Sorozatunkban a kompenzációs listáról mandátumhoz jutó önkormányzati képviselõkkel beszélgetünk. Õket is arról kérdezzük, milyen megoldásra váró problémákkal fordulnak hozzájuk a választóik. Dr. Etler Ottó jelölõszervezete a Civil Összefogás Nagykanizsáért Egyesület.

– A várossal 1973-tól van kapcsolatom, akkor kezdtem a Vegyipari Technikumot. Bejáróként tanultam itt. Mindig büszke voltam rá, hogy a falusiak önellátók, és többet járnak templomba, mint boltba. Nekem akkor ez jelentette a szabadságot. Most viszont úgy látom, nemcsak a városban, de még falun is kiszolgáltatottak az emberek a törvényeknek, segélyeknek, munkáltatóknak nagykereskedõknek, multiknak. Azt tapasztaltam az elmúlt 40 évben és most a fogadóórákon is, mintha gyámolítani kellene az embereket. Tizenöt évig az olajiparban dolgoztam, és most már tizennegyedik éve magánvállalkozásban környezetvédelmi mérési szolgáltatással, vizsgálati módszerkidolgozással, analitikai mûszerkereskedelemmel foglalkozom. A Polgármesteri Hivatalból még olajiparos koromban kerestek meg azzal, hogy vegyek részt a Környezetvédelmi és Városfejlesztési Bizottság munkájában. Akkor sem voltak nagyon szakmabeliek a tagok, igencsak elkelt a segítség – jegyezte meg elöljáróban Dr. Etler Ottó.

 – Társadalmi szerepvállalásai közül hallhatnánk néhányat?
– Részt vettem Nagykanizsa környezetvédelmi stratégiájának kidolgozásában, a TISZK létrehozásában, melynek elõkészítésénél tartottak igényt szakértõi munkámra. Tizenegy éve vagyok a Keresztény Értelmiségi Szövetség nagykanizsai elnöke, és a Jézus Szíve Egyházközség világi elnöke. Ezekben a feladatkörökben érzékenyen érintenek az emberek mindennapi problémái, hiszen legsûrûbben munkanélküliek keresnek meg. Kapcsolataink révén próbálunk olyan helyeket találni, ahol nemcsak munkát, hanem fizetést is ajánlanak, mert elõfordul, hogy egy-két hónap után úgy küldik el õket, hogy nem kapnak fizetést. Ez is a kiszolgáltatottság része. Ugyanígy aggódva figyelem a fiatalság helyzetét. Táborokat, heti gyakorisággal programokat szervezünk számukra, olyan közösséget igyekszünk építeni az egyházközségben, ami a keresztény erkölcsöt népszerûsíti a körükben, s ez nem ártana a társadalomnak sem. Mint nagycsaládos egyesületi tag, látom, mennyire fontos a család szerepe, és próbálok ez ügyben is dolgozni. Az egyházközséggel most éppen családtámogatásra adtunk be egy pályázatot.
– Fogadóóráira milyen kérésekkel kopogtat be a lakosság?
– Minden hónap elsõ hétfõjén tartok fogadóórát a Kõrösi iskolában. Az intézmény-összevonások elõtt az iskolák képviselõi és a szülõk is megkérdezték, milyen garanciákat tudunk mondani a munkahelyek megmaradására. Katonaréten, Bagolán és Sáncban a járdák állapotával kapcsolatban érdeklõdtek, kiemelten foglalkoztatta õket a Mentõállomás környékének rendbetétele. Ugyanilyen gondot jelent a Katonarét útjainak a kátyúzása, a közelében lévõ Teleki utcai járdaszakasz felújítása a kerékpárút kiépítésével hamarosan megoldódik. A Csónakázó-tóval kapcsolatban, mint környezetvédelmi szakember különösen felelõsséget érzek. Amilyen fórumon csak lehet, mindenhol szóvá teszem, hogy mekkora lehetõségeket rejt magában. Amióta környezetvédelmi labort mûködtetek, megbízás nélkül évente három alkalommal ellenõrzöm a tó vízét. Nyáron a rutin vizsgálatokon kívül bakterologiai vizsgálattal igazoltuk, hogy a víz strandolásra alkalmas. Lóverseny alkalmával a víz ammónia tartalmát ellenõrizve nem tapasztaltunk szennyezõdést. Az eredményeket jeleztem a polgármesterünknek. Interpelláltam a közgyûlésben egy olyan munkacsoport létrehozása érdekében, mely a Csónakázó-tó fejlesztésével foglalkozna, de sajnos azt a választ kaptam, hogy a hatóságok és a Polgármesteri Hivatal szakosztályai felügyelik a tavat, és nem tartják szükségesnek bizottság létrehozását. A vizsgálatokat azóta is folytatom, és azonnal jelezni fogom, ha bármilyen katasztrofális változás mutatkozna.
– Mire költötte, költi a képviselõi keretét?
