az auditálások alkalmával sok olyan magánéleti titkot elárulnak, amivel sakkban lehet tartani az embert. Én is egy csomó olyan dolgot tudok másokról, amit nem kellene tudnom. Amikor például felvettünk valakit munkatársnak, írásban kellett nyilatkoznia arról, hogy kivel létesített szexuális kapcsolatot, milyen perverziója van, esetleg homoszexuális-e.

- Ha, az egyház tisztségviselõjeként, az ön feladata lenne, hogy "fekete propagandát" szervezzen egy elnyomó személy - jelesül mostani önmaga - ellen, mit tenne?

- Átnyálaznék minden dossziét, amit az egyházban vezettek rólam, és megnézném, milyen szaftos magánéleti adalékkal lehetne megkérdõjelezni a hitelességemet.

- Önrõl mit rejthetnek a dossziék?

- Szerencsére meglehetõsen visszafogott életet éltem a szcientológia elõtt. Tizenhét évesen lettem az egyház munkatársa, így korábban esélyem sem igen lett volna durva dolgokat elkövetni.

- Sikkasztással azonban biztosan meg fogják vádolni, hiszen könyve szerint az egyházban ezért folyt eljárás ön ellen.

- Meglehet, azt fogják híresztelni, hogy sikkasztottam, megrögzött hazudozó vagyok, ezért is rúgtak ki a szcientológia elitcsapatának számító Sea Orgból. Csak akkor erre vajon miért nem sikerült sohasem bizonyítékot találni, és miért lehettem évekig a hazai egyház egyik vezetõje, a közép-európai szervezet második embere?

- Az egyház tisztségviselõjeként sem követett el például köztörvényes bûncselekményt?

- Nem tudom pontosan, hogy az egyház kétes ügyletei büntetõjogi szempontból minek minõsülnek. Mindenesetre követtünk el dolgokat, amelyek valószínûleg törvénytelenek voltak.

- Például?

- Bejön egy vállalkozó az egyház központjába, sporttáskában átad húszmillió forintot, és azt mondja, kamu számla alapján visszaigényelt áfabefizetésbõl származó feketepénz. Átvesszük, az adóhatóságnak meg azt mondjuk, perselypénz, és onnantól nem kell elszámolni vele. Holott nem jóhiszemûen vettük át az összeget, hiszen tudtuk, hogy törvénytelenségbõl származik. A szabálytalan munkaszerzõdésekrõl, az alkotmányos jogokról lemondató formanyomtatványokról, a kiskorúak foglalkoztatásáról vagy a kriminális állapotban lévõ könyvelésrõl ne is beszéljünk; ezek nagy részét azonban az egyházi státusz miatt jobbára ki tudtuk magyarázni.

- Könyvébõl tanulságként azt szûrtem le: a szcientológia egyház egy extraprofitra gyúró adománygyûjtõ hálózat, minden más csak körítés. Tényleg ez a helyzet?

- Nehéz volna eldönteni, hogy L. Ron Hubbardban melyik motiváció volt erõsebb: jobbá tenni a világot, avagy mindeközben meggazdagodni. De mindegy is, mert a végeredmény egyértelmû: az egyház egész szervezeti felépítése a bevétel maximalizálását szolgálja.

- Vagyis a csütörtök délután két óra a világ összes országában azt jelenti, hogy ebben a pillanatban le kell jelenteni az amerikai központnak az elmúlt heti bevételeket.

- Így van, és minden szcientológusszervezet a bevételeinek harmadát különféle jogcímeken köteles átutalni az amerikai központnak; kivéve a jogdíjakat, mert azoknak a 90 százaléka oda kerül. A fõ bevételek egyébként nem a tanfolyamokból, hanem az adományokból származnak, melyeknek csaknem egésze szintén Amerikába vándorol. Van kismillió projekt, amire gyûjtést indítanak, és az amerikai fundraising módszerek fanatizált változatával világszerte megpumpolják a tagságot. A magyar egyháznak is így sikerült több mint egymilliárd forintot összeszednie új budapesti székházának megvásárlására.

- A Heti Válasz legújabb filmjében ön eljátssza, hogyan kell meggyõzni egy vállalkozót, köhögjön ki egy adományt. A felvételt készítõ kollégáim azt mondták: olyan hiteles alakítást nyújtott, hogy kis híján elõvették a pénztárcájukat.

- Ezek kifinomult manipulációs technikák. Egy szcientológus vállalkozó persze eleve nyitott az adományozásra; a nehézséget az okozza, hogy sokuknak nincs annyi tartaléka, hogy csak úgy benyúlhassanak érte a páncélszekrénybe, hanem el kell adni valamit, vagy hitelt kell felvenni. Az én dolgom volt minderre rávenni õket.

- Minden szcientológus elkötelezettsége ellenére miért ad egy vállalkozó egy fillért is olyan homályos célra, mint a bolygó clearré tétele?

