Kopp Mária hévizi elõadása alkalmával a fiatalok deviáns viselkedésérõl, és annak orvoslási lehetõségeirõl tartott elõadást. Kihangsúlyozta, hogy fontos a példamutató magatartás és a flow állapot megtanítása már gyermekkorban.

– A fiatalság devianciája menynyivel másabb 20-30 évvel ezelõtthöz képest, van-e valami különbség?
– Nagyon sok szempontból teljesen más. Most demokratikus társadalomban élünk, melynek rengeteg elõnye van, de ugyanakkor megjelent az országunkba mindaz, amely sajnos a nyugatban nagyon rossz. A fogyasztói társadalomban ez a fajta deviáns viselkedés még sokkal erõsebben van jelen. A fiatalok a legfogékonyabbak, könnyen lehet jó irányba vinni õket, de ugyanakkor nagyon keményen befolyásolják õket az internetes oldalak, ez a fajta modern világ, a csoport és a csoporthoz tartozás. Esetükben a legveszélyesebb, ha nincsenek igazán céljaik, ha unatkoznak és üresnek érzik az életüket. 

Ezeknek az oldására fordulnak a drogokhoz. Manapság általános jelenséggé vált, hogy leisszák magukat. Szerencsére ezek átmeneti jellegûek, tehát a legtöbben nem maradnak benne, de nagyon nagy a veszélye annak is, hogy ha elkezdik, akkor utána nem tudnak kiszállni. Ezek olyan jelenségek, amelyek egy felkészületlen társadalmat értek, és a régi vallási közösségeket teljesen szétrombolták. A polgári és a vallási közösségek nagyon erõsek voltak itt a Balaton felvidéken. Balatonudvariban van egy présházunk, és a helyiek mesélték, hogy 8-10 egyesület mûködött a faluban, melyeket a kommunizmus idején mind megszüntettek. De az embereknek nagyon nagy szüksége lenne közösségre, és sajnos sokszor egy deviáns társaságban találnak helyet.
– Ma a társadalomnak milyen lehetõsége van arra, hogy segítse ezeket a fiatalokat? Hogyan kellene segítenünk ezeknek a fiataloknak?
– A legfontosabb az lenne, hogy kezdettõl az úgynevezett flow állapotot – amelyet Csíkszentmihályi Mihály írt le – kellene megtanítani nekik. Azt, hogy az ember örömet találjon minden tevékenységében. Ez tulajdonképpen a tanulásnak is az alapja lenne. Minden jó pedagógusnak ez a titka. A tanulást örömként élik meg, és nem kényszerként csinálják. Továbbá fontos, hogy meglássák a szépségeket magunk körül. Ezeket kellene mindenképpen megtanítani nekik. A másrészt pedig azt szeretném elérni, hogy már óvodától kezdve tanítsák a társkapcsolati készségeket. Régen nem volt szükség erre, mert minden családban volt nagymama, nagynéni. Ma viszont a házasságoknak körülbelül a fele válással végzõdik, rengeteg szétesett család van. Kevés a gyerek, a nagycsaládok nem élnek együtt. Sok rossz mintát hoznak a fiatalok otthonról, és emiatt nagyon nehezen tudnak párt találni. Ha sikerül párt találniuk, akkor pedig nem tudják azt, hogy egy párkapcsolat építése legalább olyan komoly munka, mint bármilyen feladat, amit az életben végzünk és erre nagyon komolyan oda kell figyelni. Újra és újra ugyanazokba a csapdákba esnek bele. Az intézetben foglalkozunk családterápiával és megdöbbent bennünket, hogy pontosan ugyanazokat a hibákat követik el és válnak boldogtalanná. Így mindenképpen kellene, és lehet is tanítani ezeket a készségeket. Hollandiában például az óvónõket felkészítik arra, hogyan lehet megtanítani a gyerekeket, hogy ne agresszióval oldják meg a problémáikat.
V.M.