– A képviselõi keret az igényekhez képest nem nagy összeg. Az egymillió forintot viszonylag sokfelé apróztam el. Két egyházi építkezést, a Református templom ablakainak és a Felsõ templom tetõszerkezetének a rekonstrukcióját támogattam. Ugyancsak támogattam a sánci temetõben a járdaépítést, a KKK internetes pontjainak a fejlesztését, illetve kisebb összeggel a Batthyány gimnáziumban egy emlékfal felállítását.
– Ötven évesen miért vállalt képviselõi jelölést?
– Korábban már több ciklusban megkerestek, és szerettek volna indítani, még Fidesz-oldalról is. Hogy most mégis elfogadtam a jelölést, erre elsõ indokom az volt, hogy siralmasnak láttam az elõzõ közgyûlésben az alpolgármester és a polgármester közötti bíróságig menõ veszekedést. Azt gondoltam, hogyha békebíró, vagy békéltetõ kell, akkor én leszek az a ballaszt, aki ezeket majd valahogyan csitítani próbálja. A közgyûlésben ott ülök a polgármester és a volt polgármester között, tehát próbálom az értelmetlen vitákból származó haragos, indulatos megjegyzéseket mérsékelni, aminek nincs helye a közgyûlésben, nem vezetnek sehova sem. Mint konzervatív gondolkodású, keresztény közösségekben vezetõ tisztséget vállaló ember nem pártszínekben, hanem mint civil fogadtam el a Civil Összefogás Nagykanizsáért Egyesület felkérését. Azt tapasztaltam a választás elõtt és most is a heti összejöveteleink során, hogy az egyesületet egyetlen szándék, a munkahelyteremtés és tisztességes városvezetés elve vezérli.
– Milyen tapasztalatokat szerzett eddig?
– Az önkormányzati képviselõsködés az elsõ két hónapban számomra tanulást jelentett. Az elején nem éreztem magamat ellenzéki képviselõnek, de a polgármester az elsõ közgyûlésen kimondta, hogy ezen az oldalon ül az ellenzék, a másikon meg a Fidesz-frakció. Egy kicsit meglepõdtem, hogy akkor én ellenzék vagyok. A város érdekében konstruktív közös munkára számítottam minden kérdésben, már a döntés-elõkészítés szakaszában. Ezzel szemben most korlátozottak a lehetõségeim. Interpellálhatok és kérdezhetek a közgyûlésen, illetve a kész elõterjesztésekkel kapcsolatban kapok 2 percet véleménynyilvánításra. Aztán szavazhatok, de gyakorlatilag nem dönthetek. Két közgyûlés között a jegyzõhöz fordulhatok, a hivatali dolgozókhoz nem. Ha egy állampolgár hozzám fordul a problémáival, azt tudom tenni, hogy megkérdem a jegyzõtõl, melyik az a kolléga a Polgármesteri Hivatalban, aki az ügyével foglalkozik, és ahhoz tudom irányítani. Tehát nincs olyan, hogy én bemegyek a hivatalba valakinek ügyet intézni, mert ezt a polgármesteri utasítás leszabályozta. Arra számítottam, hogy a Városfejlesztési Bizottságban kapok feladatokat, mivel a környezetvédelem mellett foglalkozom az alternatív energiák és a biogáz hasznosításával is. Sajnos hatalmi szóval a Pénzügyi Bizottságba kerültem. Mint vállalkozó, a pénzügyek nem ismeretlenek számomra, de azt hiszem, eredményesebb munkát fejthettem volna ki az elõbbiben. Hogyha kezdeményezéseimmel húsz százalékban sikerül valamit elérni, az már eredménynek könyvelhetõ el. De ezt már megszoktam a kereskedelemben is. Nem keserít el, ha a sok kezdeményezésembõl kevés valósul meg. Az adott napirendi pontok vitájában úgy érzem, nekem egy kicsit az élõ lelkiismeret hangjának kell lenni. Fel kell hívni a figyelmet esetleg a viszályságokra, összeférhetetlenségre, a törvényességre. Amikor felvetünk valamit – annak ellenére, hogy az Ügyrendi és Jogi Bizottság elnöke, dr. Ká- rolyi Attila mindig elmondja: „meg kell nézni, mit engednek meg a határozataink” –, nekem az a véleményem, meg kell nézni a határozatainkat. Ha valljuk, hogy az „ember fia a szombatnak is ura”, meg kell változtatnunk a határozatokat. Nem hiszem azt, hogy a tíz-húsz éve hozott határozataink – amit a jogászok fejbõl tudnak –, kõbe vésett törvénynek számítanak, és ne lehetne rajtuk változtatni. Ne a saját magunk által állított gát akadályozzon meg bennünket, hogy hasznosan cselekedjünk. Ilyen például most a méhnyakrák elleni védõoltás esete. A határozatunkban az szerepel, hogy 14 éves korú lányoknak adható ingyenesen. Amikor elindult, nem ismerték még a hatását, sokan nem vették igénybe, s miután eltelt két év, a 16-17 éves lányok meggondolták magukat, és most beadatnák a védõoltást. Vakcina van, lassan lejár a szavatossága, de a határozatunk megakadályozza, hogy a 14 évesnél idõsebb lányokat is támogassuk a betegség elkerülése érdekében
B.E.