- Mert úgy érzi, valamit vissza kell adnia annak a közösségnek, amelybõl a jóléte fakad. Az egyház ezt használja ki a végletekig. Elhiteti vele, hogy azzal teszi a legtöbbet a világért, ha a szcientológia projektjeire - a Drogmentes Maratonra, a pszichiátriaellenes kampányokra, a bûnmegelõzõ programokra - adományoz. Sokszor az erején felül, ráadásul úgy, hogy ezekkel a pénzekkel soha senki nem számol el.

- Önnek mennyi pénze van az egyházban?

- A tíz év alatt bõ tízmillió forintot fizettem be tanfolyamokra vagy adományként; az ingyen elvégzett kurzusok sok százezres árát pedig akkor számlázták le nekem, amikor kiléptem. De ha ide vesszük azoknak a munkáknak az értékét is, amelyeket ingyen vagy éhbérért végeztem az egyháznak, akkor összesen 20-25 millió forintról van szó.

- Könyvében megdöbbentõen õszintén és önkritikusan beszél arról, hogyan lett "egy közösséget keresõ fiatalemberbõl pénzéhes, másokat kizsákmányoló szörnyeteg". Miként jutott el ennek felismeréséig?

- Akiben akár csak pislákol a lelkiismeret szikrája, felméri a tettei következményeit. Ha például tizedszerre húzok le egy informatikus vállalkozót több százezer forintra, és látom, hogy ehhez már osztalékelõleget kell felvennie a cégétõl, és három éve ugyanabban a ruhában jár, mert az egyháznak adja a pénzét, azon elgondolkozik az ember. És ha még az a projekt sem jön létre, amire adakozik, akkor kezd kínossá válni a helyzet, hiszen hazudtam neki.

- Kilépésében emellett nyilván szerepet játszott mindaz a megaláztatás, amiben többször is része volt. Jól értem a könyvébõl, hogy Dániában kvázi börtönbüntetésre is ítélték?

- Igen. Volt egy idõszak, amikor a szcientológusok azt gyanították rólam, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal kémje vagyok. Ki akarták deríteni, hogy így van-e, ezért "elõzetes letartóztatásba" helyeztek. Huszonnégy órás õrizet alatt tartottak három hónapig, rendszeresen e-méterrel - vagyis hazugságvizsgálatra is használható bõrellenállás-mérõ mûszerrel - faggattak, de mivel nem találtak semmit, visszaküldtek Magyarországra.

- Akkori eszével minden további nélkül elfogadta ezt?

- Persze nem tetszett a dolog, de akkor úgy gondoltam, ha ez kell ahhoz, hogy a világ jobb hely legyen, akkor ki vagyok én, hogy akadékoskodjak? Nem is képzelné, mi mindenre rávehetõ egy kellõen fanatizált ember; ugyanez a végletes elfogadás munkál azokban is, akik odaadják a teljes örökségüket az egyháznak, hogy aztán a végén földönfutóvá váljanak.

- Mi volt az utolsó csepp a pohárban, mielõtt a távozás mellett döntött?

- Miután kirúgtak a Sea Orgból, még két évig az egyház tagja voltam, aztán leépítettem minden kapcsolatomat. A végsõ lökést az adta, hogy ebben az idõben ugyanúgy viselkedtek velem, mint ahogy korábban én másokkal: egy nagyobb pénzösszeget akartak kicsikarni belõlem. Ekkor döntöttem úgy, hogy elég volt. Egy ilyen interjúban persze csak utalni tudok az egyháztól való eltávolodásom okaira; a könyvben azonban részletesen kifejtem döntésem hátterét.

- Szenvedett maradandó lelki, pszichés sérülést?

- Sosem voltam labilis személyiség, így tartós sérülés, azt hiszem, nem lett. Mindenesetre vagy két évig tartott, amíg kipucoltam magamból a szcientológiát. Ezt az idõszakot senkinek sem kívánom: miután minden vagyonom az egyházhoz vándorolt, ott álltam pénz, kapcsolatok, végzettség nélkül, és elölrõl kellett kezdenem az életemet.

- Mivel foglalkozik most?

- Azt a vállalkozást vezetem, amit még az egyház tagjaként indítottam. Évekig szcientológusokból éltem - abból, hogy a hubbardi technológiát alkalmazó cégek anyagait kompatibilissá tettem az egyház elvárásaival. Aztán leépítettem ezeket az ügyfeleket, és átálltam fordításra, illetve internetes kereskedésre. Az egyházzal akkor tudtam végleg szakítani, amikor már a megbízásaim sem függtek tõlük.

- Jól tudom, hogy ez családi vállalkozás?

- Igen, a feleségemmel mûködtetjük. Õt az egyházban ismertem meg; és azt, hogy ép ésszel kibírtam mindezt, jórészt neki köszönhetem. Az egyház azt akarta, hogy váljon el tõlem, de õ engem választott, és végül együtt, egymást erõsítve jutottunk el oda, hogy a szcientológiával egyszer és mindenkorra szakítunk.

