Nehezen tudott megválni a kiskanizsai közönség szombaton a Móricz Zsigmond Mûvelõdési Ház által szervezett magyarnóta est énekeseitõl és zenekarától.

Tarnai Kiss László és tanítványa Szõllõsi Emese operettel, angol slágerrel, könnyûzenével, magyarnótával és disco stílusban áthangszerelt csárdással szórakoztatta a kikapcsolódni, nosztalgiázni érkezõ fõként idõsebb korosztályt. A mûsorban Haga György és népi zenekara kíséretében Szõllõsi Emese, Ahogy én szeretlek címû elsõ albumáról, valamint Tarnai Kiss László Jöhet egy vallomás címû jubileumi lemezérõl, és Vándorfelhõk fenn az égen címû CD-jérõl hangzottak el lelket simogató dalok. Az énekes a színpadon két történet erejéig megidézte Gózon Gyula és felesége, Berki Lili hangját, valamint Feleki Kamilt, a Csárdáskirálynõbõl. Tarnai Kiss László úgy köszönt el a hallgatóságától, hogy szeressék a magyarnótát, mert a magyarnóta addig él, amíg éneklik.

– Valóban félteni kell a magyarnótát? – kérdeztük az elõadást követõen az énekest.

– A kultúrpolitika a rendszerváltás óta szinte egyáltalán nem támogatja. Régen a kultúrában jelenvolt a három T. A tiltott, a tûrt és a támogatott. A tûrt azt jelentette, hogy majdnem minden hétvégén volt tévében egy vasárnapi muzsika. Hogy most milyen? Támogatottnak semmiképpen nem mondható, amikor a Magyar Televízió szinte nem ad nótamûsort, a Magyar Rádióban pedig csak az MR6-on hallható. A Duna Tv-nek köszönhetünk nagyon sokat. Így tudunk létezni. Nemrég a Hálózat Televízión ment egy Nefelejcs Nótaszó sorozat, ahol fiatalokat igyekeztünk felfedezni. Az még lekötötte az embereket. Ami nagyon nagy baj, a dáridózás adta nekünk a legnagyobb pofont, mert elszippantotta a fiatal közönséget. A fiataloknak nincs igénye a magyarnótára, az igénytelen dum-dum micsodával lakodalmas rockoznak inkább. Míg a környezõ országokban, például a Vajdaságban, Szerbiában minden évben megrendezik a Vitkay Gyula Megfordítom kocsim rúdját nóta zeneszerzõje nevéhez fûzõdõ VIVE Nótafesztivált. Ezen a fesztiválon három-négy-ezer fiatal hullámzik, és csápolja a magyarnótát. Erdélyben és a Felvidéken is szeretik a fiatalok, de Magyarországon nem, mert így lett bevezetve. Ugyanis a legtöbb szegény ember csak három adót tud fogni. Ebbõl a M1-en nincs magyarnóta, a mások két kereskedelmi adón meg a szenny, a gyilkosság és a vér ömlik a képernyõrõl. Oda mi nem kellünk!  Ily módon nagyon komoly aggodalom illeti a magyarnótát. De lám, van rá igény – mutatott a színházterem felé – csak általában az ötven év feletti korosztályt érdekli. Abban bízom, ha a mai fiatalság eléri az ötven éves kort, megnyílik a szíve e mûfaj felé. Ez a reményünk!

B.E.