--------------------------------------------------------------------------------

Idézetek a könyvbõl

"Az egyik leggazdagabb magyar szcientológus hozzám fordult egy ügyben. Auditálásakor ugyanis kiderült, hogy adócsalást követett el, és ezt szerette volna "kezelni" - valahogy visszajuttatni a pénzt az államhoz. A "wog" ügyvédek, akiket megkeresett, csak kiröhögték. Az egyik viccelõdve meg is jegyezte, hogy vegyen annyi értékben illetékbélyeget, amennyit elcsalt, és égesse el az udvaron.

Rögtön bevillant, hogy ezt ki lehetne használni. Miklós ki is adta, hogy menjek el a WISE-konzultánssal a gazdag emberhez, beszéljek lyukat a hasába arról, hogy mekkora veszélyben van az egyház, az elnyomók tönkre akarják tenni. Ha odaadja a pénzt, akkor az úgyis az államhoz vándorol, tehát az õ lelkiismerete is megnyugszik. Szerda este volt, és kajánul hozzátette, hogy a kilencmillió csütörtök kettõ elõtt kellene, azaz anélkül ne nagyon jöjjek vissza.

Emberünk meglepõen jól fogadta a dolgot - igaz, a WISE-konzultáns is profi eladó volt, simán meg tudtuk dolgozni. Aztán rátértünk arra, hogy akkor az elsõ részlet (kilencmillió forint) az azonnali problémák kezelésére most kellene. Átment a villájának másik szobájába, és hozott is egy reklámszatyorban kilencmilliót. Alig hittem el, hogy ezt összehoztam. Emberünk megígérte, hogy kiszámolja, mennyit fog még fizetni, és megbeszéljük a továbbiakat. Azért a lelkemre kötötte: nehogy az õ nevére állítsuk ki a számlát."

*

"A pénzhiány miatt bizonyos statisztikák felvitele nehézségekbe ütközött, és ekkor jöttek a kreatív megoldások. Az egyik ilyen statisztika a "mûködõképes berendezések százalékaránya" volt. Ezt csütörtök délelõtt kellett ellenõrizni, és mindig 100 százalékon kellett tartani. Az egyik csütörtök délelõtt elromlott az egyik hûtõ. Esélytelen volt még aznap délelõtt megjavítani, így lerontotta volna a statisztikát. Egy megoldás maradt: el kellett távolítani a hûtõt a bázisról. Dezsõ azonban ezt nem merte meglépni, mert a hûtõ az egyik munkatársé volt, aki beköltözéskor magával hozta. Miklós belsõ ügyekkel foglalkozó helyettese fél kettõkor rákérdezett, hogyan áll a statisztika. Amikor megtudta, mi a helyzet, közölte emberünkkel: nem érdekli, hogyan, de oldja meg a problémát. Ekkor már csak 15 perc volt kettõig, így gyorsan kellett cselekedni. Egyik beosztottjával odarohant a hûtõhöz, kivitték az erkélyre, és kidobták az utcára."

*

"Ketten jöttek értem: az európai OSA külsõ kivizsgálásokkal és nyomozásokkal foglalkozó fõtisztje, Wahida Hickey és Nemes Natália, egy magyar lány - õ felelt az összes belsõ vizsgálatért és igazságszolgáltatási akcióért. Ekkor már éreztem, hogy baj van. Nem hétköznapi lehetett az ügy, ha két ilyen magas rangú ember foglalkozott vele. Röviden tájékoztattak, hogy beépített embernek tartanak. Wahida hozzátette, hogy az egyik szcientológus "felismert", és szerinte dr. Veér András egyik tanítványa vagyok. Elméletük szerint a gonosz, antiszociális személyiségû pszichiáter összefogott a Nemzetbiztonsági Hivatallal, és közös erõvel beküldték az egyházba kémkedni az egyik legjobb tanítványt - ez volnék én. A fordítási misszión elkövetett "romboló akcióim" és "gyanús viselkedésem" (néha kíváncsiságból elolvastam mások telexeit) megalapozottá tették ezt a gyanút, úgyhogy ezt most ki kell vizsgálni.

Natália vette át a szót. Behívta az addig kinn ácsorgó biztonsági õrt (õ szintén magyar volt), és közölte, hogy Józsi ezentúl a nap 24 órájában velem lesz. Egy szobában fogunk aludni, és nem mehetek sehová egyedül."

--------------------------------------------------------------------------------

.A könyv a Heti Válasz Kiadóban - Budapest II. kerület, Horvát utca 14-24., telefon: 461-1400 - hétköznap munkaidõben 20 százalék kedvezménnyel, 2230 forintért megvásárolható. A könyvesboltokban november közepétõl kapható kötet fogyasztói ára 2790 forint